Kína kizárása a dollárrendszerből

Az Egyesült Államok és Kína között nemrégiben bejelentett részleges megállapodást úgy tartják számon, mint amely fontos lépés a két ország közötti, több mint egy éve tartó kereskedelmi háború lezárásához elvezető átfogó megállapodás felé. De ha valaki azt hiszi, hogy Donald Trump amerikai elnök kész felhagyni a Kínával szembeni ellenséges politikájával, akkor jobban teszi, ha újragondolja ezt a kérdést. Valójában a Trump-adminisztráció már lépéseket tett abba az irányba, hogy egy újabb háborút indítson Kínával szemben – most a tőkeáramlások kérdésében.

A határokon átnyúló kereskedelmi tranzakciók egy jól működő nemzetközi fizetési rendszertől és a pénzügyi intézmények fejlett hálózatától függnek, amely hajlandó és képes hiteleket nyújtani. A pénzügyi infrastruktúra az amerikai dollár körül épült ki, amely a leglikvidebb és legkönnyebben váltható nemzetközi valuta.

A dollár vezető globális tartalékvalutaként betöltött szerepe hosszú időn át az Egyesült Államoknak „túlzott privilégiumot” biztosított, ahogy azt Valéry Giscard d’Estaing egykori francia pénzügyminiszter híressé vált mondásában megfogalmazta: Amerika elhanyagolható költségek mellett nyomtathat pénzt, és használhatja azt áruk és szolgáltatások vásárlására világszerte. A globális tőkepiacok megnyitásával az USA ismét túlzott befolyást szerzett a világ többi része felett.

Jelenleg a világkereskedelem mintegy 80 százalékát dollárban bonyolítják le, és a legtöbb nemzetközi tranzakció klíringelése is az amerikai pénzügyi rendszeren keresztül történik. Naponta mintegy 16 millió fizetési megbízás fut át az európai–amerikai Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság (SWIFT) hálózatán.

Így a tőkeáramlásokra vonatkozó amerikai megszorításoknak jóval messzebb ható következményük van, mint bármely kereskedelmi vámtarifának. Továbbá a kivetésüknél csak a nemzetközi szükséghelyzetekre vonatkozó gazdasági hatáskörökről szóló 1977-es törvényre (IEEPA) kell hivatkozni, amely lehetővé teszi az amerikai elnök számára, hogy rendkívüli állapotot hirdessen ki, és számos gazdasági eszközt alkalmazzon a szokatlan vagy rendkívüli fenyegetésekre történő reagálásként.

Az IEEPA sok amerikai szankciós program jogi alapját adta, amelyeket az amerikai elnökök jórészt tranzakciók blokkolására és eszközök befagyasztásra használtak. Trump – aki hajlamos arra, hogy vészhelyzetről beszéljen, amikor az neki megfelel – sokszor hivatkozott az IEEPA-ra, többek között akkor, amikor a mexikói importra kivetett vámokat igazolta, vagy amikor azt követelte az amerikai cégektől, hogy kezdjenek el alternatívákat keresni Kína helyett. Azt remélve, hogy el tudja mozdítani Nicolás Maduro venezuelai elnököt a hivatalából, az IEEPA-t az állami tulajdonú PDVSA venezuelai olajvállalat eszközeinek befagyasztására is használta.

Az általános vélekedéssel szemben Trump nem vetett ki több szankciót, mint elődjei.

Különösen kreatív megoldásokat dolgozott ki azonban – gyakran kihasználva Amerika aránytalanul nagy pénzügyi befolyását – annak biztosítására, hogy adminisztrációjának intézkedései maximális károkat okozzanak, függetlenül attól, hogy azok milyen hatással járnak egy harmadik fél szempontjából.

Hasonlóképpen, Oroszország nemcsak eszközbefagyasztásokkal és tranzakciók blokkolásával néz szembe, hanem azzal is, hogy korlátozzák az amerikai bankrendszerhez való hozzáférését, illetve kizárják beszerzési szerződésekből.

Úgy tűnik, Kína lesz a következő célpont. A Trump-adminisztráció ugyanis állítólag a Kínába történő amerikai tőkeáramlások korlátozását fontolgatja, beleértve azt is, hogy megtiltanák az amerikai nyugdíjalapoknak, hogy a kínai tőkepiacon fektessenek be, vagy hogy kilistáznának kínai cégeket az amerikai tőzsdékről. Még nem világos, hogy miként alkalmaznák ezeket az intézkedéseket. A jól meghatározott stratégia hiánya azonban sosem jelentett akadályt Trump számára, különösen, ha gazdasági eszközök geopolitikai célok elérésére vonatkozó bevetéséről volt szó.

Ez a megközelítés rövid távon működhet, ám idővel a visszájára fordulhat az USA számára. A dollár fegyverként való ismétlődő bevetése aláássa a bizalmat a dolláralapú és az USA által verifikált eszközök tulajdonosainak körében.

Mennyi külföldi vállalat lesz hajlandó egy amerikai tőzsdén megjelenni, ha tudja, hogy bármikor kizárhatják onnan? Hány külföldi helyezi majd eszközeit amerikai bankba, ha egy geopolitikai viszály esetén befagyaszthatják őket?

Ahogy az USA-val szembeni bizalmatlanság növekszik, úgy kap majd lendületet a nemzetközi pénzügyi rendszer reformja, amit Kína már egy évtizede sürget. Ez azzal járhat együtt, hogy növekszik más valuták – mint például az euró vagy a jüan (ha Kína ezt keresztül tudja vinni) – nemzetközi szerepe. Egyben elvezethet egy olyan alternatív pénzügyi rendszer megteremtéséhez is, amely a fejlődő – különösen az olaj-, illetve más nyersanyagokat termelő – országok igényeire lenne szabva.

A gazdasági érdekek és a nemzetbiztonság közötti kapcsolat kiszélesítésével Trump a világ két legnagyobb gazdaságának szétválását segíti elő, illetve egy olyan kétpólusú világrend kialakulását, amelyet egymással rivális hegemón hatalmak uralnak. A kereskedelmi és pénzügyi rendszer fragmentálásán túl, ami évtizedek óta támaszt nyújt a világgazdaság számára, a jelenlegi helyzet egy pusztító konfliktusnak ágyaz meg.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org