A gazdaság újranyitásának nyílt titka

A világgazdaság jövője egyre világosabban látszik. A járvány kezdetekor élénk viták folytak arról, hogy vajon szükség van-e a lezárásokra és egyéb korlátozó intézkedésekre, vagy hogy az ezek miatt bekövetkező gazdasági károk nem lesznek-e túl nagyok.

Mostanra azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazdasági aktivitás csak akkor folytatódik majd teljes mértékben, ha a lezárások, korlátozások elég ideig lesznek érvényben, hogy megfelelő hatást tudjanak elérni.

Máskülönben a koronavírus-járvány terjedése folytatódni fog, és a fenntartható és gyors gazdasági kilábalás elérése lehetetlen lesz mindaddig, amíg meg nem jelennek a hatékony és széles körben elérhető vakcinák.

Amikor a koronavírus elkezdett terjedni Kínán kívül, a gazdasági aktivitás és a foglalkoztatás szintje azonnal csökkent, ahol lezárásokat vezettek be.

Az epidemiológusok megpróbálták tájékoztatni a közvéleményt (és sok esetben a hatóságokat is) arról, hogy a járványnak milyen jövőbeni lefutása lehet. Arra figyelmeztettek, hogy a vírust addig nem lehet majd hatékonyan megfékezni, amíg az R-érték – egy vírushordozó által megfertőzött személyek átlagos száma – nem csökken 1 alá. 1-es értéknél minden fertőzött egy másik személyt fertőz meg, és így a koronavírusos esetek száma állandó marad. 1 alatti R-értéket – állítják a kutatók – szigorúbb intézkedésekkel és a pozitív esetek izolálása érdekében teszteléssel, kontaktusfeltérképezéssel jóval gyorsabban lehet elérni.

Olyan helyeken, ahol az otthon maradásra vonatkozó intézkedéseket és egyéb lépéseket széleskörűen alkalmazták, sikerült stabilizálni a járványt, és az R-érték két vagy három hét alatt csökkent.

Néhány helyen az esetszámok exponenciálisan nőttek kezdetben,

ami miatt az önkéntes karanténba vonulás elterjedtté vált az emberek körében.

A gócpontokban az emberek nagy arányban tartották be a lezárásokra vonatkozó ajánlásokat, így a járványgörbe gyorsan esni kezdett.

Ezzel szemben azokon a helyeken, ahol a korlátozások kezdetben enyhék voltak, vagy egyáltalán nem is vezettek be ilyeneket, kevesebb ember törődött azzal, hogy kerülje más személyekkel a kontaktusokat, megelőzze a vírus terjedését. Vagy csak lazábban kezelték az előírásokat, így az esetszámok növekedésnek indultak.

Természetesen helyi specifikus tényezők is befolyásolták a járvány terjedését. Világszerte azonban összességében egyértelműen az látható, hogy a járvány kezelésében, leküzdésében a legfontosabb tényezőnek a lezárások kiterjedtsége és az számít, hogy a korlátozásokat mekkora arányban tartotta be az adott helyen élő lakosság.

Sajnos, az Egyesült Államokban a korlátozásokkal szembeni ellenállás éppen akkor növekedett, amikor az előírások folyamatos betartására lett volna szükség. Néhány politikus és elemző azzal érvelt, hogy az emberéletek megmentésének túl magas a gazdasági költsége. A közvélemény nyomása végül sikerrel járt, az epidemiológusok figyelmeztetései ellenére a kezdeti lezárásokat, korlátozásokat sok amerikai államban túl hamar feloldották.

Még rosszabb, hogy amint az újranyitások elkezdődtek, sokan azonnal visszatértek a régi szokásaikhoz, figyelmen kívül hagyták a távolságtartásra, a tömegek elkerülésére, a maszkviselésre, a kézmosásra és más megelőző lépésekre vonatkozó ajánlásokat. A gyárak újranyitottak, és sok kiskereskedelmi és szolgáltató cég folytatta működését, igaz, csökkentett kapacitással.

Egy rövid ideig a termelés és a fogyasztás jelentősen nőtt, a munkanélküliség csökkenni kezdett (bár még mindig magas szinten állt). A legtöbb esetben azonban ezek az újranyitások egy olyan időszakban kezdődtek el, amikor az R-érték közel volt az 1-hez, vagy felette állt, ami garantálta, hogy amint az emberek elkezdik lazábban kezelni az elővigyázatossági intézkedéseket, a fertőzések száma ismét emelkedni fog.

Ennek következménye a vesztes-vesztes szcenárió.

A jelenlegi helyzet nem segíti elő sem a gazdasági aktivitás tartós javulását, sem a koronavírusos esetek tartós csökkenését. Ha az egészségügyi dolgozó, az orvosi eszközök és a tesztelőkapacitás megfelelő szinten elérhető és allokált, akkor a közegészségügyi hatóságok képesek lehetnek a kontaktuskövetés és a karanténintézkedések megfelelő végrehajtására úgy, hogy azzal meg tudják akadályozni a vírus terjedését.

Ez történt például Németországban, Új-Zélandon és Dél-Koreában, vagy éppen New Yorkban, amely

a legsúlyosabban érintett város volt az USA-ban, de sikerült elérnie a 0,4-0,5 körüli R-értéket.

A tesztelési eredményeket gyorsan elérhetővé kell tenni, hogy a vírus hordozóit, akik amúgy más emberekkel lépnének kapcsolatba, kellő időben figyelmeztethessék.

A probléma az, hogy a teszteléshez szükséges eszközökből hiány van.

Most, hogy az R-érték riasztó mértékben emelkedik, néhány amerikai kórház már igen leterhelt. Emellett néhány újranyitott gyárnak ismét be kellett zárnia, mert megbetegedtek a dolgozói. Amerika súlyosabban érintett déli, délnyugati államaiban visszavonták a korlátozások enyhítését, és újabb szigorításokat vezettek be.

Még azokon a helyeken is, ahol az emberek betartották az elővigyázatossági intézkedéseket, és az R-érték nem emelkedett jelentősen, csökkenni kezdett a fogyasztás növekedési üteme.

A fogyasztók egyszerűen nem bíznak abban, hogy az újranyitás tartós lesz, és a cégek is túl sok bizonytalanságot látnak, ami eltántorítja őket a hosszú távú beruházásoktól. A tragédia az, hogy ha a lezárások sikeresek lettek volna, és mindenhol be is tartották volna azokat, akkor a gyors, V alakú fellendülés teljes mértékben lehetséges lenne. Ez azonban nem történt meg, és úgy tűnik, a mostani fellendülés akadozik.

A világgazdaság legnagyobb reménye az lehet, hogy mindenki felismeri: az epidemiológusoknak mindvégig igazuk volt. Az idő előtti lazítások pluszköltségeket okoztak mind egészségügyi, mind gazdasági szempontból.

Az elképzelhető legjobb módja a gazdaság élénkítésének az lenne,

ha a korlátozások lakosság általi betartása akkora mértéket öltene, hogy az R-érték 1 alá csökkenjen.

Ha az R-érték jóval 1 alá csökkenne, az azt jelentené, hogy ha a korlátozásokat felszámolják, akkor a fogyasztók és a vállalkozások bízhatnak abban, hogy a gazdasági fellendülés tartós lesz. A visszatérés a normális gazdasági és szociális aktivitáshoz igen gyorsan megtörténne.

A vírus megfékezésének és a gazdaság újraélesztésének kettős célja nem mond ellent egymásnak, hanem éppenséggel egybeesik. A vírus fogja majd diktálni azt az ütemet, amely mellett biztonságosan folytathatjuk a gazdasági tevékenységeket. A megelőző intézkedések lakosság általi betartása pedig azt fogja meghatározni, hogy milyen gyorsan győzhető le a vírus.