BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
EKB

A német alkotmány és az európai szuverenitás

Az euróválság, a Brexit és a koronavírus-járvány mellett Európa most egy alkotmányos válsággal is szembesült. Vélemény.
2020.05.22., péntek 18:15

Az euróválság, a Brexit és a koronavírus-járvány mellett Európa most egy alkotmányos válsággal is szembesült, miután az Európai Bíróság és a német alkotmánybíróság összeütközésbe került az Európai Központi Bank (EKB) intézkedéseivel kapcsolatban. A kialakult helyzetet a korábbi ítéletek és vélemények is előrevetítették, így senkit nem érhetett meglepetésként.

Legújabb ítéletében a német alkotmánybíróság azt mondta ki, hogy

az Európai Bíróság túllépte a hatáskörét, és önkényes érvelést alkalmazott egy 2018. decemberi ítéletében az EKB javára.

Az alkotmánybíróság döntése miatti széles körű felháborodás rámutat arra az eltérésre, amelyet sok elemző szeretne látni, és amely valójában maga a jogi realitás. Habár a monetáris politika területén a hierarchia egyértelmű a két bíróság között, más szakpolitikai területeken ez nem áll fenn, különösen igaz ez az átfogó és nem konvencionális fiskális mentőintézkedésekre, amelyeket az EKB az elmúlt években jegybanki nyomtatott pénzből finanszírozott. Az EKB-t fel kellett volna hatalmazni az ilyen intézkedések alkalmazására az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkelye értelmében. Ez a felhatalmazás azonban nem történt meg.

Az EU, illetve az intézményei nem rendelkeznek a szuverenitás státuszával. A jelenlegi szerződések értelmében Európa messze van a talán vágyott államiságtól, amely biztosítaná az EKB és az Európai Bíróság számára a nemzetállamok vagy konföderációk hasonló intézményei által élvezett jogköröket. Mostanáig Európa nemzetállamai alkották meg az EU szerződéseit, amelyek alapján Dánia és Csehország legfelső bírósága más ügyekben ultra vires ítéleteket hozott az Európai Bíróság ítéleteivel szemben.

Fotó: Shutterstock

AZ EKB államkötvény-vásárlásáról szóló viták kapcsán érdemes belegondolni, hogy még az Egyesült Államokban sem vásárolta az egyes államok adósságát a Federal Reserve. Az eurózónában azonban az EKB már lehetővé tette a tagállamok jegybankjainak, hogy a tagországok esedékes állampapírjainak harmadát megvásárolják. Ezek a vásárlások a kötvénytulajdonosokat védték meg a veszteségektől, illetve alacsonyan tartották a kamatok szintjét a magas államadósság ellenére is, ami így bátorította a kormányokat, hogy további hiteleket vegyenek fel. Ezzel az EKB nem támogatta a gazdaságpolitikát, amire amúgy lehetősége lett volna, hanem közvetlenül ártott a különböző uniós fiskális és adósságpaktumok aláásásával, amelyek az államadósság elszabadulásának megakadályozását célozzák.

A német alkotmánybíróság ítélete szükséges emlékeztető volt arra, hogy az EU a jog uralmán alapuló közösség, és ezt csak a szuverén nemzetállamok fejleszthetik tovább.

Nem lehet önkényesen továbbfejleszteni az Európai Bíróság ítéletei vagy olyan technokrata testületek döntései révén, mint az EKB kormányzótanácsa.

Az EU szuverén államainak természetesen össze kellene fogniuk, és segíteniük kellene a válság által leginkább sújtott országokat, mindenekelőtt Olaszországot. Emellett az egyoldalú transzferek révén – amelyekről minden egyes kormány szabadon dönthet – a tagállamoknak növelniük kellene az EU költségvetését, és segélyt kellene biztosítaniuk Olaszország lakosságának, kórházainak.

Ha ez nem lenne elégséges, akkor a hitelező országokat tömörítő Párizsi Klub szabályainak értelmében adósságmoratóriumot lehetne bevezetni Olaszország számára. Ezzel párhuzamosan, ahogy korábban Görögország esetében is, tőkekorlátozásokat kellene bevezetni az Olaszországból Németország és az Egyesült Államok felé történő jelentős – március óta tapasztalható – tőkeáramlás leállítására.

Mindemellett az EU tagállamainak politikai uniót kellene létrehozniuk, amely ténylegesen biztosítaná az uniónak az óhajtott szuverenitást.

Egy ilyen uniónak nem elsősorban a pénztárcák közössé tételét kellene jelentenie. A politikai unió szuverenitási igénye elsősorban az európai közös haderő felállításától függ. Egy puszta fiskális unió valójában blokkolná a politikai unió felé vezető utat, mivel egyes tagállamok a pénzt adnák, míg mások tartanák kezükben a katonai ütőkártyát.

Copyright: Project Syndicate 2020

www.project-syndicate.org

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.