Óvatosan az előrejelzésekkel!
A világgazdaság kikerült a koronavírus-járvány kezdeti sokkjából.
A kilábalás azonban erőtlen, egyenetlen, törékeny, és várhatóan az is marad a belátható jövőben. Kezdjük a jó hírekkel. A világkereskedelem erőteljesen visszaerősödött, miután sok gazdaságban a háztartások árucikkek iránti kereslete újjáéledt, viszont a szolgáltatásoknál a közegészségügyi korlátozások és a fogyasztók aggodalmai továbbra is visszafogják a keresletet.
A pénzpiacok meglepően jó állapotban vannak, a tőzsdék sok országban visszatértek a járvány előtti szintekhez, vagy meg is haladták azokat.
A zéróközeli kamatok ellenére a bank- és a pénzügyi rendszer nagyrészt stabilnak tűnik. Emellett a fogyasztói és az ipari kereslet támogatta a nyersanyagárakat, még az olajárak is visszaerősödtek valamelyest. A Brookings kutatóintézet és a Financial Times globális gazdasági növekedést figyelő indexének (Tiger) legfrissebb adatai szerint azonban sok gazdaságban lényegében semekkora növekedés sem mutatható ki, vagy akár egyenesen visszaesés történt. Miután az üzleti bizalom visszaesett, és a vírus megfékezését célzó küzdelem még távolról sem ért véget,
a jelentős és hosszan tartó gazdasági károk kockázata egyre nagyobb.
Ez igaz még azokra a gazdaságokra is, ahol már ismét növekedés mutatható ki, például az Egyesült Államokban. Bizonyos szempontból úgy tűnik, az USA már túljutott a nehezén. Az ipar és a munkaerőpiac kezdi visszanyerni régi helyzetét. A munkanélküliségi ráta csökken, a foglalkoztatottsági szint emelkedik.
Fotó: AFP
A hosszú távú munkanélküliség emelkedése a szolgáltató szektor folyamatos nehézségeivel együtt göröngyös utat sejtet az erősebb és tartósabb kilábalás felé.
Nem segít, hogy a fiskális élénkítési intézkedések nagyrészt nem jártak kellő eredménnyel, és az új mentőcsomagokról szóló tárgyalások rendre elakadnak. Ahogy a háztartások rendelkezésére álló jövedelem csökkent, úgy gyengült a magánfogyasztás növekedése. Hasonlóképpen továbbra is csökken az üzleti beruházások szintje. Ez utóbbi trend nem sejtet sok jót a tartós növekedés szempontjából.
Az eurózóna még rosszabb állapotban van.
Nemcsak a járvány tizedelte meg a rövid távú növekedést, a defláció is kialakulóban van, fokozva a mély és elhúzódó visszaesés kockázatát. Bár a feldolgozóipar Németországban és másutt is talpra állt, ezt ellensúlyozza a szolgáltató szektor tartós visszaesése, amit tovább rontanak a közegészségügyi korlátozások.
Fotó: Getty Images
Japán is súlyos gazdasági helyzettel néz szembe, bár eddig elkerülte a visszacsúszást a deflációba. A legtöbb feltörekvő piacgazdaság nincs jó állapotban. India gazdasági aktivitása erőteljesen lassult, amit tovább súlyosbíthat a Covid–19-esetek számának gyors növekedése (ezt a lezárási intézkedések lazítása is fokozza).
Brazíliában és Oroszországban alig jobb a helyzet.
Mindkét országban jelentős a gazdasági visszaesés, és kevés szakpolitikai eszközük van a növekedés újjáélesztésére.
Kína az az ország, ahol erőteljes a fellendülés.
A vírus megfékezése terén elért sikereknek köszönhetően mind az ipari termelés, mind a szolgáltató szektor újra megerősödött. A kiskereskedelmi forgalom és a feldolgozóipari beruházások szintén visszaerősödtek. Sok indikátor szerint az ország gazdasági teljesítménye most még erősebb is, mint a járvány előtt.
A 2008-as globális pénzügyi válsággal ellentétben azonban Kína erős teljesítménye valószínűleg most nem fogja nagyon megtámasztani a világgazdaság többi részét, nem utolsósorban a deglobalizáció irányába mutató erőteljes folyamatok miatt. Kína nemrégiben bemutatott stratégiája – amelynek értelmében az ország a hosszú távú fejlődése terén egyre jobban függ majd a hazai termeléstől, fogyasztástól – pedig erősíteni fogja ezt a trendet.
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a jegybankoknak most jóval kevesebb „tűzerejük” van,
mint volt a 2008-as válság után. Természetesen a nagyobb jegybankok minden szakpolitikai féket kikerültek a koronavírus-járvány kitörése óta, korábban nem látott monetáris expanziót folytatnak a gazdasági aktivitás támogatására és – néhány esetben – a defláció kivédésére. Néhány jegybank – leginkább az amerikai Federal Reserve – a szakpolitikai keretrendszerét még ahhoz is hozzáigazította, hogy jelezhesse a magasabb infláció tolerálását.
A monetáris politika növekedés beindítására vonatkozó korlátai azonban egyre nyilvánvalóbbá váltak. Mindeközben a vállalati kötvények és állampapírok nagymértékű vásárlása (a cégek közvetlen finanszírozása mellett) súlyos kockázatokat hozott létre, nem utolsósorban a jegybanki függetlenség terén.
Egy ilyen helyzetben a kormányoknak csupán egy jó opciójuk van:
a további agresszív fiskális élénkítés, ami ideális esetben jól célzott kormányzati költekezés formájában valósul meg, s ez tovább élénkítheti a magánberuházásokat.
Bármilyen kockázatokat idézhet is elő az államadósság emelkedése, ez nem hasonlítható össze – különösen a jelenlegi alacsony kamatkörnyezetben – azokkal a hosszú távú gazdasági problémákkal, amelyekkel az országoknak szembe kell majd nézniük.
Copyright: Project Syndicate, 2020
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.