Szárnyra kapott a kkv-szektor

Hosszú ideje vita tárgya a kkv-szektor inno­vativitása és termelékenysége. Vannak, akik a kiscégeket ostorozva a vállalkozó­szellem és az innovativitás hiányával vádolják őket. Olyan vélemények is elhangzanak, hogy jobb lenne, ha a nem termelékeny kiscégek megszűnnének, és a munkaerő átvándorolhatna a termelékenyebben működő nagyvállalatokhoz. Mások az üzleti környezetben, a még mindig túl nagy bürokráciában keresik e szektor indokoltnál alacsonyabb teljesítményének okát, hangsúlyozva azt is, hogy mérési problémák is okozhatják a gyengébb teljesítménymutatókat.

Két friss uniós elemzés (Annual Report on European SMEs 2017/2018, SBA Fact Sheet 2019, Hungary) azonban meglepő adatokat közöl: ezek szerint a magyar kkv-szektorban több területen is jelentős előrelépés történt.

A helyzet objektív elemzése nagyon fontos gazdaságpolitikai kérdés, hiszen a kkv-szektor – mint a 2018. évi adatok mutatják

– a foglalkoztatásból 68,3, a hozzáadott érték előállításából pedig 56,4 százalékkal veszi ki a részét. Továbbá az összes cég 99,8 százaléka kkv, ezen belül a legfeljebb kilenc alkalmazottat foglalkoztató mikrocégek aránya 93 százalék.

De fontos ez a szektor azért is, mert bizonyítottan válságállóbb, mint a nagyvállalati szektor, ami például abban nyilvánul meg, hogy válságok esetén kevesebb alkalmazottat bocsát el, mint a nagyvállalatok. Továbbá bizonyított az is, hogy a kkv-szektor – jól működő piacgazdaságokban – az innováció és az új munkahelyek teremtésének elsődleges forrása.

Nézzük ezek után, hogy mit állapított meg a két friss tanulmány a magyar kkv-szektorról. 2016 és 2018 között a teljes létrehozott újérték-növekedés 56,9 százalékát ez a szektor adta, ezen belül a legmagasabb aránynövekedést a mikrocégek érték el. 2018-ban az új hozzáadott érték növekménye a kkv-szektorban 10,1 százalék volt, ami a hetedik legjobb érték az Európai Unióban (az átlag 4,1 százalék). A növekedés a kisvállalatoknál a legnagyobb és a nagyvállalatoknál a legkisebb. Továbbá a magyar adatok messze felülmúlták az uniós átlagokat.

Az előrejelzés szerint a hozzáadott érték növekedése 2019-ben és 2020-ban is folytatódik. A becsült érték 2019-re 6,8 százalék, a 2020-as értéknövekedés pedig 5,6 százalék lehet.

Viszont ezek a növekedési adatok csökkenő foglalkoztatás és cégszám mellett valósulnak meg. 2018-ban a foglalkoztatás csupán 2,4 százalékkal nőtt. Az előrejelzések szerint a foglalkoztatásnövekedés tekintetében 2019-ben a magyar kkv-szektor a 26., a cégszámnövekedés tekintetében pedig a 27. helyre csúszhat az uniós rangsorban.

Ez az adat az egyik magyarázat a javuló termelékenységre, mivel az EU a termelékenységet az egy foglalkoztatottra jutó új hozzáadott értékkel méri.

A másik érdekes adat szerkezeti: azt méri, hogy mekkora a kkv-k hozzáadott értéke a különböző technológiai és tudásszintű ágazatokban. Az EU öt szintet különböztet meg. Az alacsony, közepes és magas technológiai szintű ágazatokat és a tudásintenzív és kevéssé tudásintenzív ágazatokat.

A magyar kkv-szektor hozzáadott értéke 2018-ban a V4-országok között a tudásintenzív ágazatokban volt a legmagasabb (22,2 százalék), ami minimálisan még az osztrák értéket is meghaladta (22,1 százalék).

Hasonló a kép a foglalkoztatási hozzájárulás esetében is. A magyar kkv-szektor a tudásintenzív ágazatokban van jelen a legnagyobb foglalkoztatási értékkel (23,1 százalék), ami szintén a legmagasabb érték a V4-országokban, és az osztráknál is magasabb (21,9 százalék). A tudásigényes ágazatokban magas szintű az új hozzáadott érték előállítása, és a bérek is magasabbak. Ez pedig megjelenik termelékenységjavulásként is. De mi a helyzet a termelékenység javulásához elengedhetetlen innovációval és az innovatív, gyorsan növekvő cégek teljesítményével?

A közölt innovációs adatok kevésbé frissek, többségük 2016-os. A 2014–2016 közötti időszakban az összes innovatív kkv aránya 27,9 százalék, az EU-s átlag 49,5 százalék. Viszont Magyarországon a nagycégek sem elég innovatívak.

Az innovatívak aránya 56,4 százalék, az EU-s átlag viszont 77,4 százalék. A különbség a hazai és az EU-s adatok között a kkv-knál 28,5, a nagycégeknél pedig 27,9 százalékpont.

Vagyis – EU-s összehasonlításban – a nagycégek innovációs eredményei nem jobbak, mint a kkv-ké. Ez szerkezeti problémára utal, arra, hogy a nagycégek többsége innovációs tevékenységét továbbra sem Magyarországon végzi.

Viszont a fiatal, az öt évnél nem régebben indult, gyorsan növő, úgynevezett gazellacégek adatai sokat javultak. A 2013. évi 1,05 százalékról 2016-ra arányuk 3,3 százalékra, a foglalkoztatásból való részesedésük 1,5-ről 4,6 százalékra emelkedett.

Érdekes szerkezeti adat az is, hogy

2018-ban a kkv-szektor hozzáadott értéke a leginkább innovációintenzív ágazatokban 31,2 százalék volt, ami picit jobb, mint az EU-s átlag. Továbbá a magyar kkv-szektor úgynevezett k+f-képességi indexe a hetedik legjobb az EU-ban.

Ez a mutató azonban csak az úgynevezett kihasználatlan képességeket, lehetőségeket méri. A tanulmány megállapítása szerint a cégek közül sok olyan területen működik, ahol sokkal innovatívabb is lehetne. A kérdés persze az, hogy akkor miért nem az. A tanulmány szerint ez esetben az innovációs környezet, légkör jellemzőit célszerű megvizsgálni. Ezek egyik eleme az állami innovációs támogatás. Statisztikai adatok bizonyítják – írják a tanulmányban –, hogy a jól célzott állami innovációs támogatás sokkal nagyobb hozzáadottérték- és termelékenységjavulással jár, mint a nagyvállalatoknak nyújtott hasonló támogatás.

Az innovációs képességek kibontakoztatása a növekedés szempontjából is fontos. Számítások szerint ugyanis az egy főre jutó GDP növekedése és az összes cégen belül az innovatívak arányának növekedése között szoros összefüggés mutatható ki.

Milyen következtetéseket vonhatunk le az eddigiekből?

Elsősorban azt, hogy pusztán az átfogó makro­ada­tokból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Veszélyesek az olyan általánosító sztereotípiák is, hogy a nagycégek sokkal termelékenyebbek, mint a kicsik. A kkv-szektor ugyanis méret, kor és tevékenységi kör tekintetében nagyon sokszínű. Ezért a szektor helyzetbe hozására sem lehet egységes állami stratégiát kidolgozni.

Vigyázni kell arra, hogy az állam differenciáltan kezelje ezt a szektort, és főleg ne a vállalati feladatokat akarja megoldani. Gazdasági szempontból pedig nyilvánvaló, hogy a termelékenységjavulás innovációvezérelt, és ezért a hosszú értékláncok létrejötte előnyös a gazdaság versenyképessége szempontjából.

A hosszú értékláncok pedig elsősorban a tudásintenzív ágazatokat jellemzik, közöttük több szolgáltatási ágazatot. Fontos az is, hogy minél nagyobb számban jöjjenek létre új, innovatív kisvállalkozások, és teremtsenek jól fizető munkahelyeket. De az is nyilvánvaló, hogy a gazdaság kifehérítése önmagában is termelékenységjavító tényező, hiszen ezáltal a hozzáadott értékek nagyobb arányban jelennek meg a statisztikában.