Nem állhatunk meg a terápiák befogadásánál

A Novartis kutatói, tudósai és gyógyszerfejlesztői folyamatos versenyt futnak a különböző betegségekkel. Néha áttörést érünk el, amely óriási hatással van a betegekre, néha még hatalmas összegek befektetése után is érnek minket meglepetések és a lehetséges megoldások nem úgy működnek, ahogyan azt terveztük. Amikor egy fejlesztésünk nem jár sikerrel, az mindannyiunknak nagyon fájdalmas, de azt is tudjuk, hogy ezzel hozzáteszünk a gyógyszerkutatás globális tudásbázisához – ezek szükséges lépések a gyógyítás felé vezető úton. Fájdalmas, amikor kudarcot vallunk, de tudjuk, hogy tovább kell próbálkoznunk és más módokon kell megközelítenünk a problémát. Ilyen módon szembenézni a nehézségekkel – miközben a célunkat sarkcsillagként követjük – lehet a siker kulcsa a gyors győzelmeket nem ígérő helyzetekben, ahogyan a Novartisnál töltött éveim során, valamint egykori profi baseballjátékosként is megtanultam. Nehéz azonban feldolgozni azt, hogy tudjuk, ennyi idő és befektetés után van megfelelő terápia egy problémára, és ezt még klinikai vizsgálatok is bizonyítják, de a gyakorlatban még mindig nem alkalmazzák széles körben a rászoruló betegeknél. Ennek számos oka lehet. Lehet, hogy a betegeket nem lehet azonosítani, lehet, hogy a terápiához való hozzáférés nem biztosított, netán a már kezelés alatt álló betegek idő előtt hagyják el a kezelést. Bármi legyen is az ok, az eredmény az egészségünket, a munkahelyünket, a szeretteinkkel töltött értékes időt fenyegeti és sok esetben az élet korai elvesztésével járhat.

Az így elvesztegetett évekre és életekre nincs mentség. Ez a felismerés és a változás igénye arra sarkall bennünket, hogy túllépjünk a gyógyszeripari vállalatok hagyományos szerepén. Ma már nem állhatunk meg pusztán a gyógyszereink engedélyeztetésénél és támogatásánál. Ennél sokkal többet kell tennünk. A különböző természetű akadályokon felülkerekedve 

Az egészségügy Magyarországon és világszerte nem csak az orvos- és ápolóhiánnyal, finanszírozási nehézségekkel, valamint a betegek optimális ellátását akadályozó szervezeti és informatikai kihívásokkal küzd; ehhez kapcsolódik még az a kérdés is, miként közelítsük meg az egyébként globális szinten fenyegető betegségeket. A szív- és érrendszeri betegségek adják például Magyarországon az első számú halálokot, több ember veszíti életét miattuk, mint a koronavírus vagy a rák esetében; ezeknek jelentős szerepük van abban, hogy a magyarok a várható élettartam tekintetében csak a 23. helyen állnak az Európai Unió 27 tagú listáján. A változás lehetősége azonban a kezünkben van.

Látjuk, a jelenlegi gyakorlat nem működik eredményesen, sem Magyarországon, sem világszerte. Ezért az év elején a Semmelweis Egyetemmel és az Innovációs és Technológiai Minisztériummal közösen célul tűztük ki, hogy változtatunk a helyzeten. Közösen indítunk egy átfogó kardiovaszkuláris programot, amely több tízezer magyar embert céloz meg, hogy segítsen megválaszolni a kérdést: milyen beavatkozásoknak lesz a legnagyobb hatása az ASCVD (ateroszklerotikus kardiovaszkuláris betegség) kezelésére Magyarországon. Célunk, hogy az adatelemzés és a mesterséges intelligencia új eszközeit felhasználva azonosítsuk a veszélyeztetett betegeket, valamint, hogy új jó gyakorlatokat honosítsunk meg a betegekre, az egészségügyi szolgáltatókra és az egészségügyi ellátórendszer egészére összpontosítva. Olyan környezetet akarunk létrehozni, ahol a köz- és a magánszektor legfontosabb szereplői közösen dolgoznak a meglévő és új módszerek értékelésén és kialakításán. A végső cél természetesen az, hogy minél hamarabb áttörést érjünk el a szívinfarktus és a stroke megelőzésében, de középtávon reméljük, hogy megmutathatjuk, ezek az ötletek és megoldások országosan, más terápiás területeken és az ellátórendszer más részein is alkalmazhatók.

A Semmelweis Egyetem Közép-Európa egyik vezető kutatóintézménye és számos területen világelsőnek számít. Ezzel az együttműködéssel nemcsak a legmodernebb digitális technológiában rejlő lehetőségeket fogjuk kiaknázni, hanem a klinikai kutatások lebonyolításának módjában is úttörők kívánunk lenni. A megközelítés a gépi tanulásra épül; ezzel a gyakorlattal a „statikus” klinikai kutatásokkal szemben nemcsak a vizsgálat végén tudunk az eredmények alapján cselekedni, hanem a folyamatos, dinamikus visszacsatolásnak köszönhetően valós időben láthatjuk, hogy mi működik a gyakorlatban, és ezek alapján finom hangolhatjuk a kutatási folyamatot. Ezeket a technológiákat ráadásul nem kizárólag a gyógyszeres terápiához kapcsolódóan használjuk majd, aminek szintén fontos szerepe lesz abban, hogy a kardiovaszkuláris betegségben szenvedő magyarok kezelésében áttörést érjünk el.

Az egyetemmel és a minisztériummal való közös munkánk részben új eleme lesz, hogy nagyobb hangsúlyt fektetünk a génterápiás együttműködésre. Bár ez egy viszonylag új terület az orvosi kutatásban, már bebizonyosodott, hogy kivételesen hatékony és eredményes tud lenni, különösen a ritka betegségek kezelésében. A célunk, hogy ezen a területen globálisan járjunk élen. Az itt elért eredmények pedig jelentősen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy még az olyan, már befutott nagy egyetemek presztízse, mint a Semmelweis Egyetem, nemzetközi szinten erősödjön tovább. Ezért is foglaltunk bele megállapodásunkba egy fejezetet, amely a betegeket vaksággal fenyegető örökletes retinabetegségek szűrésében és kezelésében való együttműködésről szól. Ennek eredményeként júliusban az egyetem megkapta a Szemészeti Génterápiás Centrum minősítést; ezzel 

Ez egy egyedülálló lehetőség.

Most szorosan együttműködünk partnereinkkel, hogy ezeket az elképzeléseket megvalósítsuk. Azt tapasztalom, hogy itt Magyarországon sok rendkívül motivált, intelligens, gondoskodó ember dolgozik a rendszer minden érintettjéért. A betegek nem várhatnak, és a mi felelősségünk, hogy új ötleteket és megoldásokat hozzunk a piacra. Teljes mértékben elkötelezett vagyok ennek megvalósítása mellett, és meggyőződésem, hogy ez a megközelítés az elkövetkező hónapokban és években nagy hatással lehet Magyarországra és a magyar egészségügyre.