Magyarország és a V4-ek tőkevonzó képessége

Hatodik alkalommal jelent meg a 148 ország tőkevonzó képességét elemző Globális Vonzerő Index (Global Attractiveness Index, GAI). Az elemző a The European House – Ambrosetti csoport, a kutatást pedig mások mellett a Toyota és a Philip Morris támogatta. A tanulmány a cégek szempontjából vizsgálja, hogy mely országokban érdemes befektetni. Úgy fogalmaz, hogy az elemzés célja az országok erős és gyenge pontjainak bemutatása azért, hogy a cégek könnyebben találják meg a számukra legelőnyösebb befektetési helyszíneket. A 2021-ben megjelent, 124 oldalas tanulmány hatalmas adattömeggel dolgozik, több mint egymillió adatot elemez. A vizsgált 148 ország a világ népességének 95, a globális bruttó hazai terméknek (GDP) pedig a 99 százalékát teszi ki.

A tanulmány nagy hangsúlyt fektet Olaszország helyzetének vizsgálatára, de véleményt formál az Európai Unió versenyképességéről is. Ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet például arra, hogy 2009 és 2019 között az EU-ba irányuló külföldi tőkebefektetés az összes befektetés 40 százalékáról 24 százalékra esett vissza. A trend különösen 2020-ban gyorsult fel, amikor az EU részesedése 7 százalékra zsugorodott, miközben az Egyesült Államoké 13-ról 20, Ázsiáé pedig 3-ról 12 százalékra nőtt. Az okokat az elemzők úgy magyarázzák, hogy

azok az országok léptek előre, amelyek megnövelték a befektetéseiket az innovációba és az oktatásba.

Megjegyzik, hogy nem elég általában sok beruházással büszkélkedni. Kulcskérdés ugyanis, hogy mibe történnek a beruházások.

Összességében Európát úgy jellemzi a tanulmány, hogy továbbra is lassú hanyatlásban van, hiányzik a dinamizmus, amely Ázsiának viszont egyik fontos jellemzője és egyben befektetési előnye. De gyenge Európában a vállalkozószellem is, és inkább az a jellemző, hogy válságok esetén a cégek a megoldást az államtól várják. Az államtól várt ellenállóképesség-erősítés azonban gyengíti a „természetes”, piaci ellenálló képesség kialakulását. Összességében Európa veszít stratégiai fontosságából – fogalmaz a tanulmány. Ez abban is megnyilvánul, hogy a pandémiával együtt járó gazdasági válság is erőteljesen érintette, gazdaságának szűkülése kétszerese – 6,5 százalékos – a világátlagnak, amely 3,2 százalék.

Ám mindettől függetlenül, a tanulmány szerint van remény a negatív tendencia megfordítására, hiszen hatalmas összegek állnak rendelkezésre az európai gazdaság dinamizálására. Ilyen például a Következő generáció EU (Next Generation EU) helyreállítási program, amely egy 750 milliárd eurós csomag, vagy a Helyreállítási és ellenálló képességi program (Recovery and Resilience Facility), amelynek összege – a hitelből finanszírozott részt és a támogatásokat is beleértve – 672,5 milliárd euró (312,5 milliárd euró támogatás, 360 milliárd euró hitel). A tanulmány szerint ezek az összegek hozzájárulnak majd az EU gazdaságszerkezetének korszerűsödéséhez.

Észre kell azonban vennünk egy jókora ellentmondást: miközben a tanulmány az állami támogatások elkényelmesítő hatásaira hívja fel a figyelmet, az EU a gazdaságának erősödését, versenyképessége javulását mégiscsak a központi támogatásoktól várja. Persze az érvelés logikája szerint ezek a beruházásokra szánt összegek vonzóvá tehetik majd Európát a nemzetközi befektetők számára is, ehhez azonban az unió országainak egyenként is javítaniuk kell a tőkevonzó képességüket. A GAI index a  következő négy területet elemzi, három dimenzió mentén:

• Meglévő helyzet/pozíció: statikus állapotmutató
• Dinamizmus/mozgékonyság, agilitás: a változások sebessége
• Fenntarthatóság: a pozíció megőrizhetősége
• Növekedési kilátások: előrejelzések

A három dimenzió:

• Statikus: a meglévő állapot
• Dinamikus: rövid és középtávú tendenciák
• Perspektivikus: jövőbeli lehetséges változások

A meglévő pozíciót négy további területen – nyitottság, innováció, hatékonyság és meglévő erőforrások – összesen 21 mutatóval írja le. A fenntarthatóságon az ellenálló képességet és a sérülékenységet érti, és 17 mutatóval jellemzi. A dinamizmust a helyzeti mutatókhoz viszonyítva vizsgálja, a növekedési kilátásokat pedig öt mutató előrejelzésére alapozza. Az összes vizsgált, úgynevezett kulcs-teljesítménymutató (KPI) száma 75. Az adatokból azt a következtetést vonja le, hogy Észak-Amerika és Ázsia sokkal vonzóbb tőkebefektetési terület, mint Európa. Nézzük a különböző helyezéseket a vezető országokra, a V4-ekre és Ausztriára! Az utolsó három oszlop esetén négy lehetséges eredmény van: magas-nagyon jó érték (zöld), közepes szint (kék), alacsony szint (sárga) és veszélyes, kritikus szint (piros).

A helyzeti mutatók alapján az első nyolc hely egyikén 2020-ben és 2021-ben is egyetlen EU-s ország, Németország található, az első 30 ország között pedig csak 15 uniós ország van.

A V4-ek között egyedül Magyarország javította a pozícióját 2020-ról 2021-re, de így is csak a harmadik helyen van.

Igaz, a közép- és hosszú távú növekedési várakozásokat a tanulmány jónak ítéli. Leggyengébb pontunk az alacsony dinamizmus. Csehország viszont, legjobb pozíciója ellenére, két területen is rossz helyzetben van, veszélyesen alacsony a dinamizmusa, és a növekedési várakozások is rosszak. Lengyelország mindhárom vizsgált területen közepes szinten teljesít. Szlovákia pedig messze lemaradva a másik három országtól mindhárom területen gyenge pozícióban van. A veszélyes pozícióval kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy az nem abszolút, hanem a jelenlegi helyzethez viszonyított érték, azt méri, hogy a mostanihoz képest még tudja-e javítani egy ország a dinamizmusát. Példa erre a második helyen lévő Németország, amelynél a dinamizmus erősíthetőségét – a mostani állapothoz képest – nagyon gyengének ítéli meg a tanulmány. Ez a szemlélet némi bizonytalanságot visz az elemzésbe.

A GAI-skálán a 80–100 közötti értéket elérő országok tekinthetők kiemelkedően vonzó befektetési helynek. Ilyen ország a tanulmány szerint csak nyolc van, közülük pedig csak egy EU-s tagország. A V4-ek valamennyien a 30–60-as sávban vannak, ami  közepes-alacsony vonzerőt jelent.

Összességében a tanulmány rávilágít arra, hogy az EU ma még kevésbé vonzó befektetési hely, mint az USA és Ázsia. Nem elemzi viszont, hogy miért vannak akkora különbségek az egyes országok között, például míg Németország a 2., Franciaország a 10., Olaszország a 20., Spanyolország a 22., Magyarország pedig csak a 30. helyen van. Arra pedig végképpen nem ad magyarázatot, hogy a Helyreállítási és ellenállási program támogatási részéből miért éppen a második helyen lévő Németország kapja a legnagyobb összeget (69,5 milliárd euró), a 20. helyen lévő Olaszország a második legnagyobb összeget (68,9 milliárd euró) és a harmadik legtöbb pedig miért a rangsorban 10. helyen lévő Franciaországnak jut (39,4 milliárd euró). Csehország viszont csupán 7,1, Magyarország 7,2 és a 60. helyen lévő Szlovákia 6,3 milliárd euró támogatásra számíthat. Valószínű, hogy ez a támogatási szerkezet nem fog hozzájárulni a fejlettségi különbségek csökkentéséhez, sőt lehet, hogy inkább növelni fogja őket, ami nyilvánvalóan visszafogja az EU együttes versenyképességének javíthatóságát is. Így pedig nem sok esélye lesz arra, hogy behozza a lemaradását az USA-tól és Ázsiától.

Ehhez kapcsolódva érdemes megemlíteni, hogy egy másik, Ázsiában készült és február 4-én megjelent elemzés, a Nikkei Covid–19 fellendülési index szerint az első 30 helyen csak hat uniós tagország található. Ausztria a 37., Magyarország a 73. helyen van, megelőzve a 81. helyen lévő Németországot. A vizsgált országok száma 122.