Közbeszerzési változások

Az idei innováció apropója, hogy a jogorvoslati szabályok megújítása EU-irányelvi kötelezettségünk, ezért a közbeszerzési törvényben biztosan változtatásokat kell eszközölni. Az államreform keretein belül korábban felvetődött a közbeszerzési eljárások szabályozásának, intézményrendszerének a felülvizsgálata, ennek keretében olyan javaslatokat is megfogalmaztak, amelyek eddig hiányoztak a jogalkotók innovatív ötleteiből.

Három példát érdemes kiemelni az újdonságok közül, ezeket még nem fogadta el a parlament, de úgy tűnik, az előzetes egyeztetések során az érintettek többsége egyetért velük.

Az első az európai uniós értékhatárok alatti, azaz a nemzeti eljárásrendek egyszerűsítése. Az EU-tagállamokban általános megoldás a minél egyszerűbb, alkalmazhatóbb, a kisebb értékű beszerzések esetén az ajánlatkérőket kevésbé terhelő eljárási szabályok alkotása. Ebből a szempontból hazánk sem kivétel, hiszen a kisebb önkormányzatok, támogatást igénybe vevő profitorientált vállalkozások – kevés tapasztalattal és erőforrással – gyakran esnek a bonyolult közbeszerzési eljárásrendek „áldozatául”. Az egyszerűsítés létérdekünk.

A második kérdéses elem a közbeszerzési eljárásokat elindító hirdetmények kötelező ellenőrzése és az azért fizetendő díj, amely európai viszonylatban unikumnak számít. Ha a közbeszerzési hirdetmények vizsgálatakor a Közbeszerzések Tanácsának a lektorai nem vesznek észre hibát, vagy hibát észlelnek és valójában rossz megoldást javasolnak, bírság megállapítása esetén mindenképpen a szolgáltatást igénybe vevő a felelős.

A szolgáltatási díj pedig olyan magas, hogy elegendő legyen az intézményrendszer csúcsszereplőjének részbeni finanszírozására. Ezért nem sikerült eddig megszüntetni a kötelező ellenőrzést Magyarországon, mivel az intézményrendszer finanszírozását így oldotta meg a jogalkotó. Érthető módon támogatja saját szolgáltatását az érintett szolgáltató – az erről szóló szakmai vita végére a parlament tesz pontot.

Hasonlóképpen akár meglepetés is várható az úgynevezett „egybeszámítási szabály” eltörlésével kapcsolatban; ez a regula meghatározza, hogy milyen beszerzési tárgyakat kell egybeszámítani, amelynek alapján az ajánlatkérő kötelessége eldönteni, melyik értékhatár felett milyen eljárásokat bonyolíthat. A jelenleg hatályos szabály feledékenység folytán maradt a törvényben, hiszen 2006-ban az új európai irányelvek teljesen harmonizált szabályai is bekerültek, amelyek részletesen szólnak a kérdésről.

Az egybeszámítási szabály régi elemeinek eltörlése és egyben egy modernebb, projektszemléletű irányba való elmozdulás az EU-források elköltésének is lételeme. Gondoljunk csak arra az esetre, amikor egy egyetem uniós forrást pályáz, amelynek során lehetősége van műszaki berendezések vásárlására. Azonban az egy évben beszerzendő, az adott műszaki berendezéssel azonos rendeltetésű vagy azzal összefüggő egyéb beszerzéseit is egybe kell számítania, ha elvileg egy szerződő partner is szállíthatná azokat. Már az „azonos rendeltetés” értelmezése is kérdéses, nem beszélve annak eldöntéséről, milyen esetben feltételezhető, hogy nincs olyan potenciális szerződéses partner, aki minden berendezést képes lenne szállítani.

A szabály eltörlését az intézményrendszer azon tagjai támadják, akik úgy vélik, létezése a korrupció ellen hat. A hirdetményvizsgálat esetében is jelezhető: növeli a hirdetmények színvonalát az ellenőrzés, sőt a bonyolult eljárásrendek megtartása mellett is szól érv, hiszen a sokszínűség a hozzáértőknek lehetőséget is nyújthat a kreativitásra.

Ideje lenne megvizsgálni, mennyibe kerül ezeknek az idejétmúlt elképzeléseken alapuló, az európai trendektől eltérő megoldásoknak a fenntartása? Erre még nem érkezett válasz.

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa