A számítógépünk előtt fogjuk kitanulni a következő szakmánkat

Bár a járványhelyzet nyomán kényszerűségből bevezetett digitális oktatásról a magyar szülők valószínűleg nem az oktatás forradalmára asszociálnak elsőként, a pandémia kapcsán szerzett tapasztalataink már most segítenek megérteni, milyen lesz az oktatás tíz év múlva. Ahogyan a járvány hullámainak alakulásától függően a magyar diákok hol bejárhattak az iskolába, hol online tartott órákra kényszerültek, pontosan úgy változott a digitális technológiák oktatási alkalmazásának megítélése az elmúlt években: hol teret nyert a digitális innováció, hol a hagyományos módszerek előnyei kerültek előtérbe.

Ahhoz, hogy egy új generáció sikeresen megállja a helyét a jövőben, egyre nagyobb szükség lesz a rugalmas gondolkodásra és képességeit folyamatosan megújítani, frissíteni képes munkaerőre.

Ma már az sem elég, ha valaki megszerzi egy egyetemen a programozói képesítést, a folyamatos fejlődés miatt gyakorlatilag egészen a nyugdíjkorhatár eléréséig ugyanúgy képeznie, fejlesztenie kell magát, mint annak, aki féléves tanfolyamon sajátította el az alapokat.

Bár ma már az algoritmusok sok monoton feladatot kivesznek a kezünkből, ezzel párhuzamosan a megoldandó feladatok is egyre komplexebbé válnak. Tehát szükségszerű, hogy az oktatást is gyakorlatiasabbá, hatékonyabbá és legfőképpen rugalmasabbá kell tenni.

Régóta tudjuk, hogy az oktatás célja felkészíteni az embereket a munkára. Napjainkban azonban ez valamelyest változik,

a gyors technológiai fejlődés miatt ugyanis ma már olyan alapokra van szükség, amelyek lehetővé teszik az egyén számára, hogy rugalmasan tudjon alkalmazkodni az eltérő kihívásokhoz: a mai fiatalok és középkorúak jelentős része ugyanis várhatóan nem a nyugdíjkorhatár betöltéséig űzi majd az eredetileg tanult szakmáját, hanem akár többször is vált,

hiszen a mai iskolások 65 százalékának lesz olyan munkaköre, amely ma még nem is létezik. Emiatt pedig másképp kell zajlania a felkészítésnek, tehát az oktatásnak is, mint eddig.

Komoly probléma, hogy jelenleg a közoktatásban frontális képzés folyik, amely nincs tekintettel a mai generációk sajátosságaira, és ezen a járvány miatt bevezetett digitális oktatás sem változtatott.

Ez nem is csoda, hiszen egyetlen interaktív tanóra előkészítése akár három-négy órányi munkát is igényelhet a tanártól, különösen akkor, ha az adott óra témájához nem állnak rendelkezésre jó minőségű képek, ábrák vagy lejátszható videók. Pont ugyanolyan sokat kell szöszmötölni ezekkel, mint egy látványos, ugyanakkor informatív és érdekes céges prezentációval. Nem csoda, hogy az online tanórák gyakran még a tantermieknél is kevésbé voltak interaktívak, a járvány alatt erősödött a passzív oktatás, ahogyan arra egy nemrég készült uniós kutatás is rámutatott.

A Neumann Társaságnál dolgozó tanár kollégák szerint

a digitális tananyagok minőségbiztosítása szolgálná a legjobban a hazai pedagógusok munkáját,

így ugyanis biztosak lehetnének abban, hogy az órájuk összeállításához szükséges alapok mindig rendelkezésre állnak. Tapasztalataik szerint egyébként nem lehet konzerv tananyagból érdekes órát tartani, érdemes mindig az adott osztály képességeihez igazítani a már elkészült előadásokat is. Az, hogy egy online óra meglehetősen unalmas tud lenni, nem magyar sajátosság, például a világ legfejlettebb távközlési hálózatával rendelkező Dél-Koreában készült felmérés is azt fedte fel, hogy ott sem volt mindenütt tökéletes a digitális távoktatás színvonala – hiszen az nem csupán műszaki kérdés.

A pandémiás helyzet kezdete óta kiderült, hogy a legtöbb nem fizikai jellegű munka otthonról is elég hatékonyan elvégezhető, ennek nyomán arra számítok, hogy a munkavégzés mellett az oktatás is egyre nagyobb mértékben áthelyeződik úgy az online térbe, ahogyan az otthonunkba is.

Persze az otthoni számítógép, táblagép mellett másképp kell tanulni, mint mondjuk egy egyetemi előadóban, sokkal több inger terelheti el a figyelmünket, és nagy tudatosság kell ahhoz is, hogy napról napra dedikáljunk meghatározott időt a tanulásra, ahelyett, hogy mindig későbbre halasztanánk. Ha nem szeretnénk, hogy a tanulási idő felét a hibaelhárítás, beállítás vigye el, nem árt profin kezelni a távoktatási platformokat, hogy önállóan haladhassunk a tananyaggal, és a mentorálási időt ne technikai kérdésekre fecséreljük. A stabil angolnyelv-tudás megléte pedig azért fontos, mert annak birtokában sokkal szélesebb körben, illetve sok esetben hamarabb férhetünk hozzá az internetes tananyaghoz, mint ha csak a lokalizált verzióra hagyatkoznánk.

De hogyan lehet majd megbizonyosodni arról, hogy az online képzéseket elvégzők tényleg elsajátították a tananyagot? A Neumann Társaságnál a járvány alatt, tavaly év végén vezettük be a számítógép-használói jogosítvány, az ECDL legnépszerűbb moduljai esetén az automatizált, online vizsgáztatást. Az első hónapok eredményei pozitívak, egyértelmű, hogy nem csak informatikai tematikájú képzéseket lehet online lebonyolítani. Idén a társaságnál az adaptív, a hallgató legfőbb hiányosságaira fókuszáló, egyedi feladatokat, kérdéseket kínáló rendszert tervezzük bevezetni.

Természetesen a tanárok munkáját a következő évtizedekben még biztosan nem váltják ki a gépek, szoftverek, viszont arra számítok, hogy szerepük és feladataik inkább a mentori tevékenység irányába változnak majd.

Továbbra is fontos, hogy a tanár rendelkezésre álljon, ha nagyon elakadunk egy feladatban, és magyarázatokkal, tippekkel segítse a megoldást, ugyanakkor a felnőttoktatásban a gépek bevonásával zajló önálló munka szerepe nagyobb lesz, mint manapság.

Ehhez persze arra van szükség, hogy a jelenleginél nagyobb bizalmunk legyen a digitális oktatási módszerek iránt, illetve a tanárok is rutinosan használják a digitális platformokat az egyes tanórákra való felkészüléshez. Emellett fontos, hogy a papíralapú feladatlapok és tankönyvek mellett segítse a munkájukat hangos-képes, interaktív tananyag is.

Természetesen a hatékony önképzéshez az is elengedhetetlen, hogy a munkáltató is nyitott legyen a rugalmas munkavégzésre, így a home office-ból való munkára is. A Világgazdasági Fórum nemrég kiadott infografikája szerint a világon jelenleg a holland, az új-zélandi és a svájci cégek a legnyitottabbak a rugalmas munkavégzésre. Jó hír, hogy az erre vonatkozó top 10-es listán öt uniós állam (Hollandia, Észtország, Luxemburg, Finnország és Dánia) is megtalálható.

Az itt felvázolt rendszerek használatával a jövőben olyan piacképes szakmai ismereteket szerezhetünk a klasszikus iskolába járás nélkül, amelyeket a járvány előtt még hagyományos tantermi tanfolyamokon lehetett elsajátítani.

Az nem reális elvárás, hogy munkaképes korú honfitársaink milliói három-négy évente új felsőoktatási képesítést szerezzenek, viszont elengedhetetlen lesz rugalmas megoldásokat kínálni számukra tudásuk folyamatos frissítéséhez, máskülönben nem lesz elég szakember, aki megjavítsa a mezőgazdasági drónt, a szállítórobotot vagy a felhőszolgáltatások alapját képező szerverparkok gépeit.