Komolyan kell venni a klímakockázatokat

A koronavírus-járvány megmutatta, hogy a régóta felismert, de alábecsült globális kockázatok hirtelen materializálódhatnak, és hetek alatt súlyos társadalmi és gazdasági károkat okozhatnak.

A tanulságok egyértelműek: miközben a világ, helyesen, a járvány megfékezésére összpontosít, a cégeknek és a kormányzatoknak fel kell ismerniük más kockázatokat is, és fel kell készülniük rájuk.

Különösen a klímaváltozásra igaz ez, amely a járványhoz hasonlóan felforgathatja a világgazdaságot, ha a kockázatokat nem megfelelően kezeljük.

A McKinsey Global Institute egy éven át elemezte a következő három évtizedben bekövetkező klímaváltozás lehetséges társadalmi, gazdasági hatásait. Arra jutottunk, hogy ezek a hatások egyre erősebbekké válnak, igaz, gyakran nem lineáris módon.

A klímakutatók gyakran használják a Representative Concentration Pathways (RCP) mérőszámot a különböző szcenáriók felvázolására, amelyek az alacsonyabbtól (2,6-es RCP) a magasabb (8,5-es RCP) légköri szén-dioxid-koncentrációig terjednek.

Mi a magasabb, 8,5-es RCP-szcenárióját alkalmaztuk, hogy a kockázatokat a további dekarbonizáció nélküli forgatókönyv alapján mérhessük fel.

Az esettanulmányaink számos fontos megállapításra jutottak.

Először is a legnagyobb kockázatokkal szembenéző társadalmak és rendszerek már most fontos fizikai és biológiai küszöbértékek közelében vannak.

Indiában például a növekvő hőség és páratartalom miatt 2030-ra egy 8,5-es RCP-vel számolva 160-200 millió ember élhet majd olyan régiókban, ahol a halálos hőhullámok átlagos éves valószínűsége 5 százalékos.

Ahogy a hőség és a páratartalom mértéke nő, a kültéri munkák extrém terhelést jelenthetnek. Becsléseink szerint 2030-ra Indiában a ténylegesen elvesztett munkaórák átlagos száma évente a GDP 2,5–4,5 százalékát veszélyezteti.

Másodsorban a gazdasági és pénzügyi rendszerek egy bizonyos kockázatszintre vannak tervezve. Sok globális ellátási lánc és élelmiszer-termelési rendszer a hatékonyságot részesíti előnyben az ellenálló képesség helyett, ami sérülékennyé teszi őket, ha az intenzívebbé váló klímaveszélyek hatnak a fontos termelési csomópontokra.

Harmadsorban a pénzpiacok a klímaveszélynek kitett régiókban már előre számolhatnak a kockázatokkal, ez tőkeáthelyezéseket, az eszközök újraárazását okozhatja, és a biztosítások költségei és lefedettsége terén is változásokat hozhat.

Floridában az áradások megnövekvő kockázata 2050-re önmagában 30–80 milliárd dollárral, vagyis 15–35 százalékkal értékeli le a veszélyeztetett ingatlanokat.

Negyedsorban, miközben a klímaváltozás közvetlen hatása lokális jellegű, lehetnek régiókon és szektorokon átgyűrűző következményei is az összekapcsolódó társadalmi-gazdasági és pénzügyi rendszerek miatt (ahogy az most a járvány kapcsán is látható).

Végezetül a klímaváltozás aránytalanul sújthatja a legkiszolgáltatottabb népességeket, és fokozhatja az egyenlőtlenséget azzal, hogy bizonyos régiók jól járhatnak, míg mások súlyos károkat szenvedhetnek el. A klímaváltozás jelenségei 2030-ra megduplázhatják a terméskiesések valószínűségét több mezőgazdasági termőterületen.

Az átlagosnál jóval alacsonyabb terméshozammal számolhatnak a rizs, a búza, a kukorica és a szója főbb termelő régióiban. Ez magasabb élelmiszerárakat hozhat, a legszegényebb közösségeket sújtva a legnagyobb mértékben. A klímaváltozás kockázatainak csökkentése érdekében a gazdaságoknak, a cégeknek és a kormányoknak alkalmazkodniuk kell a következő évtizedben bekövetkező, elkerülhetetlen globális felmelegedéshez, amely a múltbéli emissziók következményeként fog bekövetkezni.

Emellett dekarbonizálást kell folytatniuk a hosszú távú kockázatok csökkentése érdekében.

Az alkalmazkodás ütemét valószínűleg erősen fel kell gyorsítani. A további globális felmelegedés okozta kockázatokat csak úgy lehet kezelni, ha zéró szintre csökkentjük az üvegházhatású gázok nettó emisszióját.

Az üzleti és politikai élet vezetőinek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló beruházások mellett a potenciális dekarbonizációs lehetőségeket is meg kell fontolniuk. A mostani járvány megmutatta, hogy a globális kockázatok milyen gyorsan tudnak sokszorozódni és terjedni.

Rávilágított emellett arra is, hogy az ellenálló képesség biztosítása és a kockázatkezelés miért olyan fontos világunk más fenyegetésekkel, különösen a klímaváltozással szembeni védelmében. Ahogy azt az elmúlt hónapokban testközelből tapasztalhattuk meg, az ilyen kockázatokra való felkészülés elmulasztásának társadalmi és gazdasági költségei túl nagyok ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk őket.

Copyright: Project Syndicate, 2020

www.project-syndicate.org