Hideg zuhany után merre tovább?

A KSH szokás szerint az első, immár a tárgyidőszakot követően 30 nappal publikált becslés keretében részleteket még nem közöl a növekedés összetevőiről, csak néhány ágazatot emel ki, amelyek támogatták, illetve visszafogták a gazdasági teljesítményt. A pozitív oldalon most az építőipar, valamint az ingatlanügylettel kapcsolatos ágazatok kerültek megemlítésre, míg a másik oldalon az ipar. Az építőipar fellendülését a havi adatközlések is jelzik: az ágazat termelési volumene az idei év első öt hónapjában 6,1 százalékkal meghaladta megelőző év azonos időszaki szintjét. Azonban a jelentős ingadozás az ágazat havi bázisú teljesítményében óvatosságra ad okot. Az ingatlanügyletek esetében az ingatlanpiaci tranzakciók számának érdemi megugrása magyarázza a növekedésre gyakorolt pozitív hatást.

Az ipar esetében sem beszélhetünk meglepő folyamatokról, tekintve, hogy a havi rendszerességű adatok visszatükrözik az ágazat gyengélkedését. Az ipari termelés volumene az idei év első öt hónapjában 2,4 százalékkal maradt el a megelőző év azonos időszaki szintjétől, ami ugyan elsőre nem tűnik kiugrónak, azonban a tavalyi alacsonyabb bázishoz képest mutatnak az adatok további visszaesést. Az ipari teljesítmény mérséklődésében a külső kereslet gyengélkedése játssza a legnagyobb szerepet. Legfontosabb felvevőpiacunk, a német gazdaság, és azon belül is kiemelten a feldolgozóipar hosszabb ideje gyengélkedik. A magas energiaárak, a túlszabályozás, valamint egyes területeken a főbb versenytársaktól való technológiai lemaradás mind-mind erodálják a német versenyképességet, miközben a fogyasztói kereslet is csak rendkívül lassan áll helyre az energiaválság után. Ezen hatás pedig tartósan begyűrűzik a hazai gazdaságba, közvetlenül az exportorientált iparágakba (pl. járműgyártás), majd közvetve az ipari beszállítókhoz és az ipart támogató szolgáltató szektorokba is.

Ami ellensúlyozhatta volna az ipari termelés gyengélkedését, az a fogyasztás. A nominális bérek gyors ütemben nőnek, ezt a minimálbér és a garantált bérminimum emelése mellett a munkavállalók javuló alkupozíciója és az állami szféra bérfejlesztései is támogatják. Ez, a hónapok óta a jegybanki toleranciasávon belül alakuló inflációval egyetemben, jócskán megnöveli a munkából élők reáljövedelmét: az első öthavi kereseti adatok alapján az átlagbér szintjén 10,1 százalékkal. Alapesetben ennek érdemi fogyasztásbővülést kellene eredményeznie, ám a kiskereskedelmi adatok nem erről árulkodnak, a kiskereskedelmi forgalom volumene májusig csak 2,7 százalékkal nőtt éves szinten.

Ez látszik a kiskereskedelmi adatokban is: amíg az élelmiszer-forgalom 4,0 százalékos növekedést mutat, addig a jelentős részben nem létfontosságú termékeket tartalmazó nem élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom csak 0,9 százalékosat az év első öt hónapját vizsgálva. De ezt mutatják az első negyedéves szektorszámlák is: a háztartások a rendelkezésre álló nettó jövedelmük bővülésének felét megtakarításaik növelésére fordították. Vagyis a háztartások továbbra is az elmúlt válságok során leapasztott tartalékaikat töltik vissza. Ez bizonyos szempontból kedvező, a háztartások megtakarításai a legbiztosabb védelmet jelentik egy válság során, ugyanakkor ez a viselkedés szemmel látható mértékben lassítja a gazdasági kilábalást, mivel a külső keresleten túl a belső keresletet is visszafogja.

A hazai ipari kapacitások rendelkezésre állnak, hogy a külső kereslet pozitív fordulatára termelőre váltsanak, és változatlanul zajlanak azok a beruházások, amelyek az elkövetkező időszakban támaszt jelenthetnek az exportnak. Hasonló a helyzet a háztartási jövedelmekkel, a fogyasztók nem fogják a végtelenségig visszafogni kiadásaikat, ha nőnek a béreik, és stabil a munkaerőpiaci helyzetük, előbb vagy utóbb a többletbevételek nagyobb arányban a fogyasztásban fognak lecsapódni.

A külpiaci helyzet romlása a tavalyi év második felében gyűrűzött be a magyar gazdaságba, és nyilvánvaló volt, hogy az év eleji gazdasági folyamatokat is meghatározza majd. Ám reménykedni lehetett abban, hogy csak átmeneti lassulást okoz, a belső kereslet javulása pedig ellensúlyozni tudja. Azonban a második negyedéves adatok már inkább arra utalnak, hogy a korábban vártnál tartósabban fogják vissza a növekedési kilátásokat, így pedig az idei évre a 2 százalék körüli gazdasági bővülés látszik inkább elérhetőnek. Ez azonban így is a duplája lenne az eurózóna növekedésének.