Európa zölddirigizmusa

Az unió helyzetéről szóló első, most szeptemberi éves beszédében Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke megerősítette, hogy az EU a zöldmegállapodás (Green Deal) programjával a gazdaságba történő állami beavatkozás új és kiterjedt formája mellett kötelezte el magát.

Úgy látszik, a brüsszeli bürokraták azt gondolják, hogy ők – és csakis ők – tudják, mely technológiai irányok a legmegfelelőbbek a fenntartható jövő kiépítésében. Ennek megfelelően széles körű terveket dolgoztak ki a gazdaság irányítására.

Ezek végrehajtási mechanizmusai egyebek között szigorúbb előírásokat fognak tartalmazni az autók szén-dioxid-kibocsátására, ami halálos csapást mér a hagyományos autóiparra.

Ennek a megközelítésnek az elfogadásával az EU politikusai olyan dolgokat akarnak tudni a szén-dioxid-emisszió csökkentésének költségeiről, amit valójában nem tudnak.

Miután azonban mások pénzét fogják elkölteni a maguké helyett, nincsenek arra ösztönözve, hogy potenciálisan kevésbé drága megoldásokra törekedjenek az emisszió elkerülése vagy csökkentése terén. A központi tervezést végzők bölcsességébe és tisztességébe vetett naiv hit – amiről azt hittük, hogy 1989-ben búcsút intettük neki – ismét megjelent Európában.

Ezzel szemben szinte az összes közgazdász úgy véli, hogy sokkal jobb lenne egy átfogó emissziókereskedelmi rendszert létrehozni minden szektor számára, hogy egységes szén-dioxid-ár jöhessen létre.

Az EU már felügyel egy formalizált kereskedelmi platformot az energiaszektorban kibocsátott emissziójogosultságokra, és előremutató lépés lenne, ha kiterjesztenék ezt a rendszert a többi szektorra is.

Egy átfogó emissziókereskedelmi rendszerből származó szén-dioxid-ár arra sarkallna minden céget, hogy a legzöldebb megoldásokra törekedjen az emissziócsökkentést célzó beruházásai­ban. A környezetvédelmi innovációk így mindenütt megjelennének. Bármilyen szén-dioxid-emissziós célt el lehetne érni úgy, hogy az csak minimálisan befolyásolja az európaiak életszínvonalát.

Az átfogó emissziókereskedelmi rendszer az egyetlen olyan megoldás, amely összeegyeztethető a piacgazdaság alapelveivel.

Miután a piac semleges és nyitott minden belépő iránt, az európai startupok és fiatal vállalkozók saját maguk megtalálnák az emissziócsökkentés új és fejlett módjait, nem lenne szükség a központi tervezés iránymutatásaira.

Ezzel a megoldással természetesen nem lenne szükség a dirigista beavatkozásokra, ezért nagy valószínűséggel sok Green Deal-bürokrata állása megszűnne, vagy legalábbis felszámolódnának az újonnan megalkotott adminisztratív jogköreik. A zöldiparágak bizonyos szegmenseiben működő lobbistáknak így nem lennének már olyan célpontjaik, amelyeket közvetlenül befolyásolhatnának egy adott szabályozás érdekeik szerinti alakításában.

Az autóipar fenyegető hanyatlását is el lehetne kerülni, több millió munkahelyet megmentve szerte az unióban. Az Európai Bizottság legújabb szabályozási javaslatai szerint 2030-ra minden személyautó esetében el kell érni, hogy száz kilométerenként az üzemanyag-fogyasztás mértéke ne legyen több 1,8 liter dízelnek megfelelő üzemanyagnál.

Ez a 2030-as emissziócsökkentési cél jelentős növelése, az eddigi 37,5 százalékról 50 százalékra a 2021-re megjelölt, már amúgy is ambiciózus célhoz képest.

De még a legtehetségesebb mérnökök sem tudják ezt a célt elérni, hacsak nem manipulálják az emissziós adatokat, félrevezetve a hatóságokat. Az az elképzelés, hogy a célkitűzéseket el lehet érni a hagyományos autók nagy részének elektromos járművé alakításával, mivel az utóbbiak emissziómentesek, szembemegy azzal a ténnyel, hogy a szén minden európai országban szerepet játszik az energiatermelésben. Ráadásul az akkumulátorok előállításának is megvan a maga szénlábnyoma.

Az Európai Bizottság mindeddig nem adta jelét annak, hogy kész elvetni a központi tervezést az átfogó emissziókereskedelmi rendszer javára. Azzal, hogy hátat fordít a piacnak, kiteszi magát annak a gyanúnak, hogy fő célja nem a klímavédelem elleni harc, hanem egy olyan iparpolitika kialakítása, amelynek igazi motívumai és céljai pusztán spekulatívak.

Copyright: Project Syndicate, 2020

www.project-syndicate.org