Digitalizáció kontra ipar

A koronavírus-járvány hazai megjelenése előtt Magyarországon a makrogazdasági folyamatok kedvezően alakultak, a GDP reálértéke 2013–2019 között minden évben növekedett.

A járvány 2020. márciusi berobbanása sokkszerűen hatott hazánk erős fundamentumokkal rendelkező nemzetgazdaságára. A kilábalás azonban látványos volt:

a magyar gazdaság a 2019. negyedik negyedévi teljesítményt 2021 második negyedévében már megközelítette, a harmadik negyedévben pedig 0,6 százalékkal meghaladta.

A gazdaság teljesítménye 2021 első három negyedévében 7,1 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakának teljesítményét, ami az Európai Unióban a 10., a V4-ek között pedig a legjobb teljesítmény. A gazdaság helyreállását nagyban befolyásolták a széles körben alkalmazott oltások, a járványhullámok kezelése.

A kilábalás időszakában a járvány előtti helyzethez képest új kihívások jelennek meg, egyes globális folyamatok korlátozzák a növekedést. A megugró energiaárak és szállítási költségek a termelési költségekbe beépülve fékezik a gazdasági növekedést, míg a logisztikai nehézségek és a globális alapanyaghiány, ezen belül különösen a félvezetők hiánya, közvetlenül akadályozza a termelést.

A hazai gazdaság 2021. évi kilábalását a legtöbb ágazat támogatta.

Az ipari termelés volumene a 2021. január–novemberi időszakban 9,6 százalékkal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest, és 2,1 százalékkal meghaladta a járvány előtti szintet.

Az iparon belül a legkiemelkedőbben a villamosberendezés-gyártás bővült, az első tizenegy hónapban 42 százalékkal nőtt a termelés volumene. A kiemelkedő növekedést a megelőző évek beruházásai által megalapozott elektromosmotor- és akkumulátorgyártás felfutása okozta.

A legnagyobb súlyt képviselő járműgyártás, illetve az elektronikai ipar termelése azonban 2021 júliusa óta csökkenő tendenciát mutat, ami visszafogja az ipar és a GDP növekedését is. Mindkét terület teljesítményének második féléves visszaesése az alkatrész-utánpótlás akadozásával, ezen belül elsősorban a globális csiphiánnyal van összefüggésben, de a nagy hazai autógyárak a megváltozott gazdasági környezetben a járvány korábbi időszakában is többször felfüggesztették, illetve átszervezték a termelésüket. 

Az európai járműipar – szemben a hazai bővüléssel – már a járványt megelőző időszakban is nehézségekkel küzdött, így a pandémia okozta sokkot követően az autógyárak erőteljesen visszafogták egyebek mellett a csiprendeléseiket is. Ezzel párhuzamosan – összefüggésben a karanténhelyzettel – megnőtt az igény az elektronikai cikkekre, amelyekbe beépítették a piacon maradt csiptöbbletet.

A korlátozások feloldását követően ismét fellendült a járművek piaca, a félvezetőgyártók azonban nem képesek kielégíteni az egyszerre megnövekedett elektronikai és járműipari keresletet.

A világ félvezetőgyártását néhány nagyvállalat uralja, amelyek meghatározó befolyással vannak a digitalizáció terjedésével egyre szélesebb kört érintő, félvezetőket használó ipari szegmensre. A csipek gyártói a pandémia alatt a piac aktuális igényeinek megfelelően átstrukturálták a termelésüket, így az újonnan megnövekedett járműipari keresletet a kapacitásbővítő beruházások ellenére is csak idővel lesznek képesek kielégíteni. 

Paradox módon tehát a járműiparra erősebben támaszkodó országokban ezúttal a digitalizáció és az infokommunikáció folyamatos fejlődése korlátozza a gazdasági növekedést. Egyúttal azonban a távol-keleti csipgyáraktól való függetlenedés gondolatát is elültették a félvezetőkre a jövőben egyre inkább támaszkodó autógyártók körében, potenciális piacot teremtve ezzel az európai csipgyártásnak.

Bár az ipar súlya továbbra is kiemelkedő a gazdaság teljesítményében, a közeljövőben a növekedésben még nagyobb szerep juthat a szolgáltatási ágazatoknak.