Az év elején a világgazdaság kilátásaival kapcsolatban volt ok optimizmusra. Megkezdődött a kilábalás a világjárványból és az amiatti lezárásokból, és úgy látszott, az infláció felgyorsulása csak ideiglenes. Az elmúlt néhány hónapban viszont ismét borúsabb a helyzet. Az IMF az idei és a következő évre globális növekedési előrejelzését 3,6 százalékra csökkentette, az inflációs előrejelzéseket pedig felfelé módosította – mindezt Csath Magdolna részletesen elemezte a Világgazdaságban.
Mindebben egyértelműen jelentős az ukrajnai orosz invázió szerepe: az olajár rövid időre hordónként 140 dolláros szintre is emelkedett, és a mostani 110 dollár is a tavaly ilyenkori 60 dollár körüli ár közel duplája. A benzin, az élelmiszer és más nyersanyagárak is nőttek, a búza ára – az ukrajnai és oroszországi export beszakadásának esélye miatt – márciusban rekordmagasságot ért el.
Nemcsak a háború az egyetlen inflációt növelő tényező: a világjárványból való kilábalás a kereslet növekedése révén felpörgette az inflációt. Az ellátási láncok sérülése miatt a gyártási költségek növekedtek, a szűkülő munkaerőpiacok pedig sok országban felfelé nyomták a béreket.
Az IMF előrejelzései talán még alá is becsülik a negatív hatásokat: a jelzett 3,6 százalék még mindig valamivel az 1980-as évek óta tartó hosszabb távú átlag felett van. A következő évek növekedési kilátásait számos más tényező is rontja.
A világjárvány után emelkedő bérek nem tudnak lépést tartani az energia- és élelmiszerárak növekedése által hajtott közel két számjegyű inflációval. A tehetősebbek mozgósítani tudják megtakarításaikat, hogy szinten tartsák kiadásaikat, de a szegényebb háztartások erre nem képesek.
A növekvő – és tartósnak ígérkező – infláció miatt a központi bankok felülvizsgálják a 2007–2009-es globális pénzügyi válság óta alkalmazott rendkívül alacsony kamatlábakat. A következő egy-másfél évben úgy kell szigorítaniuk, hogy ne fogják vissza agresszíven a gazdasági növekedést. A Magyar Nemzeti Bank is két számjegyű inflációra számít a következő hónapokban, és az alapkamat fokozatos emelésére rendezkedik be. A jegybank szerint nem indokolt a kamatok hasonló tartományba emelésével reagálni, de a várakozásokon keresztül kialakuló, öngerjesztő infláció ellen szükséges fellépni. Remélhetőleg a fokozatos kamatemelések itthon és globálisan is hatékonynak bizonyulnak a kényes egyensúly megteremtésében.
Az energia- és nyersanyagárak nagymértékű változása győzteseket és veszteseket hoz létre. Az olaj, gáz és egyéb nyersanyagok termelői profitálnak a magasabb árakból, a fogyasztó országok pedig magasabb importköltségekkel szembesülnek, ami kiszoríthatja más termékek importját. Az Oroszországgal szembeni szankciók súlyos gazdasági áldozatokkal járnak. A háború megzavarja számos ország – köztük a szegényebb afrikai gazdaságok – élelmiszer-ellátását.
Mindezen tényezők mellett a fogyasztók és a vállalkozások gazdasági bizonytalanságát az Oroszország (sőt Kína) és a Nyugat közötti politikai feszültségek fokozódása is növeli. A legtöbben azt hittük, hogy a hidegháborút már több mint három évtizede magunk mögött hagytuk. Most úgy tűnik, hogy Oroszország és Kína megkérdőjelezi az 1990-es években kialakult, nyitott, szabályokon alapuló világkereskedelmi rendszert, amelyet a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) felügyel és a világ legtöbb országa elfogadott.
Az 1990-es évektől a század első évtizedéig bővülő világkereskedelem az éves globális növekedési ütemet alig több mint 3 százalékról közel 4 százalékra emelte. A 2010-es évek közepe óta azonban már a protekcionizmus erősödését tapasztaljuk, amely visszafogja a világkereskedelem növekedését. Ezt a globalizációellenes tendenciát erősíti a járvány, illetve most az ukrajnai háború is. Az IMF előrejelzése már tükrözi e hatások egy részét.
Csábító lenne a növekedési előrejelzések leminősítését átmeneti jelenségnek tekinteni: ennél sokkal alapvetőbb erők is működnek.
A 19. század végén és a 20. század elején a globalizáció és a világkereskedelem bővülése, gazdaságtörténészek által „a globalizáció első korszakának” nevezett időszak nemzeti konfliktusoknak és rivalizálásnak nyitott utat, ami két világháborúhoz vezetett. Ez borzongatóan emlékeztet arra, milyen káros lehet a világgazdasági együttműködés rendszerének összeomlása.
A globalizáció által táplált, az 1980-as években kezdődött és az 1990-es és 2000-es években felgyorsuló növekedés kifulladni látszik. A globális gazdasági együttműködés szellemét a feszültségek és konfliktusok új időszaka váltotta fel.
A világgazdaság fordulóponthoz érkezett. A kérdés az, hogy a feszültségek mulandóak-e vagy elmélyülnek. Válasz egyelőre nincs, de a fenyegető kockázatok egyértelműek. A történelmi helyzet ugyanakkor a klímaválsággal párosítva jó lehetőséget teremt arra, hogy Magyarország a zöld fordulatra alapozza a gazdasági kilábalást. Ezzel egyszerre csökkenthetjük az üvegházhatású gázok kibocsátását, erősíthetjük az energiafüggetlenséget, és zöld munkahelyek teremtésével élénkíthetjük a gazdaságot. A folyamat adósságnövekedéssel jár – de ez a fosszilis alapú kilábalásra is igaz. A dekarbonizált világban viszont olcsó lesz az energia, ami a hitelek visszafizetését is könnyíteni fogja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.