Olaszország Európa ellen fordulása

Még csak mintegy két hónap telt el azóta, hogy a populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a jobboldali Liga részvételével megalakult az új olasz kormány, így túl korai lenne megítélni, hogy a koalíciós kabinet miként ülteti át a választási kampányban elhangzottakat konkrét politikai döntésekké. Valójában a kormánykoalíció belső megosztottsága korlátozhatja a kormányzat törvényhozási munkáját, sőt magának a kormánynak a bukását is kiválthatja, akár még a 2019 májusában tartandó európai parlamenti választások előtt.

Mindenesetre azt nem korai belátni, hogy az olasz kormány Európa-ellenes beállítottsága mit jelent az Európai Unió szemszögéből. Az unió vezetői számára Brüsszelből nézve az Öt Csillag Mozgalom és a Liga alkotta koalíció által elindított politikai dinamika jóval súlyosabb következményekkel járhat, mint bármely más konkrét politikai kezdeményezés.

Az Öt Csillag Mozgalom és a Liga kormánykoalíciója az első példája annak, amikor egy nyíltan EU-ellenes kormány jut hatalomra az Európai Unió alapító tagállamainak egyikében.

Bár a római kormány radikalizmusa részben az olasz gazdaság elmúlt két évtizedben tapasztalt lehangoló teljesítményére adott válasznak tekinthető, hasonló elitellenes politikai irányzat vert gyökeret olyan uniós tagországokban is, amelyek gazdaságai az utóbbi időszakban jobban teljesítettek. Olaszország lehet az előhírnöke annak, ami sok más EU-tagállamra várhat, különösen az európai parlamenti választás után.

Az új olasz kormány nem vesztegette az időt azzal kapcsolatban, hogy a bevándorlás kérdésében keményvonalas álláspontot fogadjon el. Matteo Salvini, a Liga vezetője és a kormány belügyminisztere keményen bírálta az Európai Uniót azért, mert magára hagyta Olaszországot a beérkező menedékkérők kezelésével kapcsolatban. Matteo Salvini gyakran rasszista és gyújtó hangú retorikát használ, azonban azt jól látja, hogy a menekültválság közös európai megoldásokat követel. Az Európai Unió ebben a kérdésben elkövetett igencsak szembetűnő hibái az unió kritikusainak a kezére játszottak.

A bevándorlás kérdésében az olasz kihívás arra kényszerítette az Európai Unió „magállamait”, mint például Németországot, hogy elkezdjenek gondolkodni a közös európai megoldásokon. Egy valóban életképes kooperatív megközelítés azonban még mindig távolinak tűnik.

A Matteo Salvini álláspontjával szimpatizáló kormányok nagy valószínűséggel folytatni fogják egyoldalú politikájukat, ezzel veszélyeztethetik az Európai Unió döntő részére kiterjedő, a belső határellenőrzést megszüntető schengeni rendszert. Matteo Salvini célja feltehetően nem az, hogy felszámolja ezt az alapvetően fontos uniós intézményt, azonban egyértelműen ebbe az irányba viszi a folyamatokat.

Eközben gazdaságpolitikai fronton az új olasz kormány bevezette saját, úgynevezett „méltányosságról szóló törvényét” („decreto dignita”), amely vissza fogja fordítani a korábbi kormányfő, Matteo Renzi balközép kormányának néhány munkaerőpiaci reformintézkedését. Olyan jogszabályokat fognak hozni, amelyek megnehezítik a vállalkozások számára a határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkező munkavállalók elbocsátását vagy azt, hogy hosszabb távon foglalkoztassanak munkavállalókat határozott idejű szerződésekkel.

Az állami társadalombiztosítási hivatal elemzése szerint az új jogszabályok a foglalkoztatottsági szint csökkenéséhez fognak vezetni, és ez negatívan hat majd a költségvetésre. Ezen elemzésre válaszul a kormány azzal fenyegetett, hogy elbocsátja a hivatal elnökét.

Az Öt Csillag Mozgalom és a Liga kormánykoalíciójának támadása a közszolgák függetlensége ellen rávilágíthat arra, hogy mi fog még következni. Már kezd kialakulni egy szélesebb körű konfliktus a koalíción belül azzal kapcsolatban, hogy miként békítik majd össze a bal- és jobboldali gazdaságpolitikai irányt az Európai Unió fiskális szabályaiból következő kötöttségekkel. (Giovanni Tria gazdasági és pénzügyminiszter az unió fiskális jogszabályi keretrendszerével kapcsolatban azt állította, hogy annak betartására törekszik.) Ez a konfliktus akkor érhet a tetőpontjára, amikor a kormány a garantált jövedelemre, illetve az adócsökkentésre vonatkozó javaslatainak megvalósítására konkrét lépéseket tesz.

Habár a kormánykoalíció közvetlen célkitűzései a belpolitikai kérdésékre irányulnak, a meghozott intézkedéseknek számottevő hatásai lehetnek általában az Európai Unióra is.

Ahogy azt már a menekültpolitika esetében láttuk, a kormány nagy valószínűséggel, amikor megteheti, konfrontatív álláspontot fogad majd el az unióval szemben. Elvégre is az Európai Unióval szembeni politizálás eléggé kifizetődő az Öt Csillag Mozgalom és a Liga szavazóbázisa körében, illetve más EU-tagállamok – nem utolsósorban Magyarország és Lengyelország – kormányai is már bizonyították azt, hogy mennyire hatékonyan lehet Brüsszelt bűnbaknak kikiáltani a belpolitikai szinten elkövetett hibákért.

Hova futhat ki végül ez az egész helyzet?

Egyfelől az olasz kormány agresszív hozzáállása egyfajta tárgyalási taktikaként is felfogható az Európai Unióval szemben. Másfelől ez egy politikai stratégia lehet a jövő májusi európai parlamenti választások előtt.

A más EU-tagállamokban megerősödő nacionalista pártokhoz hasonlóan az Öt Csillag Mozgalom és a Liga is arra törekedhet, hogy az uniót egy lazább föderáció irányába tolja el, amelyben a fő hatásköröket visszautalják a tagállamok kormányainak.

Az eurózóna tagállamai számára egy ilyen fejlemény nagyobb instabilitáshoz vezetne. Összehangolt költségvetési politika és közös szabályok nélkül ugyanis a közös európai valuta egyszerűen nem fenntartható. Bár az Öt Csillag Mozgalom és a Liga vezetői nem hangoztatják nyíltan, hogy ki akarnak lépni az eurózónából – még kevésbé az EU-ból –, belpolitikai programjuk azonban az Európai Unió alapjainak a rombolásáról szól.

Az EU-nak erre fel kell készülnie. Hamarosan meglátjuk, hogy milyen károkat tud okozni, ha az Európai Unió egy nagyobb tagállama EU-ellenes politikát folytat. Olaszország esete azt mutatja, hogy az egyre szorosabb unió felé haladás nélkül hamarosan az Európai Unió csendes szétesése következhet be.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org