A globális tényező jobb kezelése
Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) éves közgyűléseit az eddiginél jobban határozzák meg a szervezet ügyfeleinek, vagyis a tagállamoknak a szempontjai. Az történne, hogy a közgyűlések előtt az IMF megkérdezné a 189 tagállamot, hogy melyik három fő politikai területre összpontosítson nemcsak a hivatalos tanácskozások során, hanem a párhuzamosan tartott számos szemináriumi ülésen is. A begyűjtött vélemények alapján egy olyan agendát dolgozhatna ki, amely jobban reagál azokra a folyamatosan meglévő aggodalmakra, amelyeket egyre több politikus, illetve az egyes országok lakosságának egyre nagyobb hányada érez.
A globális pénzügyi válság óta eltelt évtized jó részében az országokra világszerte hatással van a London Business School közgazdászai, Hélene Rey és kollégái által globális tényezőnek nevezett jelenség. Ez számos olyan külső hatást takar, amelyeket az egyes országok nem tudnak kezelni vagy kontrollálni, azonban fontos szerepet játszanak a hazai közgazdasági változók meghatározásában. Emiatt
gazdasági és pénzügyi volatilitás jött létre, ami nehezíti a kormányzást, gerjeszti a politikai polarizációt, valamint súlyosbítja a társadalmi megosztottságot.
Donald Trump amerikai elnök megközelítése, amely szerint „Amerika az első”, jellemzően fokozta a bizonytalanság nemzetközi érzetét, különösen Ázsiában. A tőkeáramlásokkal, a kamatokkal és az árfolyammozgásokkal kapcsolatos változásokon túlmenően most ezeknek az országoknak igazodniuk kell ahhoz a realitáshoz is, hogy a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos alapvető és hosszú ideje fennálló feltételezéseik egy része feltehetően már nem érvényes. Ez azonban nem csak a feltörekvő gazdaságokat érintő probléma.
Természetesen a gazdasági és pénzügyi szempontból sérülékeny országok azok, amelyeket jellemzően elsőként érintenek ezek a problémák. De még a jobban irányított gazdaságokban is olyan módon hatnak a külső tényezők a helyi pénzügyi kondíciókra, hogy annak nincs sok köze az adott gazdaság fundamentumaihoz. Svájcban például az elmúlt néhány évben a fő gazdaságirányítási kihívásnak több köze volt az eurózónából átterjedő hatásokhoz, mint a hazai problémákhoz. Ennek a destabilizáló dinamikának egy része fokozódhat a következő hónapokban, két okból is. Egyrészt a jegybankok tovább folytatják a monetáris politika normalizálását. Ebből adódóan a feltörekvő világ jó részében a pénzügyi kondíciók valószínűleg feszesebbé és kiszámíthatatlanabbá válnak.
Másodsorban a gazdasági teljesítmény a fejlett országok körében eltérő képet mutat, az amerikai növekedés például gyorsul, míg Európában és Japánban a gazdaság veszít a lendületéből. Ez még nagyobb nyomást helyez a kamatok terén tapasztalható eltérésekre, illetve gerjeszti a devizaárfolyamok volatilitását.
Fotó: AFP / Natalia Seliverstova / Sputnik
A gazdasági konzekvenciákon túlmenően ezek a trendek valószínűleg fokozzák majd a politikai és társadalmi feszültségeket. Mindkét trend hatásait ugyanis nehezen lehet megragadni az összetett piaci struktúrák és technikai tényezők megfelelő megértése nélkül. Emiatt a jövőbeni kihívásokról nehezen lehet majd érthetően tájékoztatni a közvéleményt, ami sokakban bizonytalanságot, frusztráltságot okoz.
Az IMF segítheti és segítenie kellene a tagállamokat abban, hogy ezeket a kihívásokat kezelni tudják, ami feltételezi, hogy nagyobb szerepet kell betöltenie a különböző elemzéseknél, és hatékonyabb vitákat kell indítania a fontos kérdésekben.
Az IMF agendája így három területen hangsúlyozhatná az ambiciózusabb lépéseket. Először is az egyes országok szintjén a gazdasági ellenálló képesség általános kérdéseire fókuszáláson túlmenően az IMF megvizsgálná a hatékony intézkedések lehetőségét a globális likviditási ciklusok extrémebb szakaszainál. Egy ilyen megközelítés természetes kiterjesztése lenne a mikro- és makroprudenciális intézkedéseknek.
Másodsorban intézményi szinten az IMF továbbra is sürgetné az olyan intézkedések meghozatalát, amelyek kezelik a pénzügyi rendszerből kiinduló átgyűrűző hatásokat. Ez megakadályozná azt, hogy a pénzügyi instabilitás jelentősen megtépázza a reálgazdaságot.
Harmadsorban multinacionális szinten őszintébb, valódibb és kooperatívabb eszmecserékre van szükség az egyes országok intézkedéseinek határon átnyúló hatásairól.
Ha ebben a három kérdésben nem történik előrelépés, akkor jórészt megoldatlanok maradnak azok a destabilizáló jellegű politikai kihívások, amelyek világszerte sok országot érintenek. Ez fokozni fogja annak a kockázatát, hogy az egyes országok nemcsak olyan intézkedésekről döntenek, amelyek ellentétben állnak a szomszédos országok által meghozott intézkedésekkel, hanem egyben hazai szinten sem járnak optimális hatásokkal.
Az IMF a legalkalmasabb szervezet arra, hogy megbízható tanácsadóként funkcionáljon, és úgymond a globális politika zenekarának tényleges karmestere legyen.
Ha azonban ezt a szerepet az IMF be akarja tölteni, akkor erősítenie kell hitelességét. Jobban kell hallgatnia a szervezet tagállamaira, és hatékonyabban kell segítenie őket a minél megfelelőbb intézkedések meghozatalában.
Copyright: Project Syndicate, 2018
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.