Aggyal irányított gépek

Ha az egyik oldalról nézem, akkor elektródákkal "kitapétázott" fejfedő, ha a másikról, akkor egy olyan szoftver, amely lehetővé teszi, hogy egy mozgássérült is parancsokat adhasson a számítógépnek anélkül, hogy mozgatná a kezét, avagy hanggal utasítaná. Olaszországban több mint egy évet kellett várni arra, hogy a tavalyi Cebiten is bemutatott Brain Computer Interface (BCI) - amely lehetővé teszi az emberi agy és a számítógép közötti közvetlen kommunikációt - a gyakorlatban is elérhető legyen. A különböző idegi betegségeket szenvedő páciensek rehabilitációját s ugyanakkor tudományos kutatásokat is végző római Fondazione Santa Luciának az EU és a Telethon Alapítvány segítségére is szüksége volt a projekthez: összesen 300 ezer euróval támogatják a szervezetet három esztendőn keresztül.

A BCI-vel alighanem Isaac Asimov regényei születnek újjá, ahol a tudósok a gondolataikkal jelenítették meg a képleteket a képernyőn. A szoftver ugyanis bizonyíték arra, hogy a virtuális világban fizikai korlátok nem léteznek. A BCI alternatív kommunikációs lehetőséget kínál a súlyos mozgássérülteknek, mint például a gyógyíthatatlan, degeneratív idegrendszeri betegségben, az amyotrophiás lateralsclerosisban (ALS) szenvedőknek - a beteg ilyenkor lassan elveszti az izmai fölötti uralmat és megbénul, miközben szellemileg teljesen ép marad -, avagy az agyi és gerinckárosultaknak is. Igaz, több példát is fel lehetne hozni, hogy az ilyen betegségekben szenvedők életösztöne nem ismer határt. A francia írót, Jean-Dominique Baubyt például agyvérzés érte, s mire a mélykómából magához tért, csupán a bal szeme mozgott, s ez lett számára az összekötő kapocs a külvilággal. Két évvel az eseményt követően 132 oldalas novellát diktált le, amely 1997-ben Szkafander és pillangó címmel jelent meg. Korunk egyik világhírű fizikusa, Stephen Hawking a hatvanas évek elején egy gyógyíthatatlan amyotrophiás lateralsclerosist kapott, amely fokozatosan rokkanttá tette, s végül már csak az ujjait tudta mozgatni. A külvilággal való kommunikációját kezdetben úgy oldotta meg, hogy 3 ezer szavas komputerprogram segítségével a megfelelő szót kiválasztotta, később pedig egy hangszintetizátort is kapott, amely a leírt szavakat beszéddé alakította.

A BCI-vel kapcsolatos kutatásokat számos külföldi egyetemen végeztek, így Németországban és az Egyesült Államokban is, hiszen több ezer teljesen lebénult ember számára ez jelentheti a külvilággal való kommunikáció egyetlen lehetőségét. (A modern orvostudomány locked-in-sydrome-nak, ALS-nek, azaz bezártság szindrómának nevezi a teljes bénultág állapotát, amikor a beteg él, de ennek semmi jelét sem képes adni.) Hét évvel ezelőtt egy atlantai orvos már sikeresen teremtett kapcsolatot egyik betegének agya és a számítógép között, s páciense a kurzort is sikeresen tudta mozgatni.

A legújabb kutatások alapján egy electroencephalogram segítségével rögzítik a koponyán keresztül az agy elektromágneses hullámait, amelyeket felerősítenek, s eljuttatják a számítógéphez, ez pedig eszközvezérlő parancsokká alakítja azokat. A BCI működőképességének alapvető feltétele, hogy az agy sugárzásában el lehessen választani a mozgató szándékot tükröző jeleket az eredő jeltől. Például a "help" szó leírása alig tart tovább egy percnél: az illető először gondolatban kiválasztja az adott betűt a billentyűzeten, majd egy másik paranccsal ráklikkel. Ám némi gyakorlásra is szüksége van ehhez, mivel a számítógépnek össze kell hangolódnia a használójával.

A BCI-ben rejlő lehetőségek végtelennek tűnnek. Egyes tudósok azon dolgoznak, hogy az ALS-ben szenvedők miként tudnák az agy közvetlen irányításával a művégtagokat mozgatni, elektromos tolószéket kormányozni, avagy robotot irányítani, amely kívánságaikat teljesítené. Egy másik fejlődési irányt jelentene az, hogy a hanghullámokat - szintén egy számítógépes program segítségével - elektromos pulzusokká alakítják át, amely a hallóideget stimulálja. Ez egyedül az Egyesült Államokban több mint 50 ezer süket vagy nagyothalló életét könynyítené meg.