A minősítések ürügyén

Augusztus 31-én ismét elmaradt a felminősítés. A Fitch Ratings, a Standard and Poor’s augusztus 17-i bejelentésével összhangban változatlanul BBB mínusz szinten hagyta a magyar államadósság finanszírozhatóságának besorolását. Ez csak egy szinttel magasabb, mint az úgynevezett bóvli, azaz befektetésre nem ajánlott szint.

A két hitelminősítő hasonló érvek alapján hagyta változatlanul a besorolásunkat. A szűkszavúbb Fitch Ratings így fogalmaz: a felminősítés feltétele lenne a külső és az államadósság további csökkenése, a folyó fizetési mérleg többletének erősödése, az üzleti környezet további javítása, a költségvetési hiány további csökkenése.

Leminősítéshez vezetne, ha nőne a GDP-hez mérve a külső és az államadósság nagysága, s ha romlanának az egyensúlyi mutatók, főleg a költségvetési hiány.

Ugyanakkor a Fitch Ratings – a Standard and Poor’shoz hasonlóan – elismeri, hogy pozitívum a GDP növekedése, a hiány és az adósságszint csökkenése. Külön kiemeli továbbá, hogy a Világbank Doing Business üzleti környezeti mutatói tekintetében jelentős előrelépést sikerült elérnünk. Ám figyelmeztet arra, hogy a gazdasági növekedés fenntarthatóságának kockázatai vannak.

A Standard and Poor’s sokkal részletesebb elemzést készített.

A felminősítést akkor látja indokoltnak, ha tovább javul a gazdasági teljesítmény, ha erősödik a fizetési mérleg többlete, és ha nem romlik a hiányszint. De fontosnak tartaná a banki hitelezés további bővülését is. A jelen minősítést veszélyeztetné, ha romlanának a makroadatok, s nőne az ország külső sérülékenysége.

Végső soron azt látjuk, hogy a két hitelminősítő fő üzenetei hasonlók: elsősorban a gazdasági biztonságot növelő adósság-, hiány- és fizetésimérleg-adatok markánsabb javulására várnak. Ezek feltétele a gazdasági teljesítmény további erősödése, amellyel kapcsolatban szintén hasonló kétségeket fogalmaznak meg. Felhívják a figyelmet arra, hogy egyrészt a gazdasági növekedésben túl nagy szerepet játszik egy külső tényező, az EU-s pénzek felhasználása. Másrészt nagy szerepe van a kormány szerepvállalásának is, amely az adócsökkentéseken, a béremelésen és a különböző állami kedvezményeken, például a CSOK-on keresztül élénkíti a fogyasztást és a magánberuházásokat. E tényezők azonban túlzottan nagy hatással vannak a növekedési adatokra.

A biztonságos gazdasági bővüléshez ezért fontos lenne, hogy további, főleg magából a nemzetgazdaságból származó erők is hozzájáruljanak az ökonómiai növekedéshez és (tágabb értelemben) a fejlődéshez.

A növekedés forrásai között szerepelhetne a gazdasági szerkezet korszerűsödése, az innovativitás fokozódása, vagy a helyben történő nagyobb hozzáadott érték előállítása, s mindezek hátterében a termelékenység általános javulása. Ezeknek fontos feltételei a beruházások, amelyek a második fél évben éves összehasonlításban 15 százalékkal bővültek. De nem jó hír, hogy például a modernizáció szempontjából fontos infokommunikáció területén csökkenés következett be. Az sem segíti a GDP növekedéséhez fontos kiegyensúlyozott fejlődést, hogy a gazdasági szervezetek beruházásainak döntő része, általában több mint fele Budapesten valósul meg. A makromutatók valóban javulnak tehát, s ennek alapján jogosnak is tekinthető egyes elemzők azon véleménye, hogy Magyarország megérett volna a felminősítésre. Ám figyelni kell a makromutatók mögötti tényekre, nem is elsősorban a felminősítés miatt, hanem gazdasági fejlődésünk jövője érdekében. Ezért fontosak a nemzetközi összehasonlítások.

A 2017. évi cseh adósságszint a GDP 34,6, a lengyel az 50,6, a szlovák az 50,9 százaléka. A magyar érték 73,6 százalék.

Megjegyzendő, hogy bár a GDP arányában csökken a magyar államadósság, abszolút értékben két éve újra nő. Fontos mutató az egy főre jutó adósság is. Ez nálunk 44 százalékkal magasabb a cseh értéknél, 46 százalékkal a lengyelnél, és 17-tel a szlováknál. A hiányadat is nálunk a legmagasabb. Megjegyzendő, hogy a cseh költségvetésnek 1,6 százalékos többlete van. E mutatók további javulását pedig korlátozott mértékben teszi lehetővé a jövőben az EU-s pénzek felhasználása és az állami gazdasági ösztönzés. Nagyobb lendületet akkor lehetne venni, ha a reálgazdaság belső motorjai, az innováció, a termelékenységjavulás és a nagyobb értéket előállító ágazatok arányának növelése is beindulna. Ez járulna hozzá ahhoz is, hogy előbbre lépjünk a versenyképességi rangsorokban. A legutóbbi két versenyképességi tanulmány szerint (IMD, WEF) hazánk Csehországnál és Lengyelországnál rosszabb versenyképességi pozícióban van. A fő okok között a gyenge innovációs teljesítményt és digitális felkészültséget, valamint az alacsony hozzáadott érték előállítását jelentő rövid értékláncokat találjuk. Természetesen a nemzetközi versenyképességi elemzéseket sem kell túlértékelnünk, hisz az alkalmazott módszertannak vannak gyenge pontjai, de azért az összehasonlító adatokon érdemes elgondolkodnunk.

Tudjuk, hogy most a magyar papírok gond nélkül találnak vevőre, mivel nagyon alacsony a világban a kamatkörnyezet.

Mindez azonban változik. Az alapkamatok emelkedése ronthatja a kedvező helyzetet, azaz drágíthatja az adósság finanszírozását. Ez pedig a V4-országok között legmagasabb GDP-arányos államadósságunk miatt, érthető módon, a hitelminősítők figyelmének középpontjában lévő adat. Nyilván a jó megoldás az adósságcsökkentés lenne. Ezt pedig tartósan a világban zajló technológiai átalakulásba innovációval, tudással való bekapcsolódásunk segíthetné elő a legmegbízhatóbb módon.