Nem nőhet a fejünkre a szívelégtelenség problémája

Az Európai Unió 2015-ös jelentése szerint Európában több mint 85 millió ember volt érintett valamilyen szív- és érrendszeri megbetegedésben, de a Központi Statisztikai Hivatal 2017-es adatait kutatva is egészen aggasztó tényeket tapasztalunk: a magyarországi halálozások több mint felét a keringési rendszer betegségei okozták. Az adat megdöbbentő annak tükrében, hogy míg az egyik oldalon a szív- és érrendszeri halálozás áll egyedül, addig az összes többi halálesetért a daganatos betegségek, a légzőszervi és emésztőszervi betegségek, valamint erőszakos és önkezű halálozások összessége a felelős. Részben ez az oka, hogy Magyarország azon kelet-közép-euró­pai országok közé tartozik, ahol a legrosszabbak az életkilátások.

A szív- és érrendszeri megbetegedések kiváltó okai között a jól ismert rizikófaktorok szerepelnek: az évtizedek alatt a magyar gasztronómiába beépült és onnan nehezen kimozdítható, zsírokban és szénhidrátokban gazdag ételek, amelyek a mozgásszegény életmóddal együtt sok esetben súlyos elhízáshoz vezetnek. Ehhez jön hozzá a dohányosok magas arányszáma, amely ugyan a megszorító intézkedéseknek és a dohányzás elleni kampánynak köszönhetően csökkenő tendenciát mutat, de még így is a felnőttkorú lakosság több mint negyede érintett közvetlenül. Az alkoholfogyasztás tekintetében is lassan csökkenő tendenciát figyelhettünk meg az elmúlt három évtizedben, de az egy évben elfogyasztott tiszta alkoholra vetítve fejenként így is több mint tíz literrel számolhatunk.

A krónikus szívelégtelenség az egyik leggyakoribb, bármely életkorban előforduló, súlyos kardiovaszkuláris betegség.

Az életkor előrehaladtával a növekvő számú rizikófaktorok miatt egyre gyakoribbá válik és egyre több embert érint. Csaknem kétszázezer beteget tartanak nyilván a hazai ellátórendszerben krónikus szívelégtelenséghez köthető panaszokkal, és évente legalább negyvenezer újabb beteget regisztrálnak. A szívelégtelenség miatti halálozás megközelíti a 30 százalékot a diagnózis felállításának évében, a betegek fele pedig a következő öt éven belül meghal. Ez a rendkívül magas mortalitási ráta számos daganatos kórképénél rosszabb prognózis a betegek számára, és a ritkán tapasztalható magas számok miatt a kérdés az egész társadalomra kiható népegészségügyi és nemzetgazdasági következményekkel jár.

A halálozás mellett szintén jelentős probléma, hogy Európában évente mintegy 6,5 millió kórházban töltött nap oka a szívelégtelenség. Sajnos nem rendelkezünk friss és pontos adatokkal ebben a vonatkozásban, de azt tudjuk, hogy az így bekerülő betegek kórházban töltött kezelési ideje átlagosan tizenöt nap. Óvatos becsléssel is több százezerre tehető a szívelégtelenség miatt kórházban töltött éjszakák száma, amelynek a költsége hozzávetőlegesen 10-15 milliárd forint, a munkából kieső aktív korú népesség költségeiről nem is beszélve. A betegek első kórházi felvételét követően az esetek csaknem ötödében már a következő évben újabb kórházi kezelés szükséges, tehát rendkívül magas a rehospitalizáció aránya.

Népegészségügyi jelentősége miatt tehát a problémát meg kell oldani. Az ellátási rendszer és a nemzetgazdaság számára enyhülést jelenthetnek az áttörést hozó, innovatív kezelések. A korszerű gyógyszeres kezelés akár ötödével is csökkentheti a szívelégtelenség miatti halálozások számát és a hospitalizációt, emellett jelentős mértékben javíthatja a szívelégtelenségben szenvedő betegek fizikai és szociális korlátozottságát. Az viszont nyilvánvaló, hogy teljes körű megoldást a krónikus szívelégtelenség problémájára csak a társadalmi szintű prevenció hozhat.