Csúcsra jár az európai pénzügyi szabályozás

Az Európai Parlament és Bizottság fókuszában hangsúlyosan jelenik meg a klímasemleges gazdasági átalakulás szabályozása, a digitali­záció erősítése, a pénzügyi bűnözés elleni harc, az adatvédelem vagy akár a bankunió és a tőkepiaci unió erősítése.

Mindezek mellett több specifikus szabályozás felülvizsgálatát, bevezetését tervezik uniós szinten, mint az ESG-befektetések minősítése vagy a MiFID 2 rezsim.

Nehezíti a helyzetet, hogy miközben az EU elkötelezett a szabályozási konvergencia mellett, a Brexit és más geopolitikai kockázatok ellene hatnak a szabályok egységesítésének.

Az Európai Bizottság új elnöke, Ursula von der Leyen ötéves időtávra vonatkozó politikai irányelveiben is számos olyan célt fogalmazott meg, amely érinti a pénzügyi intézményrendszert.

A pénzügyi szolgáltatásokért is felelős EU-s biztosnak (Valdis Dombrovskis) több témában folytatnia kell a korábbi időszakban elindult intézkedéseket, és új területen is kell előterjesztéseket készítenie.

A már megindult folyamatok közül kiemelkedik a bankunió befejezése, amely az egységes betétbiztosítás (EDIS) és az egységes szanálási alap (SRF) szabályainak véglegesítését célozza, vagy a tőkepiaci unió erősítése, a vállalatfinanszírozási korlátok kezelése, a vállalatok finanszírozási forrásainak diverzifikálása.

További fontos célkitűzés a határokon átnyúló befektetések megkönnyítése, a pénzügyi felügyeleti rendszer fejlesztése, valamint a fizetésképtelenségi és az adóeljárások harmonizálása.

Az új szabályozások között szerepel még a zöldfinanszírozási mechanizmusok kidolgozása, a fintech stratégia előterjesztése, a digitalizáció támogatása, az új, átfogó megközelítés előterjesztése a pénzmosás és a terrorista tevékenységek finanszírozásának megelőzésére, a hitelscoring és az adatvédelemi szabályok összhangba hozása vagy akár a hitelbírálatok során alkalmazott, mesterséges intelligenciára épülő megoldások szabályozása.

További konkrét szabályozás várható a társadalmi és környezeti hatású (ESG) befektetések minél pontosabb meghatározására, különös tekintettel a környezeti faktorra, a PRIIPs szabályozás módosítására vagy a páneurópai nyugdíjtermék (PEPP) létrehozására.

Mindezek mellett a bizottság kiemelt figyelmet kíván fordítani a pénzügyi stabilitás fenntartására, az erre vonatozó mikro- és makroprudenciális szabályozási keretrendszer további erősítésére és finomhangolására.

Új feladatként jelent meg a rendszerben a Brexit kockázatainak kezelése és az Egyesült Királyságból határon átnyúlva nyújtott pénzügyi és befektetési szolgáltatások kereteinek meghatározása, ami meglepően sok pénzmozgást érint.

Az EU-s – elsősorban a pénzügyi – szabályozásban Lámfalussy-folyamatnak nevezik azt a jogalkotási normatívát, amely az EU-s szabályozások négy különálló szintjének a meghatározását célozza, ám ez soha nem valósult meg az eredeti szándék szerint.

Az elképzelés az, hogy az első szinten leginkább csak elvi jelentőségű keretszabályokat rög­zítene az európai jog, a másodikon a valódi piaci tapasztalatok és működés alapján határoznák meg a végrehajtási szabályokat.

A harmadik szinten az EU-s felügyeleti hatóságok iránymutatásokat, technikai rendelkezéseket határoznának meg egy-egy specifikus kérdés kezelésére, míg a negyediken az érintett tagállami hatóságok közötti konvergencia útján is történik a jogérvényesítés ellenőrzése.

Ez az átlátható szisztéma a valóságban ritkán valósult meg, pedig nagy előnye, hogy a részletezettség második szintje lehetővé teszi a szabályozó testületek számára, hogy gyorsabban reagáljanak a feltörekvő piaci tendenciákra és kockázatokra, valamint az innovációra és a technológiai fejlődésre.

A Lámfalussy-folyamat megfelelő követése szükségessé teszi az első és a második szint közti egyértelműbb elhatárolást. A mostani elképzelések szerint a jövőben a legmagasabb szintű törvényalkotásnak nem lesz célja adatok, képletek és küszöbértékek meghatározása.

Látható, hogy se vége, se hossza, azoknak a szabályozásoknak, amelyeket az Európai Unió különböző szervezetei (bizottság, parlament, ESMA, EBA, EIOPA stb.) 2020-ban, majd az azt követő néhány évben módosítani akarnak, és meglehetősen hosszú az a lista is, amelyen az új szabályozások szerepelnek.

Ez nem is lenne baj, ha az újabb és újabb adat­közvetítő rendszerek és adat­elvárások ered­ményeként az EU intézményei maguk is adatszolgáltatóvá válnának, ahonnan a pénzügyi szféra ki tudja elégíteni saját információigényét a döntés-előkészítés területén, vagy megteremtenék az új megoldásokkal operáló kisebb cégekkel való együttműködés kereteit.

Ezeknek a feltételeknek az alapjai megtalálhatók az európai jogalkotó szervezetek elképzelései között, vagyis remélhető, hogy meg is valósulnak egyszer. Ám a gyors technológiai fejlődés és a válságtapasztalatok együttesen nagy változásokat vetítenek előre, kérdés az időtáv és az, hogy ehhez ki hogyan tud alkalmazkodni.