Az erős dollár mint Donald Trump gyengesége

Az év eleje óta több mint 8 százalékot erősödve az amerikai dollár árfolyama olyan magas szinteket közelít meg, amilyet több mint egy évtizede nem láttunk, és a piaci indikátorok még további erősödést jeleznek előre a következő hónapokban.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy ezek a fejlemények igazolják Donald Trump amerikai elnököt, aki azzal az ígérettel nyerte meg az elnökválasztást, hogy „újra naggyá teszi Amerikát”. Az erősebb dollárt úgy is lehetne értelmezni, hogy az amerikai elnöknek a növekedés erősítését célzó gazdaságpolitikai intézkedései működnek. Ha azonban közelebbről tekintünk rá az egész helyzetre, akkor azt látjuk, hogy a dolgok összetettebbek:

valójában a dollár árfolyamának jelentős visszaesését idézheti elő Trump.

Először is egyáltalán nem egyértelmű, hogy a dollár erősödéséhez Trumpnak köze lehetne. Még ha így is lenne, az erős zöldhasú nem szükségszerűen kedvező Trump gazdaságpolitikai célkitűzései szempontjából. Emellett az árfolyam sem tekinthető megfelelő mérőszámnak egy adott valuta valódi erejének jelzésére.

A Trump-adminisztráció azt szeretné elhitetni velünk, hogy a dollár erősödése a gyorsabb gazdasági növekedést tükrözi, amelyet az elnök programja, vagyis a deregulációs intézkedései: az erőteljes adócsökkentés és az erősen megnövelt védelmi kiadások hajtanak. Azt állítják, hogy az éveken át tartó nem megfelelő politika után a kormányzat mostanra sikerrel állította vissza az üzleti bizalmat, és Amerika végre kibontakoztathatja a benne rejlő potenciált.

A legtöbb elismert közgazdász azonban a dollár erősödését inkább az emelkedő kamatokkal kötné össze.

Az infláció megfékezése érdekében a Federal Reserve (Fed) idén már kétszer emelte az irányadó kamat szintjét, és kilátásba helyezte azt is, hogy további két kamatemelésre kerül sor 2018 végéig. Amikor emelkedik a kamat, több tőke áramlik az országba, ami fokozza a dollár iránti keresletet. Most pedig a világ minden tájáról dől a pénz az Egyesült Államokba.

Ez a helyzet nem különbözik azoktól az időszakoktól, amikor szintén republikánus elnöke volt az USA-nak. Ronald Reagan és George W. Bush is erőteljes adócsökkentést hajtott végre. Ez államháztartási hiányt okozott, ami miatt a Fed kamatemelésre kényszerült. A dollár mindkét esetben nagymértékben erősödött (Reagan elnöksége alatt, 1981 és 1985 között 60 százalékkal). A Fed most ismét fellép annak érdekében, hogy a fiskális expanzió inflációs hatását kivédje. Így ha valaki tehet a dollár erősödéséről, az inkább a Fed.

Az is elképzelhető, hogy Trump azt gondolja, a gyengébb valuta a „vesztesek” jellemzője. Még dicsekedhet is az emelkedő dollárárfolyammal Recep Tayyip Erdogan török államfővel való konfrontálódásakor, mivel a török valuta árfolyama mintegy 60 százalékkal esett vissza az év eleje óta. Az erős dollárárfolyam ugyan növelheti Trump egóját, azonban nem feltétlenül szolgálja a szélesebb körű politikai programját. Az erősödő dollár emeli az amerikai export árát, és csökkenti az import költségét, így gyengíti a kivitelt, és ösztönzi a behozatalt. Ez alapvető ellentétben áll Trumpnak az amerikai külkereskedelmi deficit csökkentésére vonatkozó céljával.

Trump külkereskedelmi deficittel kapcsolatos rögeszméje eredményezte azt, hogy védővámot vetett ki a Kínából érkező acél- és alumíniumimportra, illetve számos más kínai termékre.

Ironikus módon azonban a drágább import felfelé mutató nyomást fog gyakorolni az amerikai inflációs rátára, ami arra késztetheti a Fedet, hogy a tervezettnél gyorsabb kamatemelési ciklust hajtson végre.

Ez pedig további dollárerősödést és még nagyobb külkereskedelmi hiányt fog okozni, ahogy az Reagan és Bush elnöksége alatt is történt.

Végül azt is érdemes figyelembe venni, hogy a rövid távú devizapiaci mozgások alapján nem lehet megfelelően megítélni egy adott valuta fundamentális erősségét. A hosszú távú trendek, hogy miként használnak egy valutát nemzetközi szinten – különösen értékőrzőként a külföldi befektetők vagy a jegybankok esetében – jóval többet árulnak el az adott fizetőeszközről.

Évtizedeken át egyetlenegy valutát sem használtak szélesebb körűen, mint a dollárt. Dominanciájának köszönhetően az Egyesült Államok hosszú idő óta „túlzott privilégiumokat” élvez, ahogy a korábbi francia államfő, Valéry Giscard d’Estaing elhíresült mondása fogalmaz. Amíg a külföldiek ki vannak éhezve a dollárra, az USA annyit költhet, amennyire szüksége van ahhoz, hogy hatalmát szerte a világban éreztesse. Ennek fedezéséhez csak pénznyomdára van szükség.

Trump harcias intézkedései ezt a privilegizált pozíciót veszélyeztetik. Az „Amerika az első” protekcionista ígérete xenofób nacionalizmussal vegyül, és a védővámok erőszakos használata nemcsak az ország ellenségeit, de a szövetségeseit is elidegeníti.

Minél tovább tartja fenn Trump ezt a politikát, annál valószínűbbé válik, hogy a piacok fokozatosan új alternatívát keresnek a dollárral szemben, amely végül lassan elveszítheti az értékét, és Amerika túlzott mértékű privilégiuma és globális befolyása is eltűnhet.

Kína már meg is győzte Oroszországot arról, hogy az orosz földgázt jüanban fizethesse ki, ezt korábban csak dollárban tehette. A legfrissebb fejlemény, hogy Kína már készíti elő a terepet ahhoz, hogy az importkőolajért is majd jüanban fizessen. Kína az idén elindította a kőolaj határidős jegyzését Sanghajban, aminek az a célja, hogy egy jüanban jegyzett nyersolajbenchmarkot hozzon létre a Brent és a WTI (West Texas Intermediate) mellett. Ha ez sikerül, akkor a sanghaji piac más nyersanyagok piacán is eltolódást idézhet elő a fizetések terén a dollár rovására.

Számos más ország is keresi annak a módját, hogy kikerülje a Trump-adminisztráció iráni olajtermelőkkel szembeni szankcióját. India például az iráni olaj bizonyos részéért már nem dollárral, hanem nyersanyaggal fizet. Továbbá mind Oroszország, mind Kína számottevő aranybefektetéseket hajt végre, hogy csökkentse a dollárban jegyzett tartalékoktól való függését. A két ország már megvette a világpiacon elérhető arany mintegy 10 százalékát.

Valószínűsíthető, hogy a dollár mostani erősödése ellenére hamarosan egy alacsonyabb árfolyamú zöldhasúval lehet majd számolni hosszabb távon. Úgy tűnik, Trump az amerikai gazdaság hanyatlását segíti elő, és távolról sem teszi újra naggyá Amerikát.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org