Korlátos marad az osztalékág

Nem ütközik az alaptörvénybe sem a tevékenységre jellemző kereset mint fogalom bevezetése az adójogban, sem a szuperbruttósítás – határozott hétfő késő délutáni ülésén az Alkotmánybíróság (AB). A taláros testület szerint előbbi fogalom nem okoz jogbizonytalanságot, a szuperbruttósítással pedig nem szűnik meg a közvetlen öszszefüggés a keletkező jövedelem és a személyi jövedelemadó (szja) alapja között. Márpedig alkotmányellenesség csak ilyen esetekben áll fenn.

A tevékenységre jellemző kereset (tjk) lényege: az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozások magánszemély tagjai 2010. január 1-jétől kötelesek a fő tevékenységükre jellemző kereset mértékéig kiegészíteni összevontan adózó jövedelmüket, úgy, hogy a külön adózó jövedelmekből a szükséges összeget átcsoportosítják.

Vagyis, kissé vulgárisan: az adózók nem vehetnek fel havi százezreket a kedvezőbb adójú osztalékágon úgy, hogy közben a „rendes” adó- és járulékterheket alacsony jövedelem után fizetik meg. Az AB-hoz érkezett indítványok azt kifogásolták, hogy a rendelkezések jogbizonytalanságot okoznak, és úgy vélték, a vállalkozási szabadság része, hogy az adózó meghatározza: a cégben keletkező jövedelmet milyen csatornán keresztül, bér vagy osztalék formájában veszi-e ki.

A tevékenység piaci értékét mint adó- és járulékalapot a kormány tavaly nyáron vezette be. Igen ám, de egy őszi törvénycsomag keretében a kabinet maga pontosította a szabályokat, és a piaci érték helyébe a normaszövegben a tevékenységre jellemző kereset lépett. Emellett az ősszel elfogadott passzusok három számítási módot is felkínálnak az adózóknak a tjk megállapítására, valamint rendelkeznek arról, hogy ennek során az adózó által figyelembe vett körülményekről, szempontokról feljegyzést kell készíteni, és azt öt évig meg is kell őrizni.

E módosítások miatt az AB tárgytalannak minősítette a nyári adócsomagot, vagyis „a tevékenység piaci értékét” mint fogalmat érintő kifogásokat. A témában az AB-hez érkezett indítványok közül azonban egy már ősszel született, vagyis már a tjk-t bírálta, a törvényben szereplő számítási módszereket elégtelennek nevezve. Ezzel szemben a taláros testület úgy ítélte meg: a módszerek megfelelnek a jogszabályi követelményeknek, hiszen a tjk-et az adózók akár az adott térségre vonatkozó kereseti statisztikák alapján is meghatározhatják.

A kifogásolt jogszabályokról nem állapítható meg, hogy azok a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlenek lennének, márpedig a jogbizonytalanság veszélye csak ilyen esetekben áll fenn. A bizonyos mértékű értékelést igénylő fogalmak használata a jogi szabályozás hagyományos eszköze – mutat rá a taláros testület határozata, mely szerint önmagában az sem tekinthető alkotmányellenesnek, ha a jogalkotó az érintett rendelkezések érvényesülését, a tjk fogalmát az eset összes körülményei figyelembevételével rendeli megállapítani. Az AB szerint fontos szempont az is, hogy a tjk-tel a törvény ténylegesen létező jövedelmet adóztat meg, elvárt vagy vélelmezett jövedelmet pedig nem állít fel.

A taláros testület az úgynevezett szuperbruttósításban sem talált kivetnivalót. Attól ugyanis, hogy a korábbi adóalapot – a tényleges bruttó keresetet – a jogszabály év eleje óta 1,27-dal rendeli megszorozni, még arányban marad a megszerzett jövedelem és az arra rakódó adóterhelés – állapította meg az AB. Az őszi adócsomag kapcsán ugyanakkor a testület annyi bírálatot megfogalmazott, hogy a törvényjavaslat címében csak az egyéni vállalkozókkal és a megtakarítások ösztönzésével kapcsolatos módosítások szerepeltek, holott maga a normaszöveg ennél jóval tágabb körű jogszabályváltozásokat ölelt fel.

Az AB nem vizsgálhatta az indítványozók azon érveit, amelyek az új jogszabály ésszerűségét, célszerűségét vagy hasznosságát vonták kétségbe. vg