A 9,9 százalékos infláció, és ami mögötte van

Az infláció számítása teljes mértékben az európai statisztikai irányelvekkel összhangban történik (kiemelten az Európai Bizottság 2020/1148. számú végrehajtási rendeletére, valamint az Eurostat HICP Methodological Manual című kiadványára támaszkodva), amit az Eurostat szakemberei rendszeresen ellenőriznek, ezzel támasztva alá a publikált adatok helytállóságát. 

A fogyasztói árak mérése komplex feladat. Minden hónapban körülbelül ezer termék és szolgáltatás árának történik meg a felírása (ez mindösszesen 80 ezer rögzített árat jelent szerte az országból, a termékek körét a technológia és a fogyasztói szokások változásainak megfelelően évente felülvizsgáljuk), annak érdekében, hogy mi itt, a Központi Statisztikai Hivatalban (KSH) valós országos átlagárakat figyelhessünk meg, és a szélsőséges értékek ne befolyásolják túlságosan az árindex mértékét. Ennek következményeként ezek az átlagárak eltérhetnek azoktól a fogyasztói áraktól, amelyeket a fogyasztók megfigyelnek. Ezeket az árakat összesúlyozzuk a két évvel korábbi teljes év, illetve a megelőző év első három negyedévének fogyasztási adatai alapján – a súlyrendszer egyébként egész évben állandó marad. Ezt követően tudjuk kiszámítani az árindexeket, amelyekből több speciális index is készül, a gazdasági elemzések igényeinek megfelelően. Ilyen például a nem feldolgozott élelmiszereket, háztartási energiát, üzemanyagokat mellőző, a gyorsan változó külső gazdasági hatásoktól megtisztított, az alapinflációt mutató maginfláció. A fogyasztóiár-index előállítása az egyik leggyorsabb a statisztikai mérőszámok közül, a tárgyhót követően néhány munkanappal már publikáljuk is a végső, hivatalos adatot, amelyet később sem módosítunk. 

A magyar háztartások fogyasztási szerkezetéből kifolyólag az inflációs mutatóban jelentős súlya van a háztartási energiának, amivel kapcsolatban a gáz és az elektromos energia lakossági áráról szóló kormányrendeletek 2022 nyarán történt módosítása új módszertan kialakítását tette szükségessé, amit a KSH szakértői a rendeletek változásával szinte egy időben megalkottak, a róla szóló leírást pedig azonnal közzé is tettük: Sajtószoba – Közlemények, tájékoztatók, 2022.08.08. – Központi Statisztikai Hivatal (ksh.hu). A módszertan kialakítása ez esetben is az európai sztenderdek szerint történt, a mérési nehézségeket áthidalandó az Eurostat HICP Methodological Manual című kiadványának az „egységérték”-re vonatkozó ajánlását követve. 

A gáz és az elektromos energia lakossági árának változását a háztartások érintettségének arányában vesszük figyelembe a fogyasztóiárindex-számítás során. Ennek megfelelően a KSH arra vonatkozóan készít becslést, hogy a teljes háztartási szektor által együttesen elfogyasztott gázért, illetve elektromos energiáért összességében mekkora összeget fizet a teljes háztartási szektor a régi (2022. augusztus 1. előtti) és az új árakon. 

Mivel az energiafogyasztás által erőteljesen befolyásolt átlagos árakat hasonlítjuk össze, az árindexben még változatlan hatósági szabályozás esetén is lehetnek elmozdulások. Az árindex számítása során a KSH háztartásonkénti becsült energiafogyasztással, valamint a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal nemzetgazdasági szintű gáz- és áramfogyasztási adataival egyaránt számol. Ez a módszertan a korábbi időszakra nagyon erős mértékű áremelkedést (2023 januárjában éves szinten 52,4 százalékos háztartásienergiaár-növekedést), az elmúlt időszakban pedig ennél számottevően kisebb mérséklődést (2023 októberében éves szinten 16,1 százalékos háztartásienergiaár-csökkenést) mutatott ki. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy ez a módszertan nem 2023-ban, hanem még 2022 augusztusában, az emelkedő energiaárak idején lett bevezetve, és azóta is változatlan. A mérési módszernek az erőteljesebb árcsökkenés érdekében történő megváltoztatása szakmailag kifogásolható megoldást jelentene, amely fel sem merül a hivatalban.

A publikált inflációs adatok helytállóságát számos további tényező támasztja alá. Egyrészt az, hogy az infláció erősen csökkenő trendje nem egyedülálló, Európa-szerte általános jelenség. Az éves pénzromlás ütemét tekintve Magyarország továbbra is az utolsó helyen áll az EU tagállamai között, de a 2023 januárjában megfigyelt lemaradás folyamatosan csökken. Másrészt az infláció mérséklődése irányában erős a bázishatás, amely – figyelembe véve a 2022 második felében dinamikusan növekvő árakat – most az éves index esetében erőteljesen visszafogó hatású. 

Végül érdemes szót ejteni az árváltozások kapcsán néhány lélektani hatásról is. Ezek egyike a gyakorisági torzítás, ami azt jelenti, hogy sokan csak a gyakran vásárolt javak (kiemelten élelmiszer, üzemanyag) árát veszik figyelembe, míg a ritkábban vásárolt, magasabb árú termékekről, illetve a nem közvetlenül kifizetett (például csoportos beszedéssel rendezett előfizetés) termékekről, szolgáltatásokról elfelejtkeznek. Ezt a hatást ráadásul a média tovább erősítheti. Továbbá az árak alakulásának értékelésekor a fogyasztók gyakran nem megfelelő (általában régebbi) időszakokkal hasonlítják össze az aktuális árakat, míg a hivatalos statisztika az előző hónaphoz, illetve az előző év azonos hónapjához viszonyít. Negativitási hatás is jelentkezik, amelynek révén az emberek emlékezetében a negatív élmények (nagyobb áremelések) sokszor jobban rögzülnek a pozitívaknál (árcsökkenés). A fentiek miatt kevés értelme van a hivatalos és az érzékelt infláció értékét kizárólag az adatok ellenőrzésének céljából összehasonlítani, inkább a trendek vizsgálata indokolt.