A teheneket is licencelni kell!

Milyen metrikával szükséges licencelni a teheneket? Lehetne például a felhasználó-, „per User”-alapú licencelés mintájára – ami a humán felhasználókon alapszik – „per Tehén”, vagy adott esetben mondjuk „per Boci”.

Viccesen hangzik, ugye? De valójában sajnos nem az!

Nem vagyok agronómus, sem agrármérnök, és az etológia sem foglalkoztat kifejezetten, ám a napokban értesültem arról, hogy az állattenyésztésben is nagyon komoly technológiákat, eszközöket alkalmaznak például a szarvasmarha-állomány viselkedésének, egészségi állapotának, jóllétének folyamatos monitorozására.

A gazdák a termelési hatékonyságuk (és ezáltal a profitjuk) növelése érdekében mindent megtesznek, hogy információhoz jussanak a tej- és hústermelő állománnyal kapcsolatosan. Ezek az állatokon elhelyezett mérőszondák automatikusan, valós időben különböző adatokat képesek gyűjteni, és ezeket nagy mennyiségben tárolni. Ilyenek lehetnek az állat klinikai paraméterei, amelyekből megállapítható adott esetben, hogy a jószág milyen egészségi állapotnak örvend – test(mag)hőmérséklet, érverések száma (pulzus), légzésszám, bendőfolyadék pH-értéke és hőmérséklete –, vagy akár a legelő állat térbeli helyzetére (GPS-koordináták), viselkedésére, legelési tulajdonságaira vonatkozó információk (lépésszámláló, harapásszámmérő), amelyeket a gazdálkodók akár okoseszközökön keresztül is elérhetnek.

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a gondos gazdának egyben a licencgazda szerepkörét is magára kell öltenie, és szoftvergazdálkodási, szoftverlicencelési oldalról is foglalkoznia szükséges a kialakított technológiával. Ugyanis a szoftver jogszerű használatának igazolásához a felhasználó szervezetnek rendelkeznie kell a szoftver felhasználási szerződésével (licencével), és a licencben meghatározott mértéknek (metrikának) megfelelően használhatja az adott szoftverterméke(ke)t. Számviteli szempontból szükséges lehet továbbá a szoftver beszerzését igazoló bizonylat, azaz a számla. Ezeket a méréssel gyűjtött adatokat a mennyiségükből és a méretükből eredően muszáj egy arra alkalmas adatbázisszerveren tárolni, ami licencigénnyel járhat (szoftvergyártók termékeitől függően). Ezzel még nem értünk történetünk végéhez, és most jön a neheze, mert ahhoz, hogy elérjük a szerver(ek)en tárolt információkat, a kiszolgálószoftverhez történő minden hozzáféréshez is licencre lesz szükségünk.

Felmerülhet bennünk – jogosan – a kérdés, hogy akkor milyen hozzáférési licenceket kell beszereznünk – maradva példánknál – a szarvasmarhákon elhelyezett mérőeszközökre.

Erre még nem készültek fel a szoftvergyártók! Ahány vendor, annyiféle szabály, fogalomértelmezés és licencelési metrika létezik, és ezek viszonylag gyorsan változhatnak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy egy adott szoftvertermék is általában több, különféle licenckonstrukcióban szerezhető be, amelyek eltérő használati jogokat biztosíthatnak a felhasználónak.

Hús-vér ember (élő személy) esetében a felhasználónkénti (per User) licencelés alkalmazható, ami azt jelenti, hogy több eszköz használata esetén dönthet úgy a licencgazda, hogy a kevesebb licencet igénylő, felhasználóalapú megoldást választja az eszközönkénti (per Device) licenceléssel szemben. Több gyártónál is elérhető a nevesített felhasználó (Named User) típusú metrika, ezt a licencelési módozatot lehetne alkalmazni a tehenek esetében is például Riska vagy Bimbó nevére szóló licencekkel.

De mivel nem lehetséges a mai ismereteink szerint „élőlény”-alapú licencelést választanunk, így nem marad más, mint hogy eszközönként (még akkor is, ha ez akár jelentősen több, mint az élőlények száma) szerezzük be a kiszolgálószoftverekhez tartozó hozzáférési licenceinket. Természetesen szoftvergyártótól és szoftverterméktől függően élhetünk a szerveroldali termékek esetében a rendszermagok száma alapján történő licenceléssel is, amelyekhez általában nem szükséges hozzáférési licenceket beszerezni.

Kíváncsian várom, hogy mikor és melyik szoftvergyártó fog elsőként lehetőséget biztosítani az élőlények száma alapján történő licencelésre!