Motorozó menedzserek

Az utóbbi években a hazai vállalatvezetők körében egyre jobban divatba jön a motorozás, bár a kétkerekűvel közlekedők összetétele meglehetősen heterogén, tehát egyáltalán nincs szó réteghobbiról, mint mondjuk a golfnál vagy a vitorlázásnál. Érdekes ugyanakkor, hogy a motorozás által „megfertőzött” cégvezetők nem feltétlenül választanak presztízsmárkákat: bár például a Harley–Davidsonok előfordulási aránya körükben az átlagosnál jóval magasabb, ez inkább az amerikai márka által megtestesített márkaértékekkel, mint az árcédulával magyarázható.

Drága mulatság

Sokakat az ár tart vissza, el kell ugyanis ismerni, hogy a motorozás nem tartozik az olcsó szabadidős tevékenységek közé: bár a számla összege nagyon sok körülménytől függ, általánosságban elmondható, hogy egy átlagos, néhány éves motorkerékpár fenntartási költsége egy alsó középkategóriás autóéval ér fel, szezonális használat és nagyjából harmadannyi éves futásteljesítmény mellett. (Egy átlagos motoros évi 6-8 ezer kilométert közlekedik kedvencével, jórészt a márciustól októberig tartó időszakban.)

A legfontosabb szempontot persze magának a járműnek a kiválasztása jelenti. A szóródás – csakúgy, mint az autóknál – itt is nagyon nagy. Az új, 500 köbcentiméter lökettérfogat feletti motorok piacát tekintve a legolcsóbb megoldást egy átlagos menetteljesítményekkel rendelkező, japán kétkerekű megvásárlása jelentheti: ezek beszerzése már nem egészen kétmillió forintból megoldható, és ebben a sávban szóródik a szintén a távol-keletről származó, kisebb chopperek ára is.

A motorblokk nagyságával egyenes arányban nő az ár is: egy ezer köbcenti feletti japán chopper új ára hárommillió forint körül vagy némileg a fölött mozog, csakúgy, mint a csúcsteljesítményre képes, ezres sportmotoroké. A 3,5 milliós határon felüli tartományban az amerikai Harley–Davidson modelljeinek a többsége található, de ha valaki nagyon akar, találhat öt-hat milliós motort az európai gyártók – BMW, Ducati – kínálatában is. Ha pedig a cégvezető nem elégszik meg a gyártók katalógusaiban található szériamotorokkal, rendelhet több tízmillió forintba kerülő épített gépet is.

Fenntartási költségek

Ahogy magára a motorra, a kiegészítőkre is százezreket szórhat el a motoros, ha ideje és pénztárcája engedi. Egy kétrészes bőrruha ára megközelítheti a 200 ezer forintot, csakúgy, mint egy friss modell, márkás sisaké. Ehhez jön még a szintén több tízezres kiadást jelentő kesztyű, csizma és persze a motorra szerelhető dobozok, táskák, egyebek.

A fenntartási költségek szintén igen komolyak, bár egy cégvezető számára nem vállalhatatlanok. A magyar állam szó szerint luxusként tekint a motor-kerékpározásra, így a teljesítményalapú gépjárműadó bevezetése után egy motor évi adóterhe 40-50 ezer forint is lehet. (A szabályozás ellentmondása, hogy egy hatmilliós Harley–Davidson tulajdonosa jóval kevesebb súlyadót fizet, mint egy erősebb, de harmadannyiba kerülő sportgépé.)

A fenntartási költségeket növeli, hogy a motorkerékpárok túlnyomó többségét hatezer kilométerenként, de legalább évente egyszer szervizeltetni kell. A motorok ráadásul jóval érzékenyebbek az alkalmazott kenőanyagokra, mint az autók: egy nagy teljesítményű japán motor egy liter olaja 3-4 ezer forintba kerül, míg egy autóé nincs ezer. A másik jelentős tételt a gumik jelentik: egy sportmotorra való garnitúra ára elérheti a százezer forintot, és a csere 7-8 ezer kilométerenként mindenképpen esedékes. Ebből a szempontból a chopperek tulajdonosai jobb helyzetben vannak: egy pár gumi árát megoldhatják 50-60 ezer forintból, és ritkább a csereperiódus is.

A cikk teljes terjedelemben a manager magazin szeptemberi számában olvasható.