Digitalizáció az építőiparban – a nagy áttörés még várat magára

Az ingatlanberuházók legújabb jelszava a fintech szóösszetétel mintájára született proptech kifejezés. Sok definíció létezik rá, de legjobbak ezek közül azok, amelyek a gondolkodásmód változását és egy újfajta ingatlanfejlesztési kultúra kialakulását hangsúlyozzák, hiszen az építőipar technológiája értelemszerűen sokat fejlődött az évszázadok alatt, jó ideje nem olyan eszközökkel húzzuk fel az épületeket, ahogy azt a piramisépítők tették.

Az építőiparban a digitalizáció leginkább a tervezésben és főleg az ingatlan-adásvétel területén hozott áttörést, ami sok embert érint, vevőket és eladókat egyaránt, azaz a most zajló változás nagyon látványos, ezért is kapott saját nevet. Nem árt azonban észrevenni, hogy magában a kivitelezésben, az építőiparban – ami ennek a szakmának mégiscsak a sava-borsa és legnagyobb költségtényezője – a digitális áttörések még váratnak magukra. Ma már persze a vízmértéket helyettesíti a digitális mérőműszer vagy a GPS helymeghatározó, de a jó építésvezető fontossága mit sem csökkent.

Az ingatlanberuházásokban, a megvalósuló épületekben, illetve azok üzemeltetésében számos olyan folyamat van, amelyet lehet és érdemes is automatizálni, a nagy kérdés az, hogy a valóságban milyen igények vannak erre.

Ha megnézünk egy Teslát vagy bármilyen modernebb autót, láthatjuk, hogy azokban gyakorlatilag egy tablet segítségével irányítunk minden funkciót, még akkor is, ha az érintőképernyő nem mindig praktikus (noha divatos). Van, aki ezt jobban szereti, mint a gombokat és kapcsolókat, de velünk él legalább két olyan generáció, amely idegenkedik ezektől a megoldásoktól.

Minden kutatás a generációváltásról beszél, ott tartunk, hogy egy építőipari felmérésben nem számok vannak, hogy hány ezer négyzetmétert építenek itt meg ott, hanem hogy hogyan lehet a cégekhez csábítani az Y és Z generációt. Ennek a narratívának a része, hogy a fiatalok nem szeretik a tulajdont, és nem akarnak lakástulajdonosok lenni. Elképzelhető, hogy ez igaz, de az is, hogy nem. A hatvanas évek ifjúsága – például Amerikában és a fejlett Európában – is szerette a kommunák gondolatát, de ma már meglett emberek, akik saját kertes házban kívánnak lakni, ha megengedhetik maguknak. Simán elképzelhető, hogy a Z generációs fiatalok gondolkodásmódja is megváltozik a korral.

Ezek a megfontolások is befolyásolják a proptech fejlődését, mert aki ingatlanfejlesztésben és -üzemeltetésben gondolkodik, hamar eljut arra a kompromisszumos gondolatra, hogy jobb úgy kialakítani azt a hat szoba egy konyha, egy közös tér konstrukciót, amelyre a jelek szerint lesz igény, hogy alkalmasint könnyűszerrel átalakítható legyen két önálló lakássá.

Senki nem akar abba a hibába esni, hogy egy rövid szavatossági idejű divathullámra alapozzon száz évre szóló fejlesztéseket.

Másfelől természetesen hiba lenne nem észrevenni, ha tényleg egy újfajta életforma születne a szemünk előtt, és ebben nemcsak magára az építészetre vagy a fogyasztói igényekre érdemes koncentrálni, hanem a technológia fejlődésére mint külső adottságra is. Ma Magyarországon minden irodaház alá mélygarázst kell építeni, hiszen az egész környék életét megkeserítené a sok munkába járó parkoló autója. De vajon így lesz-e ez a jövőben is, amikor a carsharing áttörésével drasztikusan csökken az igény a parkolóhelyekre? Mit fogunk akkor csinálni a sok mélygarázzsal, és miért verjük ma olyan költségekbe magunkat, amelyek később haszontalanná válnak?

És ha már az irodáknál tartunk, a proptech nagy kérdése, hogy mivel tud hozzájárulni humánusabb és gazdaságosabb irodaépületek létrehozásához és üzemeltetéséhez. Ebből a szempontból az a nagy kérdés, hogy az emberi tényezőt hogyan vesszük figyelembe. A proptech fejlesztéseknek természetesen van egy olyan vonulatuk, hogy miként lehet több embert elhelyezni egységnyi térben, de nem ártana megvizsgálni azt is, hogy miként hat ez az ott dolgozók teljesítményére. A technológia megváltoztatja az életünket, de az emberi természetnek van egy állandósága, ami változatlan.

A KPMG nemzetközi proptech felmérése szerint a nagy ingatlanfejlesztő cégek egyharmadának van saját digitális stratégiája, és sokuknál a vezetőség tagja a digitális igazgató is, ami persze jó, de emellett valakinek figyelnie kell az emberi tényezőre is.