A gazdaságpolitika irányítói úgy vélték, hogy erőteljes anticiklikus fiskális és a monetáris politikával – képesek a tőkés gazdaság természetes ciklikusságát kisimítani. Ez hosszú időn át sikerült, talán túl jól is, ezért egyre nagyobb feszültségek halmozódtak fel. A lakosság és a vállalatok megtakarításai azonban olyan alacsony szintre estek vissza, hogy a külső egyensúly 1998-tól elkezdett erőteljesen romlani - mondta Surányi György a Harvard Business Review-nak.
Ebben a helyzetben jött a költségvetési lazítás, az adócsökkentés, továbbá a háborúk Irakban és Afganisztánban, ami felnyomta a hiányt. Ehhez az egész időszakban roppant laza monetáris politika társult, egyre nőtt a pénzkínálat - egyre olcsóbban.
A pénzt fel kellett szívni, és kissé leegyszerűsítve ez ment a subprime piacra, ez inspirálta a lakásépítési boomot, és kialakította az ingatlanpiaci árbuborékot. A drágulással mind vonzóbbnak tűnt a lakáspiaci befektetés, az ingatlantulajdonosok az hitték, hogy egyre gazdagabbak és mind több jelzáloghitelt vettek fel - fogyasztásra.
Ugyanakkor a laza költségvetési és laza monetáris politika fenntarthatatlan külső egyensúlyhiányhoz vezetett.
Surányi szerint az euró bevezetése egyáltalán nem jelent megoldást mindenre.
A nyilatkozat további részletei a Harvard Business Review-ban
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.