A termelékenység növekedéséhez több innováció kell

Megjelentek az Eurostat ez évi innovációs adatai, amelyek alapja az úgynevezett közösségi innovációs felmérés (Community Innovation Survey). A felmérés általában kétévente történik, és meghatározott módszertan szerint a tagállamok végzik el. A felmérés nem kötelező, Magyarország azonban eddig minden évben részt vett benne.

A felmérés célja a cégek innovációs teljesítményének áttekintése az innováció típusai, cégméretek és ágazatok szerint, de megkérdezik őket arról is, hogy milyen innovációs stratégiát követnek. Az adatok feldolgozása általában több mint két évet vesz igénybe, így a 2021. január 15-én megjelent elemzés a 2018. évi adatokkal dolgozik. A közgazdasági vitákban egyre elfogadottabb, hogy a jövő szempontjából kulcskérdés a termelékenység növelése. A termelékenységnek viszont az egyik legfontosabb eleme éppen a termelési-szolgáltatási folyamatban megjelenő innováció, és az azzal együtt járó magasabb újérték-teremtés. Ezért nagyon fontosak az Eurostat innovációval kapcsolatos adatai.

A felméréssel kapcsolatban azonban meg kell említenünk, hogy az csak a legalább 10 főt alkalmazó cégekre terjed ki. Ez torzíthatja az összképet, hiszen éppen a mikrocégek, új, induló cégek (startupok) esetén feltételezhetjük, hogy stratégiájuk fontos eleme az innováció. A másik torzító tényező lehet a felmérés módszere, a kikérdezés, amelynek során nemcsak adatokat, hanem esetenként véleményt is kérdeznek, ezért ebben megjelenhetnek szubjektív szempontok is. Mindezeket előrevetítve érdemes megvizsgálni az eredményeket.

Magyarországon az innovatív cégek aránya 28,7 százalék, és ezek közül azok aránya, amelyeknek legalább egy olyan innovatív termékük van, amely nemcsak a cégnél, hanem a piacon is újnak számít, 11,5 százalék. Ez a 25. helyre elég. Az adatok ágazati és cégméretenkénti bontásban is elérhetők. Az 1. és 2. táblázatban az ipar és az infokommunikáció területén, az összes cégre és cégméret szerinti bontásban látjuk az adatokat a V4-ekre és Ausztriára az esetenkéntire és a folyamatos innovációra.

Az ipar esetén az összes cégre vizsgálva a magyar adat a második leggyengébb a lengyel után úgy, hogy messze le van maradva az EU-s átlagtól. Különösen feltűnő, hogy a cégek csupán 9,2 százaléka foglalkozik folyamatosan innovációval egy olyan környezetben, amelyben a piaci siker feltétele egyre inkább a folyamatos megújulás, az innováció. Talán még ennél is meglepőbb, hogy Magyarországon a 250 fő fölött foglalkoztató nagyvállalatok sem eléggé innovatívak. Az eseti és a folyamatos innováció terén is a magyar adat a legrosszabb. Különösen drámai a különbség a magyar és az osztrák adat között. Míg nálunk a nagyvállalatok közül az eseti innováció is csak 52,4 százalékra jellemző, az osztrák adat 99 százalék. De a cseh adatoktól is le vagyunk maradva. 

Az infokommunikáció területén sokkal jobbak a magyar eredmények, mint az iparban. Az összes cég vonatkozásában az eseti innovációra a V4-ek között a magyar adat a cseh után a második legjobb. Igaz ez a 10–49 főt foglalkoztató kisvállalatok és az 50–249 főt alkalmazó közepes méretű cégek esetén is. Viszont a nagyvállalatok adatai az eseti és a folyamatos innováció terén is a legrosszabbak. Ismét feltűnő, hogy míg Ausztriában a 250 fő fölött foglalkoztató nagyvállalatok 100 százaléka innovál állandó jelleggel, nálunk ez az érték csupán 27,9 százalék, ami egyébként alig jobb, mint az ipari adat (27,1 százalék). 

Az innovatív teljesítmény alacsony szintje az ipar és az infokommunikáció területén egyaránt összefügg az alacsony helyi hozzáadott értékkel, vagyis azzal, hogy az iparban elsősorban az összeszerelés, az infokommunikációs terület esetén pedig a szolgáltató tevékenység, és nem újdonságok létrehozása a jellemző. Ezt bizonyítják a versenystratégiák tartalmával kapcsolatos vélemények is. A különböző lehetséges stratégiatípusok közül a cégek 53 százalékánál a meglévő termékek, szolgáltatások továbbfejlesztése van a középpontban, és csak 26 százalék választ az új termékek, szolgáltatások fejlesztésére alapuló stratégiát. A kiscégek 49, a közepesek 64 és a nagyvállalatok 72 százaléka csak a meglévő termékeit korszerűsíti, fejleszti tovább, és 24, 31 és 40 százaléknál hangsúlyos a stratégiában az eredeti, új megoldásra törekvés. Ezek után nem meglepő, hogy a cégek közül soknak a költségminimalizálás, az „olcsósággal” való versenyzés jellemzi a stratégiáját. Az összes cég esetén ez 14 százalék, a kicsiknél is 14 százalék, a közepeseknél 15 és a nagyoknál 20 százalék. Az utóbbi érték a legnagyobb a vizsgált országok között. Az innovációnak természetesen a gazdasági eredményekben is meg kell jelennie. A 3. táblázat az új vagy jelentősen továbbfejlesztett termékekből származó árbevétel arányát mutatja három innovációtípusra.

Ezek szerint a magyar adatok az  új innováció esetén csak a lengyeleknél jobbak. Érdekes, hogy a piac számára is új vagy jelentősen továbbfejlesztett termékekre a szlovák és a cseh adat jobb az osztráknál, a magyar pedig az EU-s átlag közelében van.

Következtetésként először is azt kell látnunk, hogy az innováció területén valóban előbbre kell lépnünk ahhoz, hogy a termelékenységünk is javulhasson. Ezt segítené, ha a gazdaság szerkezetében nőne az innovatív, nagyobb tudást tartalmazó ágazatok és cégek aránya. Továbbá nem kerülhető meg az a kérdés, hogy hogyan lehetne növelni a nagyvállalatokon belül a nagy hozzáadott értéket teremtő tevékenységek arányát. Nyilvánvalóan nem jó módszer erre, ha további összeszerelő cégeket hozunk be jelentős állami támogatással. A már itt működőknél kellene feljebb lépni az értékláncon, és nemcsak az összeszerelést, de a kutatás-fejlesztést is Magyarországra hozni. Támogatást pedig csak az ilyen stratégiaváltáshoz szabadna adni. Végül jobban oda kellene figyelni az mkkv-szektorra, amely egyes innovációs mutatókra relatíve jobban teljesít, mint a nagyvállalatok. Ez azt érzékelteti, hogy további innovációs lehetőségek vannak ebben a szektorban, amelyek kibontakozását érdemes lenne támogatni. Mindent összevetve, az innovációs teljesítmény általános javulása jelentősen növelné a termelékenységet is, ami pedig szükséges lenne ahhoz, hogy elkerüljük a közepes fejlettségi csapdába esés veszélyét.