A tartós árstabilitáshoz alacsony inflációs várakozások szükségesek

Rövid reflexió Bod Péter Ákosnak az MNB inflációs előrejelzésével kapcsolatos nyilatkozatára

Gazdaságtörténeti visszatekintésekben a 2022–2023-as évet szinte biztosan drámai időszaknak fogják aposztrofálni, ha másért nem, a megelőző években már szinte elfelejtett infláció markáns visszatérése miatt. A 2023-as évet még 25 százalék feletti inflációs rátával kezdte meg a magyar gazdaság. Bár az előrejelzések már akkor gyorsan csökkenő rátával számoltak, sok helyen erőteljes volt a szkepszis, hogy valóban sikerül-e megvalósítani ezt a gyors dezinflációs pályát.

Ha szabad egy kis személyes emléket megosztanom: 2023 tavaszán (még 25 százalék körüli ráta mellett) latin-amerikai befektetőknek mutattuk be az inflációs prognózisunkat, akkor év végére 7 százalék körüli inflációt vártunk. A jelen lévő befektetők ugyan jóindulattal, de kissé lesajnálóan elmondták, hogy ők már számtalanszor láttak olyan gyors felpattanást az inflációban, mint amilyet mi is megtapasztaltunk, de olyan gyors visszarendeződést, mint amilyet mi várunk, még sosem. Az eredmény ma már ismert: 2023-ban sikerült megvalósítani az infláció markáns csökkentését, sőt, az előzetes várakozásoknál még nagyobb mértékben: decemberben az éves drágulás üteme 5,5 százalékra lassult. A latin-amerikai befektetői csoport egy részével ősszel újra találkoztunk, akkor már sokkal elismerőbben nyilatkoztak: végre elhitték, hogy megvalósul a dezinfláció.

Az infláció megugrását sok tényező okozhatja, de tartós fennmaradása legtöbb esetben a várakozásoktól függ. Vagy másképp megfogalmazva: az árstabilitás újbóli elérését és fenntartását csak akkor lehet megvalósítani, ha a gazdaság szereplőinek inflációs várakozásai is mérséklődnek; azaz elhiszik, hogy megvalósul a dezinfláció. Erre a folyamatra tekinthetünk úgy is, mint egy közös gazdasági-társadalmi „játékra”: ha elhisszük, hogy a szomszéd pékség, a benzinkutas, a gázszolgáltató stb. nem vagy csak kismértékben fog árat emelni, akkor mi magunk is csak óvatosan emelünk árat. De ha azt várjuk a környezetünktől, hogy gyorsan drágítja mindenki a termékeit és szolgáltatásait, akkor mi sem fogunk lemaradni az áremelésekkel. Az már egyértelműen bebizonyosodott, hogy az első út – az alacsony infláció útja – visz messzebbre, de ehhez elengedhetetlen az alacsony inflációs várakozások megléte.

Emiatt érdemes Bod Péter Ákos január közepén, az ATV-ben tett nyilatkozatára reflektálni. Az interjúban úgy interpretálják a korábbi jegybankelnök kijelentését, miszerint „a Magyar Nemzeti Bank rutinból jósolt 3 százalékos inflációt 2025-re, így a jegybank előrejelzését nem is kell komolyan venni”. (Illik megemlíteni, hogy a 2024-re vonatkozó előrejelzés kapcsán nem hangzottak el ilyen negatív jelzések.) Azt gondoljuk, hogy a középtávú inflációs várakozások alakulása szempontjából nem szerencsések az ehhez hasonló kijelentések, mert épp az árstabilitás tartós eléréséhez szükséges fő összetevőt, az alacsony inflációs várakozásokat gyengíthetik.

Az MNB középtávú előrejelzését igenis érdemes komolyan venni. Ehhez hasznos megérteni, hogy hogyan is működik a folyamat. A Magyar Nemzeti Bank inflációs előrejelzését ún. endogén kamatpálya mellett végzi. 

Bár az MNB a monetáris politikájának alakításában más tényezőket (pl. a pénzpiaci stabilitás fenntartását) is figyelembe vesz, az előre jelző modellek által meghatározott kamatpálya erős alapul szolgál a döntések során, ugyanis ez biztosítja az árstabilitás elérését az aktuális helyzetkép alapján. Tehát nem automatikus mechanizmusok, hanem a jegybanki döntések által is alakított, várható gazdasági folyamatok azok, amelyek a fogyasztóiár-indexet 2025-ben tartósan visszahúzzák a jegybanki 3 százalékos inflációs célra. 

Hogy mennyire érdemes komolyan venni a jegybank előrejelzését – mind az idei, mind a következő két évre vonatkozóan –, azt jól mutatja, hogy ez összhangban van a komoly szakértelemmel, a pénzpiacok és a befektetések mindennapi világában aktívan részt vevő elemzői közösség várakozásával is. A Bloombergen megkérdezett elemzőházak 2024-es hazai infláció alakulására vonatkozó medián- és átlagvárakozása is 4,8 százalék. Ez az érték teljes mértékben összhangban van az MNB számításaival, amelyek szerint az éves átlagos infláció idén 4,0–5,5 százalék között alakulhat. 2025-re az elemzők jelenlegi átlagos, 3,8 százalékos várakozása is a jegybank inflációs toleranciasávjának 2–4 százalékos tartományában, az inflációs célhoz közel alakul. 

A hazai 5,5 százalékos áremelkedési ütem lényegesen alacsonyabb a szlovák 5,9, a lengyel 6,2, a román 6,6 és a cseh 6,9 százalékos értéknél is. Sőt még az osztrák áremelkedés 5,6 százalékos üteménél is enyhén kedvezőbb szint. Az elemzői várakozásokból az is látható, hogy a magyar inflációs értékek várhatóan nem fognak kilógni a régiós országoknál várt idei évi 2,6–5,9 százalékos, valamint a jövő évi 2,–4,4 százalékos sávból. Ez alapján az a vélekedés sem támasztható tehát alá, hogy az idei magyar átlagos infláció „sokkal magasabb, mint a környéken”. 

A jegybank azt a lehető legalacsonyabb kamatpályát valósítja meg, amely biztosítja az árstabilitás megteremtését, pénzpiacaink stabilitását és a piaci alapú hitelezés beindítását. Ehhez minden eszköz a jegybank rendelkezésére áll, és az MNB az elmúlt időszakban is eszerint alakította monetáris politikáját, és ez fogja vezérelni a következő negyedévekben is. Ahhoz, hogy a kamatpálya a lehető legkisebb áldozattal járjon, az inflációs várakozások horgonyzottsága szükséges, ennek elérése mindannyiunk közös érdeke.