Tanteremben, vagy a kibertérben?

Szeptember elsején hagyományos módon indulhatott az új tanév a közoktatásban résztvevők számára. Hagyományos, de nem a megszokott módon. Abban az értelemben hagyományos az iskolakezdés, hogy ismét az iskolák tantermeiben folyhat az oktatás, azonban a járványügyi készenlét idején számos, az eddigiektől eltérő szabály és eljárás betartása vált létfontosságúvá.

Mégis, a járvány első hullámának eseményei után lényeges eredménynek számít a tantermi oktatás lehetősége, ami egyben szükségszerű is: többek között a lemorzsolódások célként kitűzött csökkentése szempontjából, és mert az ismeretek minél hatékonyabb átadásához, és az iskola nevelési funkcióinak betöltéséhez nélkülözhetetlen a pedagógusok és a tanulók közötti személyes kapcsolat.

Mindez ismételten felhívta a figyelmet a pedagógusok értékteremtő munkájára, melynek elismeréseként 2020 júliusától 10 százalékos – ágazati szakmai bérpótlék formájában megjelenő – fizetésemelésben részesültek, és az intézményvezetők vezetői pótléka is emelkedett.

A 2019/2020-as tanév második féléve a szokásostól eltérő módon fejeződött be a nappali rendszerű oktatásban tanuló 720 ezer általános- és 411 ezer középiskolás számára. A járványügyi veszélyhelyzet idején, rendhagyó módon tartott érettségi vizsgaidőszak eredményeként 68 ezren kaptak érettségi bizonyítványt és 23 ezren érettségi tanúsítványt.

Különösen nehéz helyzetben volt az a 92 ezer első osztályos kisgyerek, akik az elmúlt tanévben sajátították el az írás-olvasás alapjait, és azok a hátrányos helyzetű tanulók, akik nem tudtak bekapcsolódni a digitális oktatásba.

A digitális jártasság pedig napjainkban kulcskérdéssé vált, aminek a felnőtt lakosságra jellemző színvonalát méri – az IT környezetben való problémamegoldó készség alapján – az OECD által szervezett nemzetközi összehasonlító kutatás, a PIAAC (Programme for the International Assessment of Adult Competencies). A legutóbbi, 2018. évi felmérés során a két legmagasabb IT-készségszintet elérők aránya hazánkban (28,5 százalék) megközelítette az OECD-országok átlagát, az IT készséggel nem rendelkezőké pedig 14,4 százalék volt, ami kedvezőbb az OECD-országokra jellemzőnél (16,3 százalék).

A 2016-ban elfogadott Digitális Oktatási Stratégia fő célja, hogy az oktatásból kikerülők megfelelő digitális tudással rendelkezzenek. Ennek keretében – intézményi oldalról nézve – négy év alatt többek között 12 százalékkal bővült a számítógépes eszközpark a köznevelésben, nőtt az internetelérés sávszélessége, a tanórákon a tanulók háromnegyede használt számítógépet, 77 százalékra nőtt az internetet oktatási célra használó tanárok aránya az általános-, és 70 százalékra a középiskolákban. A digitális oktatásra való átállással ezek a mutatók ugrottak hirtelen közel 100 százalékra.

A diákok oldaláról tekintve, hazánk gyermekes háztartásainak internet-ellátottsága 2019-re 98 százalékra nőtt, ami egyenlő az uniós átlaggal, és a szomszédos uniós országok közül – Ausztria és Szlovénia értékével megegyezve – a legmagasabb.

2019-ben száz gyermekes háztartásra 184 PC, laptop vagy palmtop, és 181 okostelefon jutott. Bár évek óta nő a gyermekes háztartások számítógép- és okostelefon-ellátottsága, az adatok mögött jelentős társadalmi és területi különbségek állnak. A központi régiókban mintegy másfélszer annyi számítógép jut száz háztartásra, mint a legkedvezőtlenebb helyzetű Észak-Alföldön vagy Észak-Magyarországon, de jelentős különbségek vannak az egyes jövedelmi csoportok között is.

A digitális oktatás idején nehéz helyzetben voltak azok a többgyermekes családok, ahol nincs elegendő számítógép ahhoz, hogy minden gyermek hozzáférjen a digitális oktatás felületeihez.

A Klebelsberg Központ által fenntartott intézmények 750 ezer általános- és középiskolás diákjának mintegy 5 százaléka pedig egyáltalán nem tudott bekapcsolódni a digitális oktatásba, mert nem rendelkeztek alkalmas eszközzel vagy internettel, több helyen pedig a családi háttér jelentett problémát. Ezeket a tanulókat papír alapon érték el, így elméletileg ők sem maradtak ki az oktatásból. Az eszközök terén mutatkozó hiányosságon számos intézmény, vállalkozás igyekezett segíteni laptopok, okos eszközök biztosításával, ezt tette többek között az Egyszülős Központ is a Nők Magyarországért Klubbal együttműködve.

A pedagógusok és a tanulók személyes kapcsolatának kiesésével azoknál, akik korábban is nehezen feleltek meg a követelményeknek, és azok egy részénél, akik ebben az időszakban csak alkalmanként vettek részt a feladatok teljesítésében, szinte biztos, hogy kihívást jelent majd a felzárkóztatás. Ezt pedig teljes körűen csak a hagyományos oktatás képes biztosítani. Ennek hiányában ismét nőhet a korai iskolaelhagyók aránya.

A járvány előttünk álló hullámának súlyosságát az óvintézkedések betartásával tudjuk mérsékelni, ami nemcsak egészségünk védelme, a gazdaság lendületbe hozása, hanem a tantermi oktatás fenntartása érdekében is létfontosságú.