Szerbiának nincs szüksége atomerőműre, a létesítése nem szerepel az energiastratégiájában, még tiltja is az építését egy 1989-es törvény – ez Belgrádban hangzott el egy márciusi tudományos konferencián, amelyről a Világgazdaság vajdasági tudósítója számolt be. A rendezvény konklúziója az volt, hogy az országnak éppen elég áramot adnak a szén- és a vízerőművei most és később is, kiegészítve a megújulókkal, főleg a széllel.
Ám alig telt el egy hónap, és az atomenergia békés célú felhasználásáról, továbbá az innováció és a technológiai fejlesztések területén való együttműködésről írt alá Szocsiban nyilatkozatot Nenad Popovic, a Szerb Köztársaság innovációs és technológiai fejlesztési minisztere, valamint Alekszej Lihacsov, a Roszatom orosz állami atomkonszern vezérigazgatója.
Újabb néhány hónap, és a Roszatom küldöttsége szemináriumot tartott Szerbiában, mégpedig (az előbbi nyilatkozatban foglaltak részeként) az orosz atomkonszern által Szerbiának ajánlott technológiai megoldásokról. A szemináriumon – a Roszatomtól kapott közlemény szerint – szó volt a
radioaktív technológiák és a nukleáris medicina területén folytatott együttműködés lehetőségeiről, a szerbiai energiakapacitás átfogó korszerűsítéséről, az energiatárolásról, az infrastruktúra és az ipar számára szóba jöhető digitális megoldásokról, valamint a víztisztítási technológiákról.
„Szerbia számára nagyon fontos az innovatív orosz vállalatok tapasztalata” – idézi a közlemény Nenad Popovicot, aki méltatta az orosz fél felkészültségét a felsorolt területeken, és nem puszta udvariasságból. Az említett márciusi konferencián ugyanis az atomtechnológia elleni egyik érv éppen a helyi szakemberek hiánya volt, ezen tehát az orosz fél – mivel ez érdekében áll – kész segíteni.
De nem kell a Roszatomnak aggódnia a „kellően nagy szerbiai áramtermelés” miatt sem. Déli szomszédunk ugyanis 2027-ig kénytelen lesz leállítani, átalakítani vagy megújuló alapúra módosítani egy fél paksi atomerőműnek megfelelő, lignitalapú hőtermelő kapacitást, uniós csatlakozási tárgyalásain vállalt kötelezettsége teljesítéseként. A ligniterőműveket pedig aligha lehet teljesen kiváltani ingadozóan termelő zölderőművekkel. Ráadásul ingadozóan termelnek a szerbiai áramtermelés csaknem negyedét adó vízerőművek is, a mostani nyári szárazságban sem remekeltek.
A teljes cikk a Világgazdaság szerdai számában olvasható
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.