Legaltech, most vagy…?

A jogi szakma a technológiai fejlődéssel nagyjából ugyanúgy áll, mint az egyszeri kamaszfiú a testi kapcsolattal: beszélni már nagyon sokat tud róla, de az igazi tapasztalat még hiányzik.

Ma már minden valamirevaló jogi konferencián szóba kerül a technológia szerepe a jogi munkában, azaz a legaltech.

Mindeközben a valóságban fényévekkel le vagyunk maradva más iparágakhoz képest. Ráadásul a szakma ezt tudja is magáról:

egy nemrég, jogászok körében végzett, nem reprezentatív felmérés szerint a jogászok 93 százaléka egyetért abban, hogy lenne bőven fejlődnivaló ezen a téren.

De miért nem jött el még az igazi áttörés a jogi szakmában? Erre sok okot és még több álokot fel lehet sorolni. Sokak szerint a jogi tanácsadói szerepkör személyes bizalmon alapul, és ezért nem lehet kiiktatni belőle a perszonális elemet. Hasonló magyarázat szerint egy jogi probléma megoldása a szakmai szabályok ismeretén túlmenően intuíción, a helyzet egyediségén alapul, ami nem programozható.

Ami engem illet, ezekkel és a hasonló okfejtésekkel mind nem értek egyet. Sokkal inkább azt gondolom, hogy a szakma konzervatív jellege, merevsége, saját státuszának enyhe túlértékelése vezet oda, hogy a legaltech nem tört még valós utat a gyakorlatban.

Pedig mind igény, mind lehetőség lenne rá.

A jogszabályok rendszere egyre komplexebbé válik. Ha az Európai Unió joganyagát is figyelembe vesszük, egy-egy jogi kérdésben való eligazodáshoz akár több tízezer oldalnyi jogi anyagot is fel kell túrni.

Arról nem is beszélve, hogy 2020-tól a Kúria döntései is precedensértékűvé váltak, azaz azok is egyértelműen a jogrendszer részét képezik.

Ugyanígy nem egyszerű a helyzete annak sem, aki egy cég jogi átvilágításába kezd. Az élethelyzetek komplexitásának növekedésével ugyanis arányosan nő minden társaságnál a jogi dokumentáció mennyisége, ezért egy-egy átvilágítás során szintén könyvtárnyi papírmennyiséget kell átolvasniuk a kollégáknak.

Márpedig ezek mind-mind olyan munkák, amelyeket egy jól programozott gép (a mesterséges intelligencia valamekkora fokát elérve) lényegesen hatékonyabban tud ellátni, mint az emberi elme.

Nem utolsósorban sokkal kisebb hibaszázalékkal. De ugyanígy érdemes elgondolkodni azon is, hogy egy-egy jogi dokumentum (pél­dául szerződés) elkészítése hány ügyvédi munkaórát vesz igénybe.

Márpedig – tegyük a kezünket a szívünkre – ezen dokumentumok 70-80 százaléka általában korábbi minták összeollózásából születik. Nem egyszerűbb ezt a mechanikus műveletet inkább valamilyen legaltech megoldásra hagyni?

De nem, a világ legnagyobb felén ezeket a feladatokat még mindig nagy munkabírású ügyvédek és ügyvédjelöltek végzik, sokszor százasával égetve el a jogi órákat… és az ügyfelek pénzét.

Mint a gazdasági élet nagyon sok területén, a Covid-helyzet valószínűleg ebben is változást fog hozni. Nem azért, mert az ügyvédeknek várhatóan kevesebb munkájuk lesz – sőt, egy jogász számára kevés kedvezőbb gazdasági helyzet képzelhető el, mint amikor egy piac megbillen, és ennek következményeként jogi viták, kényszerértékesítések, fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetek alakulnak ki.

De sokkal inkább azért, mert az a pénzügyi forrás, amelyet az ügyfelek a jogi munkákra akarnak költeni, csökkenni fog. Ez, 2008-hoz hasonlóan, komoly árversenyt alakít majd ki a jogi piacon, lejjebb nyomva a díjakat.

Egy ilyen versenyben csak az tud igazán nyereséget termelni, aki fokozza működésének hatékonyságát.

Ez pedig – anélkül, hogy a munka minőségének a rovására menne – a legaltech mindennapi munkába való beépítése nélkül nem tud megvalósulni.

Az ügyvédi irodák többségében pillanatnyilag egy áldásos állapot, vihar előtti csend uralkodik. Amikor még normális időkeretben tudnak folyni a munkamenetek, amikor nem kell minden pillanatban tüzet oltani, amikor van idő stratégiai fejjel gondolkozni. És amikor lenne idő és lehetőség is arra, hogy az ügyvédek ne csak beszéljenek a legaltechről, hanem csinálják is azt.