Sajnos nem mondhatjuk, hogy a KSH napokban publikált jelentése a 2016-os K+F-adatokról győzelmi jelentés lenne: Magyarország a GDP 1,22 százalékát fordította erre a célra, ezzel csökkent a K+F intenzitása a tavalyi évhez képest. Eközben a gazdaságpolitika ezt a területet kiemelt fontosságúnak tartja. Mielőtt az okokat boncolgatnánk, kezdjük egy kis fogalomtárral. A KSH definíciója szerint a K+F olyan, módszeresen folytatott alkotómunkát jelent, amely a meglévő ismeretanyag bővítésére szolgál. Legfőbb jellemzői az alkotás és az újdonság eleme, a tudományos módszerek alkalmazása és új ismeret létrehozása. A K+F mértékét két fő mutatóval szokták jellemezni. Az egyik a kutató-fejlesztő helyek száma és a foglalkoztatottak létszáma, legyen az kutató, fejlesztő vagy segédszemélyzet. A másik adat a K+F-ráfordítás, amely költségekből és beruházásokból áll. Előbbi a saját szervezetben végzett K+F-tevékenységgel összefüggő költségek összessége, utóbbi pedig az ehhez szükséges építési, gép-, műszer- és IT-beruházás.
A kutató-fejlesztő helyek száma Magyarországon 2016-ban 2727-re csökkent, ez 3 százalékos zsugorodás az előző évhez képest. A 2013-as csúcshoz mérve 13,7 százalékkal kevesebb a kutatóhelyek száma. Nem meglepő módon ezzel egyetemben a K+F számított létszáma is 35 757 főre csökkent, vagyis 3 százalékkal kevesebben dolgoznak ebben a szegmensben, mint tavaly, és 6,3 százalékkal kevesebben, mint három évvel korábban. Ez így elsőre rosszul néz ki, de fontos megjegyezni, hogy a csökkenés túlnyomó része a segédszemélyzetet érintette, a kutatók, fejlesztők száma nőtt ezen évekhez mérve. Némi jóindulattal mondhatjuk azt is, hogy hatékonyabbak lettek a K+F-helyek.
A K+F-ráfordítás 2006 óta minden évben nőtt, leszámítva 2016-ot. Közel 9 százalékkal költöttek kevesebbet kutatási tevékenységre itthon, mint egy évvel korábban. Csökkent a K+F-költség, és a beruházások mértéke is, utóbbi 17,5 százalékkal. Nem mondhatjuk tehát, hogy csupán a létszámleépítés miatt esett volna a K+F-ráfordítás összege. Mindez természetesen együtt járt azzal is, hogy a K+F intenzitása 1,22 százalékra csökkent. Ezzel jelentős lemaradásunk mutatkozik az európai uniós átlaghoz képest, mely 2015-ben (még nincsenek frissebb adatok) 2,03 százalék volt. A régióban egyébként még így sem állunk rosszul, hiszen a lengyel vagy a szlovák mutató alacsonyabb, mint a magyar. Ugyanakkor a hazai K+F-intenzitás csökkenése nem éppen arra utal, hogy felpörögne Magyarországon a kutatás-fejlesztés és az innováció, amely az egyik, ha nem a legtöbbet hangoztatott cél a gazdaságpolitikában. Úgy tűnik, tavaly ezek csak szavak maradtak.
Már csak azért is aggasztó a helyzet, mert ha megvizsgáljuk, hogy milyen pénzügyi forrásokból táplálkozott a kutatás-fejlesztés, akkor egy dolog igen szembetűnő: az állami költségvetés 31 százalékkal költött kevesebbet K+F-re, mint 2015-ben. Ezzel szemben a vállalati szféra 3,5 százalékkal növelte ráfordításait. 2006 óta egyébként trendszerűen emelkedik a K+F-ben a vállalkozások szerepe, vagyis a súlyuk a teljes nemzetgazdasági K+F-en belül. Jelenleg már 56 százalék az arány, míg tíz évvel korábban ez 43 százalék volt. A költségvetés esetében pont fordított tendenciát látunk: 45 százalékról 26 százalékra esett a hozzájárulás mértéke. 2006 és 2016 között a vállalati költés 134 százalékkal nőtt, az állami 5 százalékkal. Utóbbi azt is jelenti, hogy reálértéken 35 százalékkal csökkent az erre költött összeg. Ez minimum elgondolkoztató.
A vállalati K+F-nek azért örülhetünk, de a cégek számos problémát jeleznek a szabályozási és támogatáspolitikai környezettel kapcsolatban. A legfőbb gond a kapcsolódó adójogszabályok egyértelműségének hiánya, és az ebből fakadó bizonytalanságok, valamint a megfelelő belső elszámolások elkészítése és benyújtása – jelenti a Deloitte az ezzel kapcsolatos felmérésében. A cég egy másik kutatása arra is rávilágított, hogy a kkv-szektor bizony a K+F tekintetében is súlyos lemaradásban van: nehezen jutnak finanszírozáshoz, és gyenge az innovációs ökoszisztéma, amely segítené őket terveik megvalósításában. Mindezek ismeretében kicsit jobban érthető, miért csúszunk fokozatosan vissza az innovációval foglalkozó versenyképességi rangsorokban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.