Brüsszeli terv a tőkepiaci unióra

Az európai gazdaság mérete nagyjából megfelel az Egyesült Államokénak, a részvénypiac mégis csak feleakkora, a hitelpiac pedig mindössze a harmada – ezzel indokolta a Financial Times tegnapi számában megjelent írásában Jonathan Hill, az Európai Bizottság pénzügypiacokért felelős tagja, hogy miért van szükség az európai tőkepiac létrehozására. A Jean-Claude Juncker vezette bizottság növekedést elősegítő programjának pontjai közül talán a legvitatottabb ez a terv, amelynek első lépcsőjéről tegnapi ülésén döntött a brüsszeli testület.

A bizottság most egy cselekvési tervet publikált, ennek mentén szeretnék elérni, hogy mandátumuk lejártakor, vagyis 2019 végére megvalósuljon a tőkepiacok együttműködése. A cél az, hogy a bankon kívüli finanszírozás felé terelje az európai cégeket, érdekeltté tegye ugyanakkor a potenciális befektetőket is abban, hogy tőkét biztosítsanak a vállalkozásoknak vagy egyes projekteknek.

A minta egyértelműen az Egyesült Államok: amíg Európában a gazdaság finanszírozásában 75-80 százalékban banki források kapnak szerepet, a tengerentúlon nem ekkora a túlsúly. Az USA-ban a kis- és közepes vállalkozások ötször annyi pénzt tudnak bevonni a tőkepiacokról, mint az EU-ban működő cégek – érvelt Hill, aki szerint ha az európai kockázatitőke-piac úgy működne, mint az amerikai, az itteni cégek 90 milliárd euróval több pénzt tudtak volna szerezni. A brit főbiztos szerint a nem megfelelően működő tőkepiac ad magyarázatot arra is, miért keres tőkét annyi európai start up vállalkozás az Egyesült Államokban.

A kezdő és kisebb vállalkozások esetében a finanszírozás diverzifikálását olyan alternatív források bevonásával képzelik el, mint a kockázati tőke, a közösségi finanszírozás, a vagyonkezelés. Eközben pedig igyekeznek lebontani a határokon átnyúló befektetések előtti akadályokat. Ez azért lenne előnyös Brüsszel szerint, mert így a cégek és egyes infrastrukturális projektek könnyebben jutnának hozzá a szükséges forrásokhoz.
Fontos elem az értékpapírosítás újraindítása.

Ez a válság előtt sem játszott fontos szerepet az európai gazdaság finanszírozásában, 2009 óta azonban még jobban visszaesett. Brüsszel szerint a válság előtti szint fenntartásával is 100-150 milliárd eurós pluszpénz áramolhatott volna az EU cégeihez. A finanszírozási forma kockázataival kapcsolatban úgy érvel a bizottság, hogy amíg az USA-ban a válság idején az értékpapírosított eszközök 16 százaléka csődölt be, az unióban ez az arány mindössze 0,1 százalékos volt.

A hosszú távú infrastrukturális beruházások előmozdításának céljából nagyobb mértékben vonnák be a biztosítókat. Ennek érdekében az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) korábban az erre vonatkozó akadályok enyhítésére tett javaslatot, amely a biztosítók (Szolvencia II. direktívában) elvárt tőkemegfelelési mutatóját csökkentené arra az esetre, ha ilyen projektekbe szállnának be. Hasonló könnyítésekre egyébként számíthatnak a bankok is, a befektetés jellegétől függően átlagosan 25 százalékos mértékben.

Konzultációt indítottak a fedezett kötvényekkel kapcsolatban is. Ezek számos uniós tagállamban a hosszú távú finanszírozás jelentős eszközét képezik, amellyel források juttathatók az ingatlanpiacra és a közszférába. A probléma az, hogy ez a piac széttöredezett, ami korlátozza a jegyzési és közzétételi gyakorlatok egységesítését, valamint akadályozza mély, likvid és hozzáférhető piacok létrehozását. A bizottság a konzultáció alapján dönt arról, szükségesnek tartja-e egységes szabályozás kialakítását.

Konzultációt indítottak a fedezett kötvényekkel kapcsolatban is. Ezek számos uniós tagállamban a hosszú távú finanszírozás jelentős eszközét képezik, amellyel források juttathatók az ingatlanpiacra és a közszférába. A probléma az, hogy ez a piac széttöredezett, ami korlátozza a jegyzési és közzétételi gyakorlatok egységesítését, valamint akadályozza mély, likvid és hozzáférhető piacok létrehozását. A bizottság a konzultáció alapján dönt arról, szükségesnek tartja-e egységes szabályozás kialakítását. -->