Bűvészmutatványokra nem építhetünk

A szomszédságunkban háború dúl, a háború gazdasági és politikai hatásai nehéz jövőt ígérnek Európa országainak, az Európai Unió közösségének és hazánknak is. A károk egyelőre felmérhetetlenek, gondoljunk csak az elpusztított városokra, és azokra a kemény – kényszerűségből elrendelt – nemzetközi szankciókra, amelyekkel az orosz gazdaságot sújtották, és amelyek sajnos az unió gazdaságára, így hazánkéra is negatív hatással vannak. Ismerjük azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel Európa – benne Magyarország is – igyekszik például a kőolaj- és a földgázellátást biztosítani. Fontos szempont, hogy e téren se a lakossági, se az ipari felhasználás ne szenvedjen kárt. Ennek elérése komoly erőfeszítést igényel. E korántsem mindennapi körülmények között parlamenti választásra került sor itthon, és kormányalakítása újra az Orbán Viktor vezette pártszövetség kapott megbízást. A leendő kormány széles társadalmi felhatalmazás mellett dolgozhat, de – a fentebb vázolt világpolitikai válsághelyzet miatt – kemény feladatok várnak rá. A gazdaságra nehezedő nyomást különösen okosan kell kezelni. Ha most mérnökszemmel kicsit visszapillantunk a mögöttünk hagyott négy esztendőre, akkor látjuk, hogy ez korántsem megoldhatatlan feladat. Ezt mutatja az a biztató tény, hogy a pandémia következtében létrejött gazdasági válsághelyzetre is jó válaszokat adott a kormányzat, és döntéseit a választók akceptálták, elfogadták, ami az elnyert képviselői mandátumok számában is megmutatkozik az április 3-i voksolás eredményeképpen. A pandémia idején a magyar mérnöktársadalom sem vallott szégyent, hiszen alkotó módon járult hozzá az egészségügyi vészhelyzet konszolidációjához.

Most két kérdésre térnék ki ebben a helyzetben. Az egyik az innováció szerepe, a másik az építőiparé. 

Ha az elmúlt négy esztendő szakpolitikai kérdéseire pillantunk, akkor megállapíthatjuk, hogy a kormányzat az innovációt minden szinten kiemelten kezelte. Örömmel tapasztaltuk, hogy a kormány is a patrióta magyar gazdaság egyik legnagyobb hajtóerejét látja benne. Mire világít rá a magyar gazdaságban, gazdaságpolitikában az innováció kitüntetett szerepe? Arra, hogy az innováció felértékelődött a kormányzat, az irányító hatóságok, a gyakorlati élet, a gazdaság szereplőinek és a tudomány képviselőinek szemében is. Előrelépni csakis innovációval lehet, mert a tudományos és technikai fejlesztéseknek mindig új lendületre, új meg új lökésekre, friss impulzusokra van szükségük. Ennek gyakorlati megvalósításához – amelyre számos jó példa van – az ipari-, tudományos-, innovációs- és technológiai parkokban folyó munka nagyban hozzájárul.

Ismeretes, hogy világunk egyik legtöbbször használt fogalma az innováció, amely szinte az élet minden területén jelen van, és mind a társadalom, mind a politika, mind a gazdaság érdeklődésének középpontjában áll. Ez így van rendjén, ezt követeli meg a technikai fejlettségünk, hiszen az innováció a fejlődés, a fejlesztés, az emberi alkotóerő érvényesülésének terepe. 

Ezzel összefüggésben említeném az építőipart – mint a gazdaság állapotának jelzőrendszerét –, különös figyelemmel a mára kialakult világpolitikai helyzetre. 

Békeidőben az építőipar hatékonyságát és jövedelmezőségét nem csupán az elvállalt, megfelelő minőségben és határidőre kivitelezett projektek határozzák meg, hanem egyéb húsba vágó tényezők is: a gazdaság, az innováció és a szabályozási környezet egyéb területei. Továbbá idetartozik még az uniós források elérhetősége, az állami fejlesztések, a cégek kapacitása és hatékonysága, a munkaerő-problémák, az alapanyagok ára és elérhetősége, a digitalizációban és innovációban rejlő lehetőségek és kihívások, a tervezés folyamatai, amelyek olyan kérdések, amik túlmutatnak az építőipari szakma hatáskörén. 

Ezért a jövőben az építőipar várható teljesítményének elemzése – az ÉVOSZ helyes megfogalmazása szerint – új típusú, de komplex látásmódot, megoldást igényel. Vagyis innovatív gondolkodást. Mert olyan új megoldásokra lesz szükségünk, amelyek figyelemmel lesznek a globális folyamatokra, a multinacionális cégek mozgására, terjeszkedésére és a háború következményeire. Ez azért rendkívül lényeges, mert, mint mindannyian tudjuk, Magyarország erősen kiszolgáltatott a globális ellátási láncoknak mind az ipari termékek, mind az energiahordozók tekintetében. És ehhez még nyomatékosan hozzá kell tenni, hogy a háború sok mindent megváltoztatott eddig is, és a következményeit nehéz kiszámítani. 

A háború árnyékában tehát mind több égető téma és kérdés kerül terítékre, ezek közé tartozik az alapanyag- és építőanyagárak „elszabadulása”, mert akadoznak az ellátási láncok, ide sorolhatók az infláció és a világgazdaság okozta kihívások – mindezek befolyásolják az állam szerepvállalását, amiben az uniós források is meghatározók. Nem szabad elfeledkezni továbbá az egyre nagyobb szerepet játszó klímacélokról, a körforgásos gazdaságról, a digitalizációról és a robotizációról, az építőipar belső és külső finanszírozási lehetőségeiről, és nem utolsósorban az ingatlanpiacot felforgató új világrendről sem, és mindezt a hazai építőipar jelene és jövője szempontjából kell mérlegelnünk. Az idő afelé halad, hogy mind kiszámíthatatlanabb tényezők együttesével kell számolnunk. 

Most nézzük meg közelebbről a hazai helyzetet: idén a lakásépítés és -felújítás, valamint az ipari csarnoképületek és logisztikai létesítmények építése lesz a meghatározó az építőipar teljesítményében. Már látni, hogy kevesebb állami és önkormányzati megrendelésre lehet számítani, ami elsősorban az infrastrukturális beruházások visszaesését jelenti. Paradox módon ezzel a magánszektor viszonylag jól jár, hiszen több lesz az elérhető szabad kapacitás. Ezért megjósolható, hogy 2022 végére a kereslet-kínálat közel egyensúlyi helyzetbe kerülhet.

Mintegy 35 ezer új lakás kivitelezése van folyamatban, ebből 2022-ben hozzávetőlegesen 25 ezer készülhet el, és előreláthatóan 250 ezer lakást újítanak fel az idei év egészében. Ez igen jelentős szám.

Jelenleg 6,7 százalékkal kisebb az építőipar rendelésállománya, mint egy évvel ezelőtt. Ráadásul ezek egy része nem az idén, hanem a későbbi években valósul meg. Az állami megrendelések részleges átütemezése is várható. 

Az építőanyagok további jelentős áremelkedése a magas energiaárak, valamint az importtermékek bizonytalan beszerzési lehetősége és bizonyos esetekben a hosszú szállítási útvonalak miatt biztosra vehető. Ez ismét csak megnehezíti a helyzetet. Az előrejelzések szerint az idén az építőipari termelés volumene stagnálni fog.

Mint látható, az építőiparban szinte minden feltételes módba kerül, mert egyik napról a másikra sem kizárhatók a gyökeres fordulatok, változások. Ezek többnyire nem tőlünk függnek, de egy biztos, hogy bűvészmutatványokra nem építhetünk. A leendő kormánynak – ez a választási eredményből leszűrhető – széles társadalmi bázisa és nagy hitele van, várjuk, hogy a maga eszközeivel, erős törvényi szabályok megalkotásával óvja a patrióta gazdaság eddigi eredményeit. 

Ezért is tartom fontosnak annak ismétlését – amit korábban is szorgalmaztunk –, hogy amit lehet, gyártsunk itthon, pontosan a patrióta gazdaság védelme és a kiszolgáltatottság enyhítése érdekében. Ehhez pedig mindinkább a mérnökök innovációs készségére lesz szükség, ami nem bűvészmutatvány, hanem a tudás, a tapasztalat és a mérnöki gondolkodás diadala. 

Nem lesz könnyű ez, de mint korábban, most is számíthat az ország műszaki értelmiségre. Azért dolgozunk a kamarában, hogy a mérnökök alkotó módon vehessenek részt az előttünk álló feladatokban, a mindennapi munkában.