Az exportnak jót tesz az euró leértékelődése

A rendelkezésre álló mutatók azt sugallják, hogy rövid távon folytatódik az euróövezeten kívülre irányuló áruexport növekedése - szögezi le az EKB júniusi havi jelentése. Az új exportmegrendelések beszerzésimenedzser-indexe az euroövezet feldolgozóipari szektorában jóval a bővülés/zsugorodás 50-es küszöbértéke felett maradt, az utóbbi hónapok kismértékű csökkenése ellenére - emlékeztet az elemzés. Amely azonban hozzáteszi: lehet némi lendületvesztés, mivel a külföldi keresletet befolyásoló olyan ideiglenes tényezők mint a fiskális ösztönzők és a készletciklus általi támogatás hatása fokozatosan elmúlik.

Mindenesetre - a Bruxinfo jelentése szerint - az Euópai Bizottság a többi között azt állapította meg, hogy az egységes valuta tavaly június óta a világ 21 legfontosabb valutájából alkotott képzeletbeli valutakosárral szemben 10,3 százalékot veszített értékéből. Ha csak a dollárral szemben nézzük, a leértékelődés némileg még nagyobb is, 12,6 százalékos.

Ez máris segített megfordítani a 2008-2009-es időszak kedvezőtlen külkereskedelmi trendjét, amikor az eurózóna összesített kivitele (nem számítva a tagállamok egymás közti exportját) összesen 22 százalékkal zuhant. 2010-ben a kivitel már bővülni kezdett, s ez nem utolsósorban annak köszönhető, hogy az uniós valuta gyengülni kezdett: a leértékelődés számlájára Brüsszel szerint 5,2 százalékos exportnövekedés írható – olvasható az eurózóna gazdaságáról negyedévenként közzétett európai bizottsági jelentés legújabb kiadásában, amely tematikus összeállításában ezúttal az exportszektort veszi górcső alá.

Az eurózóna exportteljesítménye a válságot megelőzően meglepően jó volt – ez különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy az egységes valuta ekkor fokozatosan felértékelődő pályán volt. A kedvező kiviteli adatok alapvetően az export két jellegzetességére voltak visszavezethetőek. Egyrészt arra, hogy az eurózóna exportőrei igen erős pozíciókkal rendelkeztek az új EU-tagállamok és Oroszország gyorsan bővülő piacain. Másrészt pedig arra, hogy a kivitelt néhány olyan húzóágazat segítette, amelyek termékei iránt gyorsan nőtt a kereslet világszerte. Ide sorolható elsősorban a gyógyszeripar.

Az is megfigyelhető volt, hogy az eurózóna gyártói a kevésbé gyorsan növekvő ágazatokban (mint a gépipar vagy a közlekedési eszközök gyártása) a termékcsoportok zömében a magasabb minőségű szegmensekre specializálódtak, s így tudtak helytállni az erősödő globális versenyben.

Mindennek dacára a válság igen keményen érintette az eurózóna kivitelét, s a krízist követő időszakra is számos kihívás megjelenése illetve felerősödése várható. A latin-amerikai és ázsiai gazdaságok jelentőségének növekedése nemcsak új felvevőpiacokat, de új versenytársakat is jelent az eurózóna számára. A Közép- és Kelet-Európában illetve az USA-ban szükséges költségvetési megszorítások illetve fizetésimérleg-kiigazítás pedig potenciálisan tartós negatív hatással járhat az eurózóna kivitelére.

Gondot okozhat az európai kivitel szempontjából az is, hogy egyes ágazatokban túlkínálat és túlzott kapacitások látszanak, elsősorban az autóiparban (ez utóbbi főleg azért gond, mert a válság előtti gyors növekedés mintegy 10 százaléka az autóiparra volt visszavezethető). Vannak az eurózónának más szerkezeti gyengeségei is: ilyen például az, hogy az információtechnológiai szektorban vagy a kutatás-fejlesztésben nem tudott bekerülni a világ legmeghatározóbb térségei közé. Az eurózóna kivitelének jövője tehát elsősorban attól függ, hogy az export meghatározó cégei miként tudnak alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz - mutat rá a jelentés.

Ugyanis megállapítható, hogy az üzleti tevékenység számára kedvező környezetet biztosító, innovatív gazdaságok az átlagosnál többet exportálnak. Vagyis a gazdaságpolitikai döntéshozók jól teszik, ha igyekeznek kedvező környezetet teremteni a vállalkozó kedv kiteljesedéséhez, illetve az innováció érvényesüléséhez. Ezáltal ugyanis megnő az esélye annak, hogy országuk meg tudja ragadni a világkereskedelem talpra állása révén megnyíló lehetőségeket.

Ugyanis megállapítható, hogy az üzleti tevékenység számára kedvező környezetet biztosító, innovatív gazdaságok az átlagosnál többet exportálnak. Vagyis a gazdaságpolitikai döntéshozók jól teszik, ha igyekeznek kedvező környezetet teremteni a vállalkozó kedv kiteljesedéséhez, illetve az innováció érvényesüléséhez. Ezáltal ugyanis megnő az esélye annak, hogy országuk meg tudja ragadni a világkereskedelem talpra állása révén megnyíló lehetőségeket.

-->