Most ugrik a majom a dízelbe: lesz-e üzemanyaghiány február 5. után?

A kiindulópont az, hogy Európában és Magyarországon is több dízel fogy, mint benzin: minden hazai kúton egy eladott liter benzinre nagyjából 2,34 liter gázolaj jut. Az európai összenergia-felhasználásban a legnagyobb rész kőolaj (34 százalék), amelynek mintegy kétharmadát a közlekedésben használjuk fel: üzemanyag nélkül tényleg megáll az élet. 

De akkor miért nem épült több dízelfinomító-kapacitás Európában?

Miért engedte az EU azt, hogy egy ennyire fontos stratégiai termékből Európa függjön az orosz importtól? Erre az egyszerű kérdésre a komplex válasz valamikor a 2008-as gazdasági válságnál kezdődik. A kereslet akkor hirtelen csökkent, a finomítói árrés jó esetben zsugorodott, gyakran negatív lett. A túlkapacitás ellen beindult a „ki tud több finomítót bezárni?” verseny. Öt év alatt körülbelül napi 1,8 millió hordónyi kapacitás tűnt el Európából, több mint tíz százhalombattányi. A Wood Mackenzie 2019-es előrejelzése szerint még további napi 1,4 millió hordó kapacitást kell bezárni Európában 2023-ig ahhoz, hogy a finomítók átlagos kihasználtsága elérje a 2009 előtti szintet. A finomítói árrést tovább csökkentette a szén-dioxid-kvóták drágulása 2008-tól, ez már a második kereskedelmi ciklus. Az összeurópai szén-dioxid-kibocsátásnak kevesebb mint 10 százaléka származik finomításból, de ez az iparág már 2005-től része a European Emission Trading Systemnek, azaz a kibocsátáskereskedelmi rendszernek. Ebben a depressziós hangulatban volt az európai olajipar, amikor 2020-ban beütött a Covid: a bezárások alatt 18 százalékkal csökkent az üzemanyag-fogyasztás. A keresleti oldal addig soha nem látott mélyrepülése már önmagában is nagy baj lett volna, de ekkor jött az egyre divatosabb zöldlobbi. 

Bűnbakká váltak a finomítók

Ez a két (a Covid okozta beszakadás a keresleti oldalon plusz a zöldek nyomása), egymástól teljesen független tényező együtt csinált bűnbakot a finomítókból. Az olajtársaságok próbáltak zöldülni, de ehhez az kellett, hogy még több finomítót zárjanak be: száznégyből nagyjából hetven működő finomító maradt az EU-ban. Több országban (Magyarországon is) egyetlen finomító működik, ha pedig ezzel történik valami (lásd, Százhalombatta és Schwechat nyári üzemzavara), akkor beindul a hisztéria. Sajnos nem tervezett leállás lesz: az európai finomítók többsége a hatvanas években épült (Százhalombatta 1965), viszont a fent említett zöldnyomás miatt a bankok nem szívesen adtak pénzt a hagyományos finomítók felújítására. A biofinomító lett az új jelszó: az elsőt Velencében adták át 2014-ben. Összefoglalva: az olajfinomítás (volt) Európában az energiaszektor mostohagyereke. 

Kell az üzemanyag-bevétel az oroszoknak

Ez a „nem kedvelem, de eltűröm” üzemmód hirtelen megváltozott 2022 június elején, amikor az EU elfogadta a hatodik szankciós csomagot. Az olajszankció mögötti logikáról már írtam, itt most az a lényeg, hogy el fog-e tűnni az orosz dízel Európából a jövő héttől. Véleményem szerint nem. Már Montecuccoli megmondta a 17. században, hogy egy háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz s megint csak pénz. Az orosz költségvetés bevételi oldalának hozzávetőleg a 45 százalékát az olaj és gáz exportja adta a szörnyű háború előtt. A gáz túlnyomó többsége Európába érkezett (alternatíva csak az LNG és a kínai vezeték volt), de éppen ezt a szállítást állították le az oroszok ilyen-olyan kifogásokkal, például hogy olaj került a gázvezetékbe, vagy nincs turbina. Így maradt az olaj. Az olajat egyszerűbb szállítani, mint a gázt, mert van hozzá minden a vezetéktől az olajtankereken keresztül a vasútig. Viszont az alternatív felvevőpiac (főként Kína, India és Afrika) számára a nyersolajnál kevésbé érdekes a dízel, azt maguk is tudják finomítani, miért vegyék meg az orosz terméket? Ezért valószínű, hogy az oroszoknak még nagyobb diszkontot kell adniuk a dízelre, mint az egyébként is már „leakciózott” nyersolajra. De van ennél egy jobb megoldás is, az úgynevezett szankciót kijátszó ipar (röviden: SZAKI). 

Itt az eddiginél fejlettebb piac várja majd az orosz hordóból átcímkézett terméket: Európa a világ harmadik legnagyobb felhasználója, jól fizető vevőkkel, ahol amerikai, ázsiai és más eladók versenyeznek. Az európai dízel ára csökkenhet. Az árnyékflottákról a VG korábban már beszámolt: új útvonalakon járnak az orosz olajtankerek. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy az olajstatisztikában csak a Közel-Kelet néven jegyzett régióban hirtelen valószínűleg meg fog ugrani a kereskedett dízel mennyisége február 5. után. Két SZAKI-központ is próbaüzemmódban van már itt, és ezek csendesen el fogják juttatni a napi mintegy 700 ezer hordó, eddig közvetlenül Oroszországból érkező dízelt Európába. Ez lesz egy újabb példája annak, hogy az energia nem vész el, csak átalakul.