Erste-vezér: Óriási összegek kerültek elő "a szalmazsákból"

Magyarország nettó külső adóssága a GDP 50 százalékát éri el (a bruttó adósság 80 százalék), miközben a mintául szolgáló országoké 20-30 százalék - magyarázta a jegybank alelnöke. 

Király Júlia elmondta: a nettó külső adósság mintegy egyharmadát képviseli az állam adóssága, 40-50 százalékát jelenti a bankrendszer külső adósságállománya, amiben benne van a bankrendszeren keresztül a magán- és vállalati ügyfeleknek kiközvetített kölcsönök állománya, és mintegy 15-20 százalékot képvisel az az adóssághányad, amelyet a hazai cégek közvetlenül külföldön vettek fel. 

A túlzott eladósodás hatása a gazdasági növekedésre negatív. Ráadásul egyre drágább a meglévő adósságot finanszírozni, "hiszen a Kánaán, azaz az olcsó pénz nem fog visszajönni" - hívta fel a figyelmet Király Júlia. Véleménye szerint a külső forrásbevonásra alapozó stratégia már nem tud működni, ezt mutatja a dél-amerikai és ázsiai országok válság utáni tapasztalata.

"Az a bruttó, illetve nettó külső adósságszint, ahol ma Magyarország áll, rendkívül közel van ahhoz kritikus szinthez, amely fölött a potenciális gazdasági növekedés egyértelműen csökken" - jelezte az alelnök.

Király Júlia elmondta: Magyarország adósságállományának jelenlegi finanszírozása nyolc százalék fölötti kamattal nem lehetséges. A magyar potenciális gazdasági növekedés 1,5 százalékos reálisnak tartott szintje mellett 3,5-4 százalékos elsődleges egyenlegre - ami a kamatfizetés nélküli államháztartási mérleget jelenti - van szükség ahhoz, hogy az ország 80 százalékos bruttó államadósságának szintje ne növekedjen.

Mivel a 3,5-4 százalékos elsődleges egyenleg elérése irreálisnak tűnik, realitása 1-1,5 százaléknak van, ezért a gazdaságpolitika feladata, hogy Magyarország kockázati felárát csökkentse és ezzel a 8 százalékos finanszírozási költség csökkenjen - vonta le a következtetést az MNB alelnöke. 

Király Júlia elmondta: az utóbbi időszakban a Közép-Kelet-Európában működő jelentős európai bankcsoportoknál nagymértékben csökken a hitel/betét arány mutatója. Ezeknek az európai uniós bankcsoportoknak jelentős volt a hitelállományukat tekintve a közép-kelet-európai kitettségük, még az elmúlt évben is az Erste-csoport esetében 40 százalékot, a Raiffeisen esetében 30 százalékot, a Volskbank Internationnél 35 százalék körüli szintet, meg a belga KBC-csoportnál 27-28 százalékot jelzett ez a mutató. 

2010 második felétől kezdve csökken a külföldi finanszírozás a térségben, Magyarországon pedig 2010 júniusától kiemelkedően mérséklődött a külföldi banki források beáramlása, ebben benne van az itteni leánypénzintézetek külföldi anyabankjainak Magyarországra történő forrásátutalása is. A negatív fordulat egybeesett a magyar nem ortodox kormányzati gazdaságpolitikai lépések elindításával, illetve a korábbi IMF-megállapodás felmondásával - utalt rá Király Júlia.

Közölte: most a magyar jegybank tompítani igyekszik ennek a kisebb forrásbeáramlásnak a negatív hatásait, erre azonban a monetáris politikának kevés lehetősége adódik, a jegybank a közeljövőben életbe lépteti azokat a forrásbővítő intézkedéseit, amellyel a hazai bankpiac likviditását próbálja majd növelni. Érezhető, a külföldi bankcsoportok arra törekednek, hogy a hitel/betét mutatójuk csökkenjen, a hitelek nyújtása helyett egyre a betétek gyűjtésére helyezik majd a hangsúlyt.

Jelasity Radován, az Erste Bank Hungary elnök-vezérigazgatója elmondta: a hazai bankpiacon napjainkban az átlagos hitel/betét arány 130 százalékot mutat, ez a korábbi 170 százalékról csökkent le, ami összbankpiaci szinten 10-12 milliárd euróval kevesebb hitelezést jelent. Várható, hogy a mostani 130 százalékos arányról is - a külföldi anyabankok célkitűzései alapján - a hazai leánypénzintézetek a 100 százalékos hitel/betét mutató elérésére törekszenek. Ezt a folyamatot erősítették olyan kormányzati intézkedések is, mint a végtörlesztés, amely 5 hónap alatt mintegy egymilliárd euró veszteséget okozott a magyar bankrendszernek. 

Jelasity Radován szerint érdekes, hogy óriási összegek kerültek elő "a szalmazsákból", a becslések szerint a végtörlesztés során 800 milliárd forint olyan forrás áramlott a bankokhoz, amelyet előzőleg nem jegyeztek sem a betétállományban, sem az alapokban, végeredményben a szalmazsákból húzták elő az emberek ezt a megtakarított pénzt. 

Egy "beszédes számot" is említett az Erste elnök-vezérigazgatója, miszerint 2011-ben - részben a végtörlesztés hatása miatt - a magyar bankrendszer tagjai összesen annyi új hitelt közvetítettek ki a hazai vállalati és magánügyfeleknek, mint amennyit 2008-ban egyedül az Erste hitelezett. 

A vitavezető megszavaztatta a közönséget, hogy milyen időintervallumban várható az IMF/EU és Magyarország közötti megállapodás, illetve lesz-e egyáltalán megegyezés a nemzetközi szervezetekkel. A főleg üzletemberekből álló közönség több mint kétharmada arra szavazott, hogy akárcsak a "török modell" esetén, Magyarország is addig húzza a tárgyalásokat, ameddig csak tudja. 

Csaba László, a Közé-európai Egyetem (CEU) professzora szerint "a semmittevés politikája már anélkül is rontja az ország helyzetét, hogy a külső és belső feltételek romlanának".

Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora szerint a nem ortodox intézkedésekkel részben az volt a baj, hogy egyszerre túl sokat vezettek be belőlük, és egyúttal nem voltak megfelelő hatástanulmányokkal előkészítve.