A háború még közelebb hozza a fiskális uniót

Az Ukrajnában zajló háború számos gazdasági elgondolást felülírt már most. Nem lesz ez másképp az euróövezet költségvetési politikájával sem. A terv az volt, hogy 2023-tól visszatér a szigorú fiskális kontroll, de a mostani helyzetben inkább azt a kérdést kell feltennünk, hogy vajon az államok mennyire tudják még innen is feltekerni a költségvetési támogatásokat?

A gyors válaszom erre a kérdésre, hogy rövid távon közel sem eléggé ahhoz, hogy az euróövezet el tudja kerülni az erőteljes gazdasági fékezést vagy éppen a recessziót. Hosszabb távon pedig egy a 2019 előttinél lazább, a gazdaságokat jobban ösztönző költségvetési politika válhat általánossá. Ehhez azonban kemény döntések társulnak majd a teherelosztástól kezdve a fiskális szabályok átalakításán át a költségvetési kiigazításig.

A költségvetések már eleve ki voltak feszítve a háború előtt is, hiszen a koronavírus-járvány soha nem látott gyors költségvetési lazítást és adósságráta-emelkedést idézett elő az egész euróövezetben, ezért eredetileg a 2022-es év már a szigorúbb fiskális politikáról és a normalizációról szólt volna. Most pedig a háborús helyzet miatt három csatornán keresztül íródik át újra a költségvetési helyzet, ezek együttesen ismét a magasabb (átmeneti és tartós) költekezés irányába mutatnak.

• Egyrészt megnőtt az igény a hadi kiadások megemelésére, és ebben rendkívüli fordulatot láttunk az elmúlt hetekben. Míg korábban az euróövezeti NATO-tagországok túlnyomó többségében a védelmi költségvetések nem érték el az előírt 2 százalékos GDP-arányos értéket, most mindenki igyekszik ezt minél előbb elérni. Például a német kormány csak idén 100 milliárd euróval emeli a hadi kiadásokat, ami az idei várható nominális GDP több mint 2,5 százaléka. Ez a fordulat természetesen minden érintett euróövezeti tagországban jóval magasabb GDP-arányos költségvetési hiánnyal jár már az idei évtől kezdve. Az ING számításai szerint ha minden tagország teljesíteni akarja 2022-ben a NATO vállalást, akkor az átlagos GDP-arányos deficit 4 százalékra ugrana, szemben a 3 százalékos maastrichti hiánycéllal.
• És ez még csak az első tétel, hiszen a költségvetési folyamatokat mind rövid, mind hosszú távon átíró változás az energiafüggőség csökkentésének igénye is. Ez tehát a második főbb csatorna. Az Európai Bizottság által bemutatott REPower EU terv részeként a közösség már rövid távon szeretné mérsékelni az orosz energiahordozóktól való függését, ami többletköltséggel jár már pusztán azért is, mert jóval drágábban lehet máshonnan hozzájutni a szükséges nyersanyagokhoz. De ez csak a rövid távú költségvetési hatás. Közép- és hosszú távon a zöldátállás jelentheti a megoldást, ehhez azonban igen sok állami beruházásra és költségvetési támogatásra van szükség a megújuló energia területén. Jelentős építményi infrastruktúra-fejlesztést igényel majd az is, hogy tartósan át lehessen hangolni a gáz- és az energiaimportot. Ezeknek a költsége még felbecsülhetetlen, de éves szinten itt is a GDP arányában több százalékot elérő extra kiadásokról beszélhetünk.
• Végül a harmadik csatorna: a kormányzati lépések sorozata, amelynek az a célja, hogy a döntéshozók tompítsák azoknak a negatív sokkoknak a hatását, amelyek az energia árának (és az infláció egészének) elszabadulásából fakadóan érik a háztartásokat és a vállalatokat. Ez a folyamat néhány országban már tavaly év végén elindult, amikor is először megugrottak a gázárak. Azóta a helyzet a háborúval csak súlyosbodott, megterhelve a költségvetéseket. Habár ezek a költségek aligha összehasonlíthatók a már említett másik két csatornán keresztül jelentkező hatásokkal, itt is súlyos eurómilliárdokról beszélhetünk.

De honnan lesz mindenre forrás? Egyelőre úgy tűnik, hogy adósságfelhalmozásból lesz, és egyre inkább abba az irányba haladunk, hogy a koronavírus-járvány miatt felfüggesztett költségvetési szabályrendszer a 2019 előtti formájában fenntarthatatlan. A változás bár lassú lesz, de elengedhetetlen, és a folyamat végén egy még szorosabban együttműködő euróövezet áll, újabb lépésekkel közeledve a közös teherviselés és a fiskális unió felé.