Az eddigi legjobb növekedési előrejelzésem

Az amerikai reál-GDP-növekedés idei első negyedévben mért 3,2 százalékos üteme igen jelentősnek tekinthető, mint ahogy a tavalyi 3 százalékos átlagos bővülés is (2017 utolsó negyedétől 2018 negyedik negyedéig számítva). A 2011 és 2017 közötti nagy válság óta az amerikai gazdaság éves szinten csupán 2,1 százalékos átlagos növekedést produkált. Mi okozta ezt a mostani gyorsulást?

A 2017-es adóreformról, amely tavaly lépett hatályba, előzetesen azt gondolták, hogy hozzájárul a növekedéshez. Az adóváltoztatások makrogazdasági hatásának mértékéről azonban heves viták folytak, és mindeddig nem maradtak abba.

2018 januárjában – a vita bizonyos szintű feloldásának szellemében – a Brookings Intézet felkért engem és Jason Furmant (Barack Obama elnök gazdasági tanácsadó testületének vezetőjét), hogy készítsünk egy tanulmányt az adóváltoztatás várható növekedési hatásairól. A Brookings Intézet úgy gondolta, hogy a Furman által képviselt liberális nézőpont ötvözése a sajátoméval – amelyet piacpártinak tartok – a politikai elfogultság elkerülését és olyan konklúzió kialakítását segíti elő, amely közel van az „igazsághoz”. Más elemzőkre hagyom annak megítélését, hogy ez sikeres volt-e.

Az elemzésünk nagy része a vállalkozások szempontjából fontos adóváltoztatásokra, egyebek között a társasági adó 35-ről 21 százalékra csökkentésére összpontosított.

Tanulmányunk a tőkehalmozódás hosszú távon jelentős emelkedését vetítette előre, ami a munkatermelékenység és a reálbérek nagymértékű emelkedését váltja ki. Előrejelzésünkben azt a következtetést vontuk le, hogy a reál-GDP-növekedés tíz évre előretekintve átlagosan mintegy évi 0,2 százalékkal lesz magasabb. Vagyis a növekedési hatást előzetesen mérsékeltnek, de hosszan tartónak valószínűsítettük.

A 2017-es adócsomag másik jelentős változtatása a marginális személyijövedelemadó-kulcs csökkentése volt. Átlagosan a marginális adókulcs mintegy 2,3 százalékponttal csökkent. Elemzésünkben korábbi kutatások alapján úgy becsültük, hogy az adócsomag ezen része 2018–2019-re vonatkozóan a GDP-növekedést éves szinten jelentős, 0,9 százalékos mértékben erősíti, azonban az azt követő években már nem járul hozzá a növekedéshez. Vagyis előzetesen arra a következtetésre jutottunk, hogy

ennek az intézkedésnek a növekedési hatása a vállalatokra vonatkozó adócsökkentéshez képest rövid távon nagyobb, hosszabb távon azonban kisebb lesz.

Ha összesítjük elemzésünknek a rövid távú GDP-növekedésre vonatkozó teljes hatását, akkor 2018–2019-re előzetesen éves szinten 1,1 százalékos többletbővülést mutattunk ki. Ha ezt a prognózist hozzáadjuk az akkori konszenzusos 2 százalékos növekedési előrejelzéshez, akkor az adócsomag általunk becsült hatása révén prognózisunk 2018–2019-re vonatkozóan 3,1 százalékos éves reál-GDP-növekedést vetített előre.

Őszintén megvallva, bár kétségkívül a szerencse is szerepet játszott, ez a legpontosabb növekedési előrejelzésem, amelyet valaha is készítettem. Emellett elmondható, hogy a 2017-es adócsomag járulékos hatásaira vonatkozó 2018 eleji előrejelzésünk szembement sok közgazdász recesszióra vonatkozó prognózisával.

Mellesleg fogadtam egy híres kollégámmal a Harvard Egyetemen, aki azt ígérte, hogy „megeszi a kalapját”, ha hosszabb időtávon 3 százalék lesz a GDP-növekedés mértéke. Úgy rémlik, hogy kétéves időtartamra (2018-ra és 2019-re) fogadtunk, azonban ő most úgy emlékszik, hogy hároméves (2018 és 2020 közötti) időtávra vonatkozott a fogadásunk. Szerintem nekem van igazam, mivel sosem jeleztem előre magas gazdasági növekedést 2020-ra. Természetesen mindig lehet magyarázatot találni egy téves előrejelzésre.

A jelenlegi népszerű érvelés szerint a Federal Reserve jóval expanzívabb politikát folytat, mint amire korábban számítani lehetett. Hasonlóképpen azok a borús várakozások is enyhültek, amelyek szerint a Kínával és más országokkal szembeni amerikai kereskedelmi háború fékezi majd a gazdasági növekedést, bár e tekintetben én továbbra is aggódom.

Alapvetően az olyan prognózisokat, mint amilyent Jason Furmannal 2018 elején készítettünk, olyan, a jövőre vonatkozó elemzéseknek kell tekinteni, amelyek számos, előre nem látható fejleménytől függnek. Még általánosabban fogalmazva, az éves GDP-növekedési ráták esetében mindig számos bizonytalansági tényező áll fenn, emiatt az elemzésünk pontosságában egy nagy adag szerencse is tükröződik.

Magától értetődőnek tartom, hogy a gyorsabb gazdasági növekedés jobb, mint a lassabb. Milliók húznak hasznot ugyanis a magasabb növekedési rátából, amelyet jellemzően magasabb bérek és alacsonyabb munkanélküliség kísér, ami különösen azokat segíti, akik rosszabb anyagi helyzetben vannak. Ennek ellenére,

a Trump-adminisztrációval szembeni antipátia olyan erős, hogy sokan, köztük közgazdász-kollégáim közül néhányan, az alacsonyabb gazdasági növekedésért szorítanak csak azért, hogy ne kelljen elismerniük ebben a kérdésben Trump politikai győzelmét.

Megértem ezt az álláspontot, azonban továbbra is azt hiszem, hogy a jobb helyzetben lévő gazdaság közvetlen előnyei ellensúlyozzák ezt a fajta politikai számítást. Még fontosabb, hogy a haszonélvezőknek – ahova a legtöbb ember és a legtöbb választó tartozik – a gyorsabb növekedést kell preferálniuk a lassabb bővüléssel szemben.

www.project-syndicate.org