Óriási mozgástér a költségvetésben

Többször is volt olyan hónap 1999 óta, amikor a központi költségvetés többletet mutatott fel, miközben éves szinten mind a központi költségvetés, mind az államháztartás egésze éveken keresztül tetemes hiányt halmozott fel. A kormányzati szektor 1999-ben még 5,2 százalékos hiánnyal zárta az évet, azonban a következő évben sikerült teljesíteni a 3 százalékos deficitet. Az ezt követő tizenegy évben az államháztartás hiánya jócskán eltávolodott a maastrichti kritériumként ismert 3 százaléktól, legközelebb 2012-ben került a deficit 3 százalék alá, amit azóta folyamatosan teljesít. Ennek megfelelően amint beléptünk az unióba, azonnal elindult hazánk ellen a túlzottdeficit-eljárás, ami 2013-ban szűnt meg.

Az utóbbi években a fegyelmezett kiadási oldal mellett a robusztus növekedés által generált adóbevételek, valamint az adóbeszedés hatékonyságát jelentősen növelő intézkedések – online pénztárgépek, EKÁER, online számlázási kötelezettség – kifehérítő hatásai stabilizálták a GDP 3 százaléka alatti költségvetési hiányt. Mindez amellett teljesült, hogy a kormány évről évre kisebb adócsökkentéseket jelentett be, például több termék esetében célzott áfacsökkentés, a 2016-os hatéves bérmegállapodás keretében a szocho fokozatos csökkentése, a családtámogatások kiterjesztése, a társasági adó csökkentése, a kkv-szektor kedvezőbb adózási feltételei valósultak meg.

Az idei évben különösen kedvező helyzetbe került a költségvetés. A KSH adatai szerint a kormányzati szektor – a brüsszeli eredményszemléletű mérlegnek megfelelő – első féléves egyenlege soha nem látott, 295 milliárd forint többletet mutatott, ami az első féléves GDP 1,3 százalékának felel meg. Az idei várható nominális bruttó hazai termékkel számolva így elvileg 1100 milliárd forintnyi hiány is keletkezhetne a második fél évben ahhoz, hogy az eredetileg kitűzött 1,8 százalékos hiányterv teljesüljön, de a hiány várhatóan jóval alulmúlja a tervezettet. A központi költségvetés havi pénzforgalmi adatai szintén kifejezetten kedvező képet mutatnak. Szeptember végéig a bevételi előirányzat mintegy 82 százaléka teljesült – a tavalyi év időarányos 67,7 százalékos szintjével szemben. Szinte minden fő bevételi tétel teljesülése magasabb szinten áll, a gazdálkodó szervezetek befizetései, a fogyasztásiadó-bevételek, a lakosság befizetései mellett más előirányzatok is jobban állnak a tavalyinál. Különösen szembetűnő a szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok saját bevételeinek alakulása – csaknem hatszorosan haladják meg a terveket –, vagy a maradványalapba történő befizetések. Az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek, például a vártnál nagyobb osztalékbevételek miatt, már jócskán meghaladják az előirányzatot. A költségvetés kamatbevételei pedig meghaladják a 200 milliárd forintot, miközben idén 37,5 milliárd forint volt a terv, a tavalyi első kilenc hónapban pedig 100 milliárd forint kamatbevételhez jutott a költségvetés. Mindez a kormány magas tartalékállományát (kincstári egységes számla) tükrözi. A költségvetés kiadási oldalának 78,5 százalékos teljesülése szintén meghaladja a 2018-as időarányos 71,7 százalékot, azonban a költségvetés mozgásterének ismeretében nem tűnik aggasztónak. Így összesen 304 milliárd forint hiány keletkezett a központi költségvetésben, szemben az egy évvel ezelőtti 1496 milliárddal.

Az elmúlt években a kormány megelőlegezte az uniós pályázatok nyerteseinek a kifizetések egy részét, amelyet csak az adott projekt befejezésekor a Brüsszelbe kiküldött számlák alapján tud lehívni. Ezeket a pénzmozgásokat azonban nem kell figyelembe venni az uniós módszertannal számolt eredményszemléletű egyenlegnél, így az elmúlt években a pénzforgalmi hiány rendre számottevően meghaladta a maastrichti hiányt, 2017-ben a különbség elérte az 1050 milliárd forintot. Az idei első kilenc hónapban sem volt ez másképp, azonban a magasabb lehívásoknak köszönhetően ennek hatása már jóval kisebb. Az uniós pályázatokkal kapcsolatos kifizetésekkel és bevételekkel megtisztítva a központi költségvetés kumulált hiánya mindössze 158 milliárd forint. Ilyen alacsony hiányra, a 2016-os évet kivéve, az elmúlt tizennyolc évben nem volt példa. Mivel a kormány mintegy 3000 milliárd forinttal fizetett ki több előleget a nyertes pályázóknak, mint amennyit az uniótól lehívott, az önrész levonása mellett is csaknem kétezermilliárdos többletbevételhez juthat a központi költségvetés a következő években. Ez pedig a megcélzott egyensúlyihoz közelítő egyenleg mellett tetemes pénzforgalmi szufficitet eredményezhet, aminek hatására az államadósság akár nominálisan is csökkenhet, még meredekebbé téve a GDP-arányos államadósság csökkenő pályáját. Ennek köszönhetően pedig a MÁP Plusz lakossági állampapír magas kamatai ellenére sem fognak elszállni a kamatkiadások, amit az is támogathat, hogy az állampapír-aukciókon csökkenhet a kínálat, így a piaci kamat és a hozamszintek – az alacsony külső kamatkörnyezet hatásai mellett – tartósan alacsony szinten maradhatnak.

A költségvetés helyzetének alakulása az euró bevezetésével kapcsolatos elképzeléseket is meghatározta. Az uniós csatlakozásunk előtt még célkitűzés volt, hogy a belépés után két évvel a monetáris unióhoz is csatlakozzunk. A maastrichti kritériumok fiskális részét 2000-ben gyakorlatilag teljesítette az ország, az infláció és a kamatszint azonban még távolabb volt. 1999-ben még nem volt ismert a csatlakozási dátum, a csatlakozásra az akkori várakozásokhoz képest két évvel később került sor. 2001-ben az euró bevezetésének időpontját 2007-re tűzték ki, azt követően a költségvetési hiányterv sorozatos elvétése és a kritériumokat súlyosan meghaladó deficitek miatt évente egy évvel tolták ki a csatlakozás céldátumot, így 2003-ban 2008-ra, 2004-ben 2009-re, 2005-ben 2010-re, míg végül hiteltelenné vált a céldátum megnevezése, így 2006 óta nincs csatlakozási céldátum. Az euró két évtizedes történetéből már levonhatók bizonyos tanulságok, tehát vannak érvek a csatlakozás mellett és ellen is, de például Görögország helyzetének tükrében világosan látszik, hogy nem tud védőernyőként szolgálni egy adott ország elhibázott gazdaságpolitikája ellen. Feltehetően a hazai gazdaságot sem tudta volna megvédeni a 2008-as globális válság, majd a 2011-ben kitört euróválság során. Ma pedig összehasonlíthatatlanul szilárdabb pénzügyi stabilitással a háttérben jóval kisebb szükségünk van védőhálóra, így a forint szabad mozgása egyfajta ellensúlyozást jelenthet a külső sokkok ellen. Az euróövezet kiforratlanságát számos kritika éri, de ez messze vezet ennek az írásnak a témájától.