Zöldülő bankok és jegybankok

A szélsőséges időjárási helyzetek szinte már mindennapi életünk részévé váltak. Általános vélemény, hogy a digitális forradalom mellett a klímavédelem lesz a 21. század legfontosabb társadalmi és gazdasági következményekkel járó kihívása. A kérdéssel környezetvédelmi és energetikai szakértők mellett egyre többet foglalkoznak pénzügyi szakemberek, sőt jegybankárok is. Pedig az infláció kordában tartása vagy a pénzügyi stabilitás biztosítása felett őrködő központi bankok tevékenységétől első hallásra távolinak tűnhetnek a klímavédelem problémái.

A klímaváltozás súlyos pénzügyi következményekkel jár. A kockázatok – például időjárási jelenségek miatti károk – közvetlenül is hatással lehetnek a pénzügyi közvetítő rendszer szereplőinek (például biztosítók) helyzetére.

Eközben a bankrendszer finanszírozási kapcsolatain keresztül is szorosan összefonódik a szénhidrogén-alapú technológiákat alkalmazó iparágakkal. A technológiai rendszerek zöldtechnológiákkal való leváltása közvetve a banki eszközök gyors értékvesztését is magával vonhatja. A pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatások miatt a jegybanki aktivitás elsőként ezen kockázatok feltárásában és kezelésében erősödött. A lehetőségek tárháza meglehetősen széles. Nemzetközi diskurzusokban az átfogó adatgyűjtéstől és kockázatelemzéstől kezdve a szemléletformáláson át a prudenciális szabályozásba épített ösztönzőkig merülnek fel ötletek.

Az új technológiák elterjedésével járó transzformációs időszakok központi kérdése a finanszírozás. Nem véletlen, hogy az elmúlt ötszáz év ipari forradalmai rendre egybeestek a pénzügyi rendszer alapvető átalakulásával is. A Világbank számításai szerint a Földön 2030-ig több mint 90 ezermilliárd dollár összértékű klímaberuházásra lenne szükség.

Ez az összeg évekre lebontva azt jelenti, hogy minden évben annyit kellene csak a klímavédelmi beruházásokra fordítani, mint amennyit jelenleg az eurózóna és az Egyesült Államok gazdaságai együttvéve az élet minden területén beruházási kiadásként elköltenek. A szükséges finanszírozást azonban két tényező is akadályozza.

Egyrészt a globális államadósság historikusan magas szinten áll, korlátozva a költségvetések finanszírozási kapacitását. Másrészt a magánforrások mobilizálását hátráltatja a pénzügyi rendszer működésére – napjainkban is – jellemző úgynevezett pénzügyi rövidlátás.

Ez utóbbi azt jelenti, hogy a befektetési döntésekben a rövid távú pénzügyi előnyök lényegesen nagyobb hangsúlyt kapnak, mint a hosszú távú megtérülési és fenntarthatósági szempontok. Márpedig a zöldberuházások tipikusan hosszabb távú finanszírozást igénylő projektek. E téren léphetnek be ismét a jegybankok. A zöldfinanszírozási piac keresleti és kínálati feltételeinek egyidejű fejlesztése, a pénzügyi rendszer hosszabb távú befektetések irányába való elmozdítása és a zöldpénzügyek oktatásba történő beépítése lépésről lépésre ható folyamat.

Emellett szakmai vitákban piacépítő jelleggel a központi bankok úgynevezett mennyiségi lazító programjainak hatékonyabb alkalmazása is felmerült. E téren azonban a fejlett világ jegybankjainak programjai, a hagyományos – üvegházhatású gázok kibocsátásában aktív – iparágak fennmaradó túlsúlyával, egyelőre épp ellentétes irányba hatottak.

A fenntarthatóbb, zöldebb jövőért való cselekvés egyre szélesebb körben fogalmazódik meg. Ehhez természetesen fontos minden egyéni kis lépés is. Ugyanakkor a világ gazdasági és pénzügyi rendszerei még nem támogatják kellően hatékonyan az átállást. Az utóbbi rendszerek esetében a központi bankok lehetnek majd a fejlődés katalizátorai. Jó hír, hogy a folyamat megkezdődött, és számunkra különösen fontos, hogy a Magyar Nemzeti Bank februárban meghirdetett zöldprogramjával e téren is az elsők közé tartozik.