Platformváltás út közben

Az utazás közben mobilkészülékeken, telefonokon, laptopokon keresztül adatforgalmat bonyolítóknak sok bosszúságot okoz, hogy maguknak kell folyamatosan megkeresni, melyik csatorna a leggyorsabb vagy a legolcsóbb az éppen elérhető hálózati platformok közül. Az egyaránt vezeték nélküli kapcsolatot biztosító UMTS, GPRS és W-LAN rendszerek manapság egymás mellett működnek, s ezekhez hamarosan jön a még gyorsabb Wimax rendszer is - emlékeztet a Financial Times Deutschland.

A hangtovábbításnál felmerülő hasonló problémára már kész a gyakorlatban is működő megoldás: a British Telecom nemrégiben mutatta be Fusion névre keresztelt szolgáltatását. Ennél a mobil-előfizető otthonába telepített bázisállomás a vezetékes hálózaton keresztül továbbítja a hívásokat, ha a hordozható készülék vételi körzetében van, s így nem az adott területet lefedő GSM-cellán keresztül bonyolódik a beszélgetés. Ha a felhasználó kilép otthoni állomása "látóteréből", mobilja a hagyományos módon kezd működni. A megoldást az olyan sűrűn lakott, ezért igen túlterhelt mobilhálózatú körzetek tehermentesítésére találták ki, mint például London belvárosa.

A cél érdekében 14 nagy mobilszolgáltató UMA (Unlicensed Mobile Access) néven már az alapelvekben is megállapodott: eszerint a házi állomás a vezetékes hálózaton vagy az interneten keresztül közvetíti a beszélgetést a szolgáltató bázisállomásához. A kutatók most hasonlóan rugalmas rendszert szeretnének létrehozni az adatátvitelre is, csakhogy az eddigi megoldás csak a beszéd alapú hívásoknál működik jól, mivel itt nem az átviteli csatornát, hanem az átvitel módját kell időről időre megváltoztatni.

A jóval gyorsabb W-LAN rendszer ugyanis lényegében csak a frekvenciahasználat módjában tér el lassabb elődjétől, az UMTS-től, szakértők szerint azonban legalább tíz esztendő szükséges ahhoz, hogy a teljes mai hálózatot átállítsák. Addig tehát elképzelhető, hogy egy megindított UMTS-kapcsolatot a teljes adatforgalom végéig fenn kell tartani, noha a felhasználó már régen egy W-LAN-képes hálózati cellában tartózkodik. Így viszont a kommunikáció a szükségesnél tovább tart, és többe is kerül.

Szakértők szerint ugyanakkor már 2007-ben megjelenhetnek az első olyan adótornyok, amelyek képesek lesznek az UMTS-ről W-LAN rendszerbe átirányítani a korábban létrehozott kapcsolatot.

Így a mobilok sokkal rugalmasabbak lehetnének, hiszen olyan alkalmazásokat lehetne futtatni rajtuk, amelyek eddig csak interneten keresztül voltak elérhetők. Lehetőség volna csevegésre, videokonferenciákra, sőt játékra is.

A mai trendek alapján úgy tűnik, hosszú távon a mobilhálózatok alapvetően internetes kapcsolatok létrehozására szakosodnak. Egy ilyen környezetben a mobiltelefonálás ugyanúgy működne, mint a mai internetes verzió (VoIP). Nem csoda, hogy a harmadik generációs mobilhálózatok szabványához kapcsolódva már dolgoznak egy IP Multimedia System (IMS) nevű rendszeren, amely az ilyen platformváltásokat zökkenőmentesen kezelni tudná.

A legnagyobb gondot ma az jelenti, hogy az internetre kapcsolt valamennyi készüléknek egyedi IP-azonosítója van. Csakhogy ugyanazon mobilkészülék más IP-címet kap egy W-LAN- és mást egy UMTS-rendszerben. Így a rendszerek közti átváltáskor a másik fél nem tudná, hová kell küldenie az adatokat. Erre megoldást jelenthetne ugyan, ha a váltást menedzselő adótorony nyilvántartaná a régi és az új IP-címet, és az adatokat a cella irányítaná át, ám ez jelentősen lelassítaná az adatátvitelt.

Ahhoz, hogy valóban kiaknázhassuk a gyorsabb kapcsolat előnyeit, a kommunikáció két végpontjának ismernie kell egymás aktuális címét. Erre viszont a legtöbb kommunikációs rendszer nincs felkészülve: különösen a biztonsági rendszerek kezelik nehézkesen, ha egy védendő

kapcsolatnál az egyik végpont hirtelen megváltozik. Így az öszszeköttetés a platformváltáskor megszakad.