A lengyel bérek megroggyantak, mióta Tusk váltotta Morawieckit – ebben jobbak vagyunk

Lassan mérleget lehet vonni a konzervatívokat váltó (nevében jobbközép) liberális lengyel koalíció első évéről. Ha az életszínvonalat tekintjük mércének, az eddigi országlás nem nevezhető frenetikus sikernek: az európai inflációrobbanás közepette korábban megroggyant, majd tavaly magához térő lengyel bérek éves reálnövekedési üteme a Donald Tusk-kormány első teljes évében eddig majdnem megfeleződött. Ennek tudható be, hogy a lengyeleknél az utóbbi évtizedekben ritka vendég jelent meg az elmúlt hónapokban: a belső fogyasztás iránti aggodalom.

Hétfőn talányos lengyel gazdasági adatsor jelent meg, miután a hét végén a fő politikai erők megnevezték jelöltjüket a májusi elnökválasztásra: a tavaly a kormányzásból leváltott PiS Karol Nawrocki történészt, Tusk Polgári Platformja pedig Rafal Trzaskowski varsói polgármestert – jelentette a Bloomberg.

Ebben jobbak: meglódult a lengyel ipari termelés

A lengyel ipari termelés októberben a friss adatok szerint váratlanul 4,7 százalékkal lódult meg éves szinten, az előző havi 0,4 százalékos visszaesés után – 

A Tusk-kormány decemberi hatalomra lépése óta ez az adat vadul ingadozik, ötször mutatott éves visszaesést, és most hatodszor emelkedést. Ebben a nagy belső piaca által védett, és a magyarnál vagy a csehnél sokkal kevésbé exportfüggő lengyel gazdaság sokkal jobban teljesít, mint a magyar: nálunk szeptemberig egy év alatt csak kétszer mutatott pluszt ugyanez a számsor, legutóbb 7,2 százalékos csökkenésnél állt a mutató.

Az ING elemzői jegyzete szerint az európai uniós forrásokból finanszírozott beruházások lassan lendületet vesznek a lengyeleknél. Emlékezhetünk rá: a PiS választási veresége után a korábban Magyarországhoz hasonlóan „jogállamisági aggályok” miatt büntetett Lengyelország Brüsszelben menten megjavult, és az uniós pénzek csörgedezése áradattá vált, 

nem pedig a régió történelmi hendikepje okán a támogatottja.

Az ING elemzése megjegyzi: az uniós pénzek támogatni fogják a magánberuházásokat Lengyelországban, ugyanakkor

A németek nem, a fogyasztás nem, az unió igen: ez a Tusk-mérleg

Ugyancsak hétfőn tették közzé a lengyel magánszektor októberi béradatait, és ezekből úgy tűnik, hogy az uniós hormonkezelésen kívül nem nagyon kap máshonnan támogatást a lengyel gazdaság kilábalása. 

A bruttó bérek, illetve a fogyasztói árak éves változását mutató grafikonunkon látható: miután az infláció durván „beleevett” 2022-ben és 2023 elején a lengyel bérek reálértékébe, gyors csökkenésnek indult, ami a Tusk-kabinet kormányzásának elején is tartott még. Aztán visszafordult, és a márciusban még 10 százalékot kitevő reálbérnövekmény mostanra megfeleződött.

Lengyel bérek vs. magyar bérek: ne mondjunk győztest

Magyarországon ezzel szemben nem szűkült az olló, a szeptemberi 12,5 százalékos bruttó bérnövekedés (a teljes nemzetgazdaságban) 3 százalékos infláció mellett történt. Ez kétszer akkor reálérték-növekedés, mint a lengyeleknél. Ráadásul a magyar fogyasztók biztonságát növeli a hétfőn aláírt hároméves nemzeti bérmegállapodás.

Győztest mégse kiáltsunk. A sokkalta exportorientáltabb Magyarországon összemérhetetlenül nehezebb a fogyasztás hátán a recesszióból növekedést varázsolni, mint a negyvenmilliós Lengyelországban, miközben ráadásul Varsót Brüsszelből pénzzel is tömik. 

Emellett – hozzáadódva az euróövezeti gazdaság nyűglődéséhez – megjelent két rémkép is, amelyek a magyar és a lengyel fogyasztót ugyanúgy bizonytalanabbá teszi, a zlotyt és a forintot ugyanúgy páholják (sőt még az eurót is): 

• a távozó amerikai kormányzat és Európa vezető politikusai, Moszkvával karöltve az ukrajnai háború kiszélesedésének rémét felidéző lépéseket tesznek,
• Csak egy kicsit hidegebb időjárás kellett, és Európa mindjárt újra emlékezni kezd rá , milyen is volt a 2022-es energiaválság. 

A lengyel fogyasztás még annál is rosszabbul fest, mint amit az indokolna, hogy a bérek elveszítik a reálértéküket – jegyezték meg egy külön elemzésben az ING szakemberei.