Válságálló költségvetés

Egy ország költségvetése a bevételi oldalon tükrözi a korábbi gazdasági döntések mai eredményeit, a kiadási oldalon pedig befolyásolja a jövő gazdasági fejleményeit. Nehezíti a tervezést, hogy míg a költségvetés adott évre készül, a bevételi és a kiadási oldalon egyaránt hosszabb távú folyamatokkal kapcsolatos adatok szerepelnek. A bevételek korábbi, esetenként több éve hozott gazdaságpolitikai döntések következményei lehetnek, a kiadási adatok pedig felgyorsíthatnak vagy lelassíthatnak jövőbeli fejlődési folyamatokat. Készülve a 2020. évi költségvetésre, nyilvánvalóan elemezni kell a múltbeli folyamatok mai hatásait, amelyek a legfontosabb makroszámokban összegeződnek.

Fontos vizsgálandó kérdés, hogy a korábban hozott beruházási döntések – legyenek azok európai uniós vagy hazai forrásból finanszírozottak – milyen hatást gyakorolnak a gazdasági növekedésre.

Ez a hatás leginkább attól függ, hogy milyen jól voltak meghatározva a beruházási célok, valamint hogy milyen hatékony volt a végrehajtás. A hatékonyság szempontjából azt is értékelni kell, hogy a beruházásokhoz adott vissza nem térítendő összegek megtérülése milyen hatékony nemzetgazdasági szempontból.

A létrejövő többletkapacitással olyan termékek előállítása bővült-e, amelyek piaci kereslete egy esetleges válság esetén sem esik vissza nagyobb mértékben, ezáltal megőrizhetők maradnak-e a munkahelyek. De át kell tekinteni a bérekkel és az adókkal kapcsolatos megállapodások hatásait is. Ezek ugyanis hosszabb távon is befolyásolják a költségvetés személyi jövedelemadóból, szociális hozzájárulásból, áfából és társasági adóból származó bevételeit.

A bevételi oldalhoz hasonlóan a kiadási oldalon is a jelen és a jövő szempontjából egyaránt fontos tételek jelennek meg. A 2020. évi költségvetés kapcsán azt már tudjuk, hogy a családtámogatás továbbra is elsőbbséget fog élvezni.

Azonban nagy kérdés, hogy mennyi pénz juthat az egymással versenyző további különböző, már korábban betervezett programokra, mint például a Modern váro­sok, Modern falvak vagy a Falusi CSOK programra, miközben fontos lenne a gazdaság válságálló képességének javítása, vagy ahogyan a pénzügyminisztérium fogalmaz, a gazdaságvédelem. A gazdaságvédelem egyrészt jelenthet további adósságcsökkentést, de ehhez – ha nem „vágni” akarunk – gazdasági növekedés kell, erre viszont az esetleges válsághelyzet negatív hatással lehet.

De jelenthet a gazdaságvédelem hatékonyságjavítást is, ami a pénzek gondosabb, takarékosabb felhasználását teszi szükségessé.

Vagyis azt, hogy kevesebb pénzből hozzunk ki több és jobb eredményt. Ez hatékonyabb, összehangoltabb állami működést, a felesleges átfedések megszüntetését és a bürokrácia radikális csökkentését igényli. Mindezt úgy, hogy közben a távolabbi jövő szempontjából fontos mai befektetések se maradjanak el. Az ilyen beruházási igényekre rávilágít néhány friss Eurostat-adat (2019. március 13-i megjelenés).

Az egyik a kutatás-fejlesztésre, innovációra fordított összeg. Ez Magyarországon 2017-ben a GDP 1,35 százalékát tette ki.

Az uniós átlag 2,06 százalék. A teljes magyar értékből a kormányzati arány 0,17 százalék. Értékben egy főre vetítve 171 eurót szántunk kutatás-fejlesztésre, ebből állami ráfordítás 21,4 euró volt (uniós átlag: 620 és 70 euró). A kutatás-fejlesztési ráfordítások hatása általában hosszabb távon jelentkezik. Egyik jele az innovatív cégek, a másik az innováció területén foglalkoztatottak arányának növekedése lehet. Ezek az arányok fontosak a költségvetés jövőbeli bevételeinek növelhetősége szempontjából is.

Kapcsolódó figyelemre méltó adat, hogy 2016-ban a valamilyen innovációt végrehajtó cégek aránya Magyarországon 27,6 százalék volt. A cseh érték 44,9, az osztrák pedig 61,4 százalék.

Az innováción belül folyamatinnovációt megvalósító cégek aránya pedig csupán 4,7 százalék, a cseh érték 9,1, az osztrák 12 százalék. Ez utóbbi adat érzékelteti a digitalizáció sikeres terjedésének egyik lehetséges korlátját is, hiszen a sikeres digitalizációhoz általában a folyamatok átszervezésére, megújítására is szükség van.

Ezek után nem meglepő, hogy az innovatív munkát végzők aránya 2018-ban Magyarországon 15,4 százalék volt.

Ezen belül az érték az iparban 6,9. Ha nem is közvetlenül, de nyilván kapcsolódó adat a felsőfokú végzettségűek aránya a 25–64 éves korcsoportban. Ez nálunk 2018-ban 25,1, az Európai Unióban 32,2 százalék. Az említett területek esetén a jelen kiadásainak gazdaságélénkítő és válságellenálló képességet javító hatásai nem egy éven belül, hanem hosszabb távon jelentkeznek. De ha ma lemondunk róluk, akkor azzal a jövőbeli költségvetési bevételek növelési lehetőségeit veszélyeztetjük. Éppen ezért kíván megfontolt, hatékonyságra törekvő, de jövőorientált tervezőmunkát a mindenkori költségvetés összeállítása.

Válságveszély esetén pedig különösen fontos a válságálló képesség tartós erősítése, vagyis a mai döntésekkel egyben a hosszabb távú fenntartható fejlődés esélyeinek növelése. Hiszen ha jön egy válság, az nem egy évig tart.