Korrupt antikorrupciós kampányok

Hetek óta lángol az amazonasi esőerdő. Brazília szélsőjobboldali elnöke, Jair Bolsonaro csak az utóbbi napokban vetette be a fegyveres erőket a tűz megfékezésére, azok után, hogy európai vezetők azzal fenyegettek, felfüggesztik a fontos kereskedelmi megállapodást, és bojkottot vezetnek be a brazil termékekkel szemben. A Bolsonaro-kormányzat politikájának megváltoztatásáról azonban nincs szó, miközben a válság fő oka, hogy a brazil kormány alig tartatja be az Amazonast védő jogszabályokat, és égetésre bátorítja a gazdákat, hogy földhöz jussanak.

Az amazonasi krízishelyzet világos példája annak, hogy milyen károkat okozhat, ha egy kormány egyértelműen meghajol az üzleti érdekek előtt.

Néhány konzervatív közgazdász szerint a korrupció akár kedvező hatású is lehet, mivel lehetővé teszi a gazdasági szereplők számára a szabályozók megkerülését, és a piacok hatékonyabban működhetnek. Ha lehet is példákat találni kedvező hatású korrupcióra, az igazság az, hogy a korrupció rongálja a piacokat, védi a piac már beágyazott szereplőit a riválisoktól azzal, hogy akadályozza az új szereplők piacra lépését. Emellett a társadalom morális szöveteit is roncsolja, és gátolja a gazdasági fejlődést. A Transparency International korrupcióérzékelési indexe (CPI) erőteljes fordított korrelációt mutat a gazdasági fejlődés és a korrupció között.

A legújabb CPI-adatok szerint a világ legkevésbé korrupt országának Dánia és Új-Zéland tekinthető. Mindkét ország magas életszínvonalat ért el. Ezzel szemben a világ legkorruptabb országai közé tartozó Szomália, Dél-Szudán és Szíria mind szegény államnak tekinthető, amelyeket fegyveres konfliktusok is sújtanak.

A korrupció mértéke változhat, és változik is, néha egészen erőteljesen. Néhány évszázaddal ezelőtt a korrupció elterjedt volt olyan országokban is, mint az Egyesült Királyság, amely a Transparency International listáján a 11. helyet foglalja el (minél előrébb található egy ország a listán, annál kevésbé elterjedt a korrupció). Ázsiai adatok pedig azt mutatják, hogy gyorsan kedvező változás állhat be a korrupció mértékében. Az önigazgatás 1959-es elnyerése előtt Szingapúrban széles körű volt a korrupció, 1995 óta (amikor a Transparency International rangsorát bevezették) azonban folyamatosan Ázsia legkevésbé korrupt országai közé tartozik. Idén a harmadik helyet érte el Finnország, Svédország és Svájc mellett megosztva.

Tavaly Brazíliában korrupció miatt börtönbüntetésre ítélték Luiz Inácio Lula da Silva korábbi államfőt, de ennek nem az volt a valódi oka, hogy egy átláthatóbb politikai rendszer jöjjön létre, hanem hogy ezzel kizárják az elnökválasztásból – miután a közvélemény-kutatások szerint ő volt annak fő esélyese –, és így lehetővé tegyék Bolsonaro győzelmét.

Néhány politikai vezető még direktebb megoldást alkalmaz e téren, és a korrupcióellenes kampányuk keretében rivális politikusokkal vagy a bírálóikkal szemben indítanak eljárásokat. Ezt könnyű megtenni olyan államokban, ahol a korrupció szintje magas: a vezetők egyszerűen célba vehetik azokat, akik kihívást jelentenek a hatalmukra.

Korrupciós ügyekbe keveredhetnek akár még azok is, akik amúgy a jogszabályok szerint cselekednének, különösen a korrupcióval fertőzött országokban. 1992-ben saját magam is ilyen helyzetbe kerültem, amikor egy ötnapos konferencia után Moszkvából hazaindultam. A repülőtéren a határőr belenézett az útlevelembe, és mogorván megjegyezte: „A vízuma négy napra szólt, ami tegnap lejárt.” Szemrebbenés nélkül ötven dollár kenőpénzt kért. Visszatekintve csodálom a bátorságomat, mivel alkudozni kezdtem, végül öt dollárban állapodtunk meg. Amikor azonban lepecsételte az útlevelemet, belém nyilallt, mi van, ha valaki figyelt minket: akár őrizetbe is vehetnek azért, mert lefizettem egy határőrt. Pánikba estem, felkaptam az útlevelem, és a kenőpénz megfizetése nélkül gyorsan továbbálltam. Mindmáig nem tudom, vajon a lépésem erkölcsileg védhető-e. Megállapodtam valamiben, amit végül nem tartottam be. Ritka, hogy valaki azért érzi magát vétkesnek, mert nem fizetett kenőpénzt, de engem sokáig elkísért ez az érzés.

Az a puszta tény, hogy egy ilyen helyzetbe kerültem, rámutat arra, hogy a korrupció milyen gyorsan tud terjedni, különösen akkor, amikor a korrupció már a mindennapi élet része. Ilyen esetekben a korrupt rendszerek nemcsak a korrupciónak, hanem a politikailag motivált „antikorrupciós” kezdeményezéseknek is ki vannak téve, amelyek megerősítik a hatalmi egyensúlytalanságot, és elősegítik az antidemokratikus rezsimek megszilárdulását.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org