Digitális versenyképesség egy friss elemzés tükrében

Versenyképességünk javításának alapvető feltétele a digitális forradalomba való sikeres bekapcsolódás. A digitális forradalom több, mint az ipar 4, mert kiterjed az egész társadalomra. Az IMD versenyképesség-kutató intézet megfogalmazása szerint

a digitális versenyképesség egy gazdaság azon képessége, melyre alapozva alkalmazni tudja és ki tudja aknázni azokat a technológiában rejlő lehetőségeket, amelyek átalakítják a kormányzati gyakorlatot, a cégek üzleti modelljeit és a társadalom egészét.

Ezért a digitális átalakulásnak nemcsak technológiai, hanem szervezeti, értékrendbeli és kulturális feltételei is vannak.

Egy ország digitális felkészültségét a különböző nemzetközi elemzések nagyon sok szempont szerint vizsgálják. Az egyik, talán legátfogóbb az EU által 2014 óta évente összeállított DESI index (Digital Economy and Society Index), amely az unió országainak digitális felkészültségét méri. Öt területet vizsgál 24 indikátor segítségével.

Az öt terület

Az infrastruktúra esetén a fix és mobil széles sávú internet elérhetőségét, a szolgáltatások gyorsaságát és árát vizsgálják. A humán vagyonnál a digitális ismeretek szintjét értékelik az alapképességek és a haladó szintű tudás bontásában. Az internethasználat esetén főleg az online tranzakciók elterjedtségét értékelik. Az üzleti folyamatoknál az elektronikus kereskedelem elterjedtségét, illetve a cégeknél a digitalizáció termelési, szervezési, vezetési folyamatokban való megjelenésének mértékét mérik. Végül a közszolgáltatások digitalizáltsága témakörében a közszolgáltatásokhoz való online hozzáférés mértékére, illetve az egészségügyben a digitális megoldások elterjedtségére kíváncsiak a kutatók.

A május 18-án megjelent idei elemzés szerint az összefoglaló (kompozit) mutató alapján Magyarország a 2017. évihez képest két hellyel hátrább végzett: a 21.-ről a 23.-ra csúsztunk vissza.

A legrosszabb pozíciónk a közszolgáltatások digitalizáltsága és a digitális megoldások üzleti folyamatokba való beépültsége terén van: a 27. és a 25. hely a mienk.

Igaz, a közszolgáltatások digitalizáltsága terén így is egy hellyel, az utolsóról az utolsó előttire léptünk előre. A humán vagyon felkészültségének vonatkozásában a 21., az infrastruktúra területén a 18., az internetszolgáltatások általános használata terén pedig a 12. pozícióban vagyunk. Megjegyzendő, hogy a humán vagyon felkészültsége esetén az alapképességeink az erősebbek. Az infrastruktúra kapcsán a széles sávú internet kiépítettségére lehetünk büszkék. Összességében két területen rontottuk, egyen javítottuk a pozíciónkat, míg két területen nem változott a helyezésünk.

Az átfogó mutató szerint a rangsort Dánia, Finnország, Svédország és Hollandia vezeti.

A V4-országok között Csehország és Szlovákia megelőz bennünket (17., illetve 20. hely), Lengyelország pedig mögöttünk van (24.), bár a közszolgáltatások online elérhetőségének tekintetében három hellyel megelőz minket.

A Magyarországról készült részletesebb tanulmány kiemeli:

a magyar lakosság több mint fele az alapvető digitális képességekkel sem rendelkezik, és bár javulóban van, de továbbra is alacsony a műszaki, technológiai, természettudományos végzettségűek aránya.

A többi EU-s országhoz képest a tanulmány szerzői lassúnak ítélik a fejlődés ütemét. Ugyanakkor a rólunk szóló elemzés elismeri, hogy többféle állami kezdeményezés is elindult azért, hogy a részterületeken jelentősebb előrelépés történhessen. Haladunk tehát, csak másokhoz viszonyítva nem elég gyorsan.

Összegzésként fontos tanulság, hogy a fizikai, infrastrukturális területen sokkal jobb eredményt sikerült elérnünk, mint az infrastruktúra gazdasági-társadalmi hasznosítása terén. Ez arra világít rá, hogy a gyorsabb előrelépéshez a tudásszintet kell emelni, hisz ez teszi lehetővé a technika értelmes alkalmazását.

Különösen fontos lenne a kisvállalati szektor tudásszintjének emelése, amit nem old meg az, ha újra és újra hardverbeszerzésekre jelennek meg pályázatok. A kisvállalkozások tudásszintjének emelése terén a kamaráknak is van feladatuk, például – úgy, mint több országban – ingyenes e-learning-anyagok rendelkezésre bocsátásával.

De be lehetne vonni a képzésbe a felsőoktatási intézményeket is olyan pályázatok segítségével, amelyek eredményelvárása a kisvállalkozások haladó szintű digitális tudásszintjének jelentős növekedése lenne.

Végül az egész társadalom, különösen a kevéssé fejlett régiók lakosságának tudásszintjét digitális népfőiskolák szervezésével és ingyenes képzés biztosításával lehetne gyorsan emelni. A közszolgáltatások digitális elérhetősége területén pedig szintén nagyobb sebességre kell kapcsolnunk ahhoz, hogy a rangsorban előbbre léphessünk.