A Fed és az újra feltalált kerék esete

Minden évben nyár végén a tőkepiacok figyelme egy wyomingi városkára terelődik, ez Jackson Hole. Az Egyesült Államok jegybankja, a Fed itt tartja az éves konferenciáját, amelyen a jegybankárok krémje szokott jelen lenni, egyeztetni és tájékoztatni a nagyérdeműt.

Az idei találkozó több szempontból más volt. Egyrészt virtuálisan rendezték meg. Másrészt igazi izgalmakat tartogatott, hiszen a piac azt várta, hogy a Fed elnöke végre hivatalosan is rántsa le a leplet a monetáris politikát érintő stratégiai felülvizsgálat eredményéről.

Mondjuk a világ legrosszabbul őrzött titkáról beszélünk, hiszen azt már nagyjából mindenki tudta, hogy a Fed hosszú idő után ismét átalakítja az inflációs célkövetési rendszerét. Hatalmas dobpergés, tűzijáték és szemfényvesztés: ezt kapta a piac.

Ugyanis semmivel nem kerültünk közelebb a megoldáshoz attól, hogy Jerome Powell hivatalosan is elmondta: a Fed „a jövőben átlagosan 2 százalékos” inflációt tűz ki célul. Amikor megkérdezik tőlem, hogy ez mit is jelent, akkor csak ennyit mondok: rugalmasságot.

Eddig a 2 százalék valójában azt jelentette, hogy a Fed ártalmasnak tartja az e feletti inflációt, vagyis valójában az inflációs cél nem volt szimmetrikus. Az a módosítás, hogy a „jövőben átlagosan 2 százalék”, a gyakorlatban annyit jelent, hogy az infláció átmenetileg akár 2 százalék fölé is emelkedhet anélkül, hogy a Fed erre érdemben reagálna.

Egész egyszerűen arról van szó, hogy ha egy ideig cél alatt alakult az infláció, akkor elfogadható, hogy a jövőben ezt egy ideig a cél felett alakuló infláció kompenzálja.

Mintha valahonnan ismerős lenne, ugye? Nos, a Fed újra feltalálta a kereket. A Magyar Nemzeti Bank vélhetően szintén kiemelt figyelemmel követte az eseményeket. Ugyanis, ha valamilyen új trend vagy jegybanki irányvonal alakul ki, arra előbb vagy utóbb a világ többi jegybankjának is reagálnia kell.

Azt gondolom, ezt a legutóbbi bejelentést Powelltől az MNB hátradőlve hallgatta. A magyar jegybank ugyanis megelőzte korát, méghozzá nem is kevéssel. A legutóbbi, 2015-ös stratégiai felülvizsgálata során úgy döntött, hogy bár érvényben hagyja a középtávú cél 3 százalékos értékét, ezen túlmenően 2015 márciusától egy plusz-mínusz 1 százalékpontos toleranciasávot jelöl ki.

Az ex ante toleranciasáv megjeleníti, hogy az infláció a gazdaságot érő sokkok hatására e szint körül ingadozhat. A Fed mostantól pontosan ugyanezt csinálja, csak más köntösben.

A Fed célkövetési rendszere nem alkalmazkodik semmilyen matematikai formulához. Nem tudjuk, hogy milyen időszaknak veszi az átlagát az amerikai jegybank, és az sincs meghatározva, hogy pontosan mekkora kilengéseket tolerál a monetáris politikai döntéshozó.

Ebből a szempontból tehát az MNB szabályrendszeréhez képest papíron a Fed még rugalmasabb rendszert rakott össze, teljesen szabad kezet adva magának a monetáris politika kialakításában. Van tehát egy 2 százalékos cél, de valójában ennek horgonyszerepét jelentősen mérsékelte a Fed.

Ennek az egyik hozománya, hogy hosszabb távon az inflációs várakozások sokkal rugalmasabbak lehetnek, ami segíti a monetáris politikát. Jelenleg ugyanis egy olyan ördögi kört kellene megtörniük a fejlett gazdaságok jegybankjainak, amelyben a gazdasági összeomlás miatti alacsony áremelkedési ütem alacsony inflációs várakozásokat generál, ami tovább lassítja a kilábalást, mérsékli az inflációt, és újra csökkenti az áremelkedésre vonatkozó várakozásokat.

A Fed új, minden eddiginél rugalmasabbnak tartott keretrendszere ez ellen próbál tenni. Az infláció túllövésének lehetőségével ugyanis a piaci szereplők árvárakozása sem ragad be 2 százalék alatt.

Ahogyan korábban említettem, egy ilyen jelentős változást általában a nagy jegybankok hamar lekövetnek. Nem lesz ez másképp az Európai Központi Bankkal sem. Az új elnök, Christine Lagarde már az első sajtótájékoztatóján jelezte, felül kívánja vizsgáltatni a jegybank inflációs célját.

Azt hiszem, innentől könnyű kitalálni, milyen irányváltás következik, amit várhatóan hamarosan hivatalosan is bejelentenek. A németek inflációtól való historikus félelme miatt ugyanakkor egy kicsit óvatosabb változást várhatunk, mint a Fednél. A végeredmény végül talán közelebb lesz az MNB-féle megoldáshoz.