Gazdasági erő és nemzetközi szerepvállalás: az EU romló pozíciói

Egy gazdaság erősségét, versenyképességét bizonyítja, ha vannak erőforrásai arra, hogy más országokban befektessen. Persze nem elég a pénzforrás, erős, hatékony vállalkozásokra is szükség van, amelyek tudásukra, technológiájukra támaszkodva sikeres nemzetközi befektetésekre képesek.  A befektetések azért is fontosak, mert azok célja természetesen a profittermelés, amelynek leadózott részét aztán haza lehet vinni, otthon kutatás-fejlesztésbe lehet visszaforgatni, tovább erősítve a befektető ország gazdaságát. Nemzetközi elemzések vizsgálják, hogy egyes országoknak mennyi a máshol befektetett vagyonuk, és az hogyan viszonyul ahhoz a vagyonhoz, amelyet náluk más országok befektetnek. Arra hívják fel a figyelmet, hogy az erősebb gazdaságú, sikeres cégekkel rendelkező országokra az a jellemző, hogy sokkal több befektetésük, azaz helyi tulajdonuk van a kevéssé fejlett országokban, mint azoknak a fejlett országokban.

Az Európai Unió természetesen nem egy ország, ráadásul tagállamainak fejlettsége jelentősen eltér, ami hatással van az unió egészének fejlettségi szintjére.

Az Eurostat legfrissebb adatai érdekes változásra figyelmeztetnek. Az Európai Unió gazdasági erejének, sikeres cégeinek köszönhetően sokáig jelentős befektető volt a világgazdaságban, 2019-ről 2020-ra azonban befektetéseinek nagysága 5 százalékkal csökkent, míg az EU-ban befektető nem EU-s országok jelentősen bővítették az EU-n belüli befektetéseik értékét. Ez azt jelenti, hogy az EU nettó befektetési pozíciója romlott: 2019-ről 2020-ra 33 százalékkal, 635 milliárd euróval lett kevesebb. 

A teljes vizsgált időtartamban, 2013-tól 2020-ig, ahogyan az 1. ábrán látjuk, az EU nemzetközi befektetései 6190 milliárd euróról 38,8 százalékkal, 8589 milliárdra bővültek, viszont az EU-ba érkező befektetések értéke 4865 milliárd euróról 7317 milliárdra, vagyis 50,4 százalékkal emelkedett. Ez egyértelműen az EU gazdasági erejének, befektetési képességének gyengülését jelzi, ami összefügghet az innovációs teljesítmény gyengülésével és a romló termelékenységgel. Figyelemre méltó az EU, illetve az EU-ba érkező befektetések országok szerinti szerkezete is. 

Az unió befektetéseinek mintegy fele – 46,1 százaléka – két országra, az Egyesült Államokra és Nagy-Britanniára koncentrálódik. Meglepően alacsony a kínai befektetési arány, mindössze 2,3 százalék, de alacsony a japán érték is. Ezzel szemben az unióba irányuló befektetések már sokkal kiegyensúlyozottabb képet mutatnak: az amerikai és a brit érték együtt 43,7 százalék, de megjelenik Kanada és Japán is 3-3 százalékkal.

Ha pedig további részletekbe is belemegyünk, akkor egy nagyon érdekes jelenségre is felfigyelhetünk. A tipikus adóparadicsomokból, amelyekben általában termelés nem is nagyon zajlik, inkább a pénzügyi, banki műveletek teszik ki a gazdaság döntő többségét, mégis jelentős beruházások érkeznek az EU-ba. Ezek az adóparadicsom-területek egyébként többségében brit fennhatóság alatt vannak. 

Különösen meglepő, hogy éppen ezekkel a területekkel a legnagyobb az EU beruházási hiánya is, vagyis az EU-s beruházások értéke nagyon alacsony, míg az adóparadicsomokból jelentős befektetések jelennek meg az EU-ban. További elemzést kíván természetesen az, hogy vajon ezek az adóparadicsomból érkező befektetések milyen formában jelennek meg az EU-ban, mennyire erősítik ott a reálgazdaságot. Tekintettel arra, hogy a táblázatban szereplő brit fennhatóságokban általában vagy egyáltalán nincs adó, vagy csak minimális mértékű, az innen induló beruházásokkal máshol termelt, de ide repatriált profit nagy hozamot garantálhat. Természetesen az is elképzelhető, hogy fejlett országokban működő cégek az adóparadicsom országokban bejegyzett cégeikből végzik a beruházásokat az EU-ban, ugyancsak „adóoptimalizálási”, többlethaszon-szerzési céllal. Köztudott, hogy ezt a jelenséget az unióban már hosszú ideje vizsgálják, időről időre felmerül a szabályozás szükségességének kérdése is, de aztán elhalnak a kezdeményezések, és nem történik semmi. Maradnak az adóparadicsomok, jelentős forrásokat vonva el a nemzeti költségvetésekből, amelyekre éppen a modernizációhoz, a szerkezeti változtatásokhoz lenne szükség.

De térjünk vissza arra, hogy miért is csökkenhetnek az európai beruházások az EU-n kívüli országokban, illetve miért bővülnek az EU-n kívüli országok itteni beruházásai. Ennek egyik oka, hogy az innovatívabb és sokkal vállalkozó szelleműbb ázsiai országok már nem a fejlett EU-s országok hozzájuk telepített összeszerelő üzemeivel akarják erősíteni gazdaságukat, hanem saját tudásteremtéssel és innovációval. Ezért inkább kihelyezik a már nem annyira élenjáró termelést a kevéssé fejlett európai országokba. Ázsia erősödését jelzi, hogy a 2020. évi uniós befektetés Japánban 87 milliárd eurót tett ki, viszont a japán befektetések az unióban elérték a 222 milliárd eurót. De szerepet játszanak a különböző szabadkereskedelmi megállapodások is, amelyek lehetővé teszik a biztonságosabb és rövidebb helyi értékláncok kialakítását. Az EU vezetői most abban bíznak, hogy például a zöldátállásra és a gazdaság erősítésére fordítandó hatalmas összegek megerősítik majd az unió gazdaságát, felgyorsítják az innovációt, ami lendületet adhat az EU-s cégek külföldi befektetéseinek is. 

A McKinsey szaktanácsadó cég friss elemzése (január 19.) azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy Ázsia már 2021-ben a globálisan legjobban teljesítő régió volt. Ennek egyik oka a válságállóbb menedzsment, az agilitás, valamint a növekvő termelékenység, és nem a sok állami támogatás, mint Európában. A sok állami támogatás akár el is kényelmesíthette az európai vállalkozásokat. Összességében Ázsiában nő a tudás- és innovációalapú versenyképesség, míg Európa még mindig csak beszél ennek fontosságáról, és több évre szóló tanulmányokat készít arról, hogy hogyan is tervezi megjavítani romló versenyképességét. 

Az Európai Központi Bank korábbi vezető közgazdásza Peter Praet interjút adott a Növekedés.hu-nak (2022.február 17., Harsányi Péter interjúja), amelyben Európa hosszabb távú lemaradásának veszélyére figyelmeztet. Az egyik ilyen veszély az energiaválság, a másik, hogy még nem látszik a gyors megoldás a globálisan nagyon kiterjeszkedett uniós cégek beszállítási problémáira sem. A közgazdász arra is rámutat, hogy Európában – Ázsiával szemben – nem javul a termelékenység sem, ami összefügg a munkaerő-átképzés lassúságával, de azzal is, hogy a támogató politikák kevéssé ösztönözték a cégeket gyors alkalmazkodásra. „Európának strukturális változásokra van szüksége” – mutat rá Peter Praet. A Next Generation EU program egyik alapvető célja éppen ez lehetne, de a részletes tervek elkészítése, a pénzek rendelkezésre bocsátása lassan halad. Tegyük  hozzá, hogy az éghajlati célok túlhangsúlyozása el is terelheti a figyelmet arról, hogy az uniós gazdaság megújításához a rugalmasság fokozására, a bürokrácia csökkentésére, a nemzetállamok innovativitásának támogatására, ösztönzésére van elsősorban szükség. A világban gyors és jelentős változások zajlanak, amelyek lehetőségeket kínálnak, de veszélyeket is hordoznak. A lassan mozdulók, a hosszasan spekulálók, a nem az igazán fontos, stratégiai feladatokra összpontosítók biztosan lemaradnak. Európa pedig egyenlőre, úgy tűnik, inkább lemaradó, mint előző pályán halad.