Keressük az akvizíciós lehetőségeket

Milyen évet zár az Equilor?

Jó évet zárunk, különösen a vállalati tanácsadási üzletágunknak köszönhetően, de azt hozzá kell tennem, hogy ha egy évvel korábban eltörölték volna a különadót, akkor még eredményesebbek lennénk. Ami a piaci környezetet illeti, relatíve minden eszközkategóriában magasak az árfolyamok, a kötvényhozamok és a kamatok alacsonyak, ez mind megnehezítette a pénzkeresést. Passzív hozzáállással – ami három-négy éve még működött – ma már nem lehet pénzt keresni. Az elmúlt csaknem három évtized alatt, az Equilor alapítása óta sok izgalmas időszak akadt a hazai tőkepiacon, a maga módján mind változatos és érdekes volt, de a mögöttünk álló év tőkepiaci szempontból nem nevezhető rendkívülinek. Volt ugyan némi volatilitás a piacokon, de nem kiugró. A működési környezetünket az is nagyban befolyásolja, hogy elég jelentős azoknak a támogatott befektetési eszközöknek a köre, amelyek elszívják a tőkepiacokról a befektetők pénzét.

Ön személyesen is sokat harcolt a hazai befektetési szolgáltatókat sújtó különadó ellen, amit január­tól meg is szüntet a szabályozó. Ezzel teljesen eltűnik a hazai szolgáltatók versenyhátránya a hatá­ron átnyúló társaságokkal szemben?

A különadó okozta eddigi jelentős versenyhátrány a következő három-négy év alatt fokozatosan tűnhet el, de 2019-től már egy kiegyensúlyozottabb verseny lehet a szolgáltatók között. A lassan tíz éve bevezetett különadók jelentős terhet róttak a független szolgáltatókra, és nagyban torzították a piaci versenyt a külföldiek javára. Az Equilor idén is 140 millió forintnyi különadót fizet be az államkasszába, ennek az összegnek a jelenlegi erős versenyhelyzetben, a fokozódó bérnyomás és az alacsony kamatok, illetve a MiFID 2-höz kapcsolódó informatikai beruházások mellett máshol is lett volna helye.

Az év egyik legnagyobb sztorija lehetett volna a szolgáltatók piacán a KBC Equitas értékesítése – az Equilor is a potenciális vevők között volt –, ám a bank váratlanul visszalépett az eladástól. Nem lát emögött szándékosságot?

Egy pénzintézetnek joga van eldönteni, hogy milyen eszközöket kíván megtartani vagy eladni. Mindezt olyan hatások is befolyásolják, amelyek nem feltétlenül a projektben részt vevők kompetenciakörébe tartoznak. Nem gondolom, hogy egy multinacionális vállalat meggondolatlanul vagy bármilyen hátsó szándékkal kezd el egy ilyen folyamatot.

Lehet a visszalépésnek köze a Patria megjelenéséhez a piacon?

Ebben nem látok összefüggést. A Patria regionálisan meghatározó szereplő, ahogy mi kereskedünk a cseh tőzsdén, úgy neki is joga van megjelenni és versenyt indukálni a magyar börzén.

Aktívan keresik az új felvásárlási lehetőségeket?

A jelenlegi infrastruktúránkkal sokkal több ügyfelet is ki tudunk szolgálni, az organikus növekedési stratégiánk mellett így a jövőben is megvizsgálunk minden adódó akvizíciós lehetőséget. Tavaly vettük át a Planinvest 23 ezer fős ügyfélállományát, úgyhogy komoly tapasztalataink már vannak ezen a téren.

Számítanak további konszolidációra a szolgáltatói piacon?

Rövid távon nem számítok már további jelentős konszolidációra, de nem is feltétlenül lenne szerencsés. Egy tőkepiac akkor működik jól, ha sok szolgáltató van, az ügyfelek tudnak választani, ami versenyt teremt. A hazai piac mérete meghatározó abban, hogy hány szolgáltató tud megélni, de a belépési – szakmai és pénzügyi – korlátok is elég magasak már ahhoz, hogy egy cég profitábilisan tudjon működni és fejlődni.

Az Equilor felvásárlásával kapcsolatban is keringenek különböző pletykák a piacon. Várható esetleg változás a tulajdonosi körben?

Az Equilor tulajdonosi szerkezete stabil, meghatározó részvényesünk az 1990-es alapításunk óta tulajdonos és a felügyelőbizottság elnöke is egyben. Ugyanakkor fontos és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az Equilor többsége a munkatársaink, a menedzsment tulajdonában van, ami teljesen egyedülálló Magyarországon, de talán még a térségben is.

A hazai tőzsdén az idei év sem hozott áttörést a kibocsátások terén. Ön szerint miért?

A Budapesti Értéktőzsde nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy katalizálja a piacot. Ugyanakkor nagyon sok kihívással is küzd, hiszen ilyen alacsony kamatkörnyezetben, ilyen kedvező hitelfelvételi lehetőségek és állami támogatások vagy a kockázati- és magántőkealapok által kínált források mellett nehéz tőzsdére lépésre bírni a vállalatokat. Az elmúlt két év sikerpapírjai, a Konzum-Opus csoporthoz tartozó társaságok példaértékűek abból a szempontból, hogy megmutatják, lehet növekedni a tőzsdén, egy kisebb cég is tud komoly likviditást hozni a részvényeik kereskedésébe, de ezt azért nehéz lesz megismételni. A nagy kapitalizációjú, nagy közkézhányadú társaságok, állami vállalatok lehetnének azok, amelyek szignifikáns változást tudnának hozni a börzére.

Mi lehet az oka annak, hogy a két legutóbb bevezetett részvényt (Duna House, Waberer’s) is gyakorlatilag elfelejtette a piac?

Az alacsony közkézhányad lehet az egyik ok, de a bevezetéskori árazás sem mellékes. Ahhoz, hogy tőzsdei szinten sikeres legyen egy cég, minél nagyobb közkézhányaddal kell rendelkeznie a lakossági és intézményi befektetők körében is.

Milyen eszközök irányába mozdultak el a kisbefektetők?

Sokkal inkább a külföldi részvények felé fordult az ügyfelek figyelme, ami azzal is magyarázható, hogy kinyílt a világ, és könnyebben tudnak ezekhez a papírokhoz hozzájutni. A média is gyakrabban és mélyebben foglalkozik ezekkel a nagyvállalatokkal. Ma már a Teslát, az Apple-t vagy akár a német autógyártókat ugyanolyan jól ismerik a magyar befektetők, mint a hazai cégeket. A spekulatív portfóliókban mára túlnyomó többségben külföldi részvények vannak, de a vállalati kötvények is igen népszerűek. Utóbbi termékek esetében gyakorlatilag nincs alternatíva Magyarországon, noha igény lenne a befektetők részéről.

Mindezek fényében a nemrég elindított, a kkv-k számára fenntartott Xtend piacnak van létjogosultsága?

Az Xtendet nem szabad összekeverni a nagyparkettel. Hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ezek a cégek olyan méretűvé váljanak, hogy a fő piacon is megállják a helyüket. Nagyon sok befektetnivaló pénz van a magyar piacon is, így ezeknek a vállalatoknak bőven van lehetőségük arra, hogy néhány százmillió forintot bevonjanak. Ha száz ilyen cégből egyetlen nagy sikersztori lesz, az már nyereség a tőkepiac számára.

Valóban sok az alvó pénz?

Aki aktívan részt vesz a gazdaságban, az érzékeli, hogy nagy vagyonok állnak bankszámlákon nulla kamat mellett, ahogy sok pénz pihen a párnacihákban is. Ezért fontos, hogy legyenek olyan lehetőségek, amelyek korrekt kockázat-hozamarányban alternatívát kínálnak.

A kínálati oldal bővül, hiszen sorra vezet be különböző termékeket a BÉT. Rossz az irány?

A tőzsdeüzemeltetőnek egy olyan globálisan nyitott piaci környezetben kell termékinnovációt végeznie, ahol mindez nagyobb nagyságrendben működik, ezekhez a termékekhez pedig könnyen és viszonylag olcsón hozzáférnek a hazai befektetők is. Természetesen van olyan befektető, aki a BÉT-en kezdi el keresni ezeket a termékeket, kezdetben ott vásárol például külföldi eszközöket, de ez a tanulási folyamat része.

A teljes interjú a Világgazdaság csütörtöki számában olvasható